Zselatin, zselírozás, kocsonyásítás

A férjem szerint én vagyok a legfinnyásabb a családban. Mert nekem semmi se jó (úgy ahogy van), nem vagyok hajlandó megenni a disznósajtot, messzire lehet kergetni egy velős csonttal és a belsőségekkel sem ápolok bensőséges viszonyt.

Azt kell, hogy mondjam: igaza van. Tényleg fenntartásokkal viseltetem bizonyos dolgokkal szemben. Főleg az ilyen állati cupák-eredetű ételek azok, amiknek soha nem sikerült kivívniuk a rokonszenvemet. A kocsonyát is szívesen elkészítem, de enni már nem kívánkozik belőle és minden egyes alkalommal, ha valamiért kénytelen voltam/vagyok zselatint használni azt is kisebb foghúzásként élem meg.

Így aztán kissé talán szubjektívre sikeredett a beszámolóm a zselírozó anyagokról: ITT.