A puding az, amiről általában nem jutnak eszébe az embernek kulináris magasságok. A sok zacskós valami, az étkezdei csodák tettek arról, hogy a pudingot ne tekintsük teljes értékű alkotásnak.
Pedig akár az is lehet.
Kicsit bővebben a pudingokról: ITT.
Zsuzsiban már hónapokkal ezelőtt megérett az elhatározás, hogy egyszer annyi kenyeret szeretne sütni, ami befér a kemencébe. Kisebb szervezés után szombaton neki is veselkedtünk a kemence-, és gyomorkapacitást próbáló eseménynek.
Az eredetileg tervezett 7 helyett ugyan 6 kenyeret sütöttünk, de azt hiszem így se ment haza senki éhesen. Egyébként meg teljesen időszerű volt a kenyérsütésünk, hiszen 1937-ben az első hivatalos új kenyér ünnepet még Péter-Pál napján tartották.
A nap folyamán készült:
S hogy ne magában együk a kenyereket, így készült egy kis májpástétom, némi hagymás tejföl, és volt egy kevés igazán finom szűz olivaolaj, ami tökéletes mártogató volt.
Olívás, zöldfűszeres kenyér
32 dkg rétesliszt
18 dkg finomliszt
1 ek sikér
4 dkg friss élesztő
1 dl olívaolaj
2 dl + 2 ek langyos víz
2 csipet só
6 dkg olivabogyó
A bogyók kivételével minden hozzávalót a kenyérsütő gondjaira bízok. Miután elkészült a tészta, óvatosan belegyúrom az egész, magnélküli olívákat és lapos, malomkerék formára alakítom a kenyeret.
Kemence híján villanysütőben, 200 fokon sütöm, amíg meg nem színesedik.
Szűz olívaolajjal kínálom.
Diós, tönkölyös kenyér
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
4 dkg friss élesztő
1 ek sikér
7 dkg vaj
2 csipet só
10 szem rózsabors
1 bő marék dió
1 tk fenyőméz
1 dl tej
2 dl langyos víz
A diót egy száraz serpenyőben megpirítom, majd egy nagy mozsárba öntöm. A mozsárba kerül még a rózsabors is, majd nem túl erősen, de megtöröm.
A tésztát a kenyérsütő üstjébe összeállítom, hozzáadom a borsos diót és hagyom, hogy megdolgozza a tésztámat. Miután elkészült a tészta, formázom, előmelegített, nagyjából 200 fokos sütőbe tolom és úgy 40-50 perc alatt megsütöm.
Májpástétommal, borral kínálom.
Már néhány hónapja tervbe vettem a júniusi ikres Ötye helyszínéül választott Pastramit. Kíváncsi voltam mit tudnak nyújtani számomra.
Az étteremteszt ITT olvasható.
A Sós helyben az a fantasztikus, hogy nem csak a szállás tiszta, nem csak a személyzet kedves, nem csak a medence klassz, hanem még jól is főznek.
Már tavaly megemlékeztem róla, hogy a német turistahordákat leszámítva az étterem nyújtotta nívó nagyon szerethető volt.
Ez idén sem alakult másképp. Ottlétünk alatt tisztes halvacsorákban volt részünk, én a magam részéről szinte minden este ettem egy-egy szeletnyit a kemencés pizzájukból, Zsófi meg folyamatosan paradicsomon élt. Anna és az apja az összes tengeri herkentyűre lelkesen vetette rá magát. A hölgy előszeretettel ette a kagylót, a rákkal és polippal gazdagított salátákat, a grillezett tonhalat vagy kalamárit, és ehhez csupán egy kevés krumplira és bitang adag friss zöldségre vágyott.
Én a pizzamániámat ellensúlyozandó a halakhoz készített fokhagymás fonnyasztott spenótot ettem, esténként vadásztam a hihetetlenül finom, fánkra emlékeztető gömböcskéket, reggelen pedig boldog elragadtatással tettem magamévá néhány friss croissant és esetleg egy-két fánkot. S időnként gyártottam magunknak egy mismast, ami sajnálatos módon kevésbé ismert Porecben, mint Rovinjban.
A kínálat egyébként bámulatos. A szállodát kiszolgáló konyharendszer az egész étteremrész alatt húzódik, de köszönhetően a látványkonyhás rendszernek, itt csupán az előkészítés zajlik, a többi mind a kedves vendégek orra előtt készül. Nem is lehet ellenállni az illatoknak.
Anna hozván a szokásos formáját itt is bekérte magát a konyhára, ahol az egy estét épp szakácsként működő szállodaigazgató, Ozren Renko vezetett minket végig, miután a lányokat is befogta, hogy egy rövid ideig lássák el pulykahússal az arra sorjázó német és olasz turistákat.
Ha másért nem is, de a konyháért és annak bőségéért is érdemes visszatérni. Tervezzük is.
Aki érdekel, a szállodáról bővebben : Valamar Luna Active Resort
