MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A szombati ebéden felbuzdulva elkészítettem a padlizsánsalátának kissé homogénre sikeredett krémet.

Aztán mire elkészültem vele, dél lett, így pirítottam egy pár szelet erősen barna, tönkölykenyeret és némi friss paradicsommal körítve kínáltam a családnak. Délután a Muci érdeklődésére, miszerint mit ebédeltek a Nők, Anna közölte, hogy reggelit. 

Ennyit az erőfeszítéseimről.

Török padlizsánkrém

2 közepes padlizsán

1 fél citrom leve

3 ek olívaolaj

3 gerezd fokhagyma

só

bors

kevés darált dió

A padlizsánokat félbe vágom, egy száraz serpenyőt a villanytűzhelyre teszek és csendben szidom a gázlánggal rendelkezők szerencséjét, majd alaposan megfeketítem a padlizsánhajók héját. Eközben a grillt beizzítom a sütőben. Sütőpapírt kerítek egy nagyobb tepsibe, és sűrű káromkodások közepette áthajítom a forrónfekete példányokat a tepsire.

Addig sütöm a padlizsánokat, amíg alaposan meg nem barnulnak. A zöldség húsát óvatosan kikaparom a héjából, egy tésztaszűrőbe teszem és jó 10 percig hagyom, hogy a felesleges nedvességet kieressze magából.

Ebben a 10 percben előkerítem a turmixgépet. A fokhagymákat megpucolom, a gépbe teszem. Hozzáöntöm a citromlevet, az olívaolajat és végezetül a lecsöpögtetett padlizsánt. Alaposan összeturmixolom. Végezetül egy tálba teszem az egészet. Sózom, borsozom, egy maréknyi darált dióval bolondítom és úgy egy órára a hűtőbe teszem.

Pirítóssal verhetetlen.

Egy kissé elfeledett, de újra feltámadó művészetről írtam egy keveset a Nők lapja Cafén. 

A befőzésről.

Mert bizony a sznobságnak ára van. Szombaton mi is majdnem megfizettük, aztán a bennünk munkáló egészséges ösztön mégiscsak rávett minket arra, hogy valami jót együnk. Egy plázában. Egy önkiszolgálós, pultos, műanyagtálcás, poharas kifőzdében.

Néha dühös vagyok magamra és a társadalomra. A sztereotípiáknak köszönhetően félünk a plázákban helyet kapó kifőzdéktől, pedig be kell valljam, a Nyugatinál elterülő kompelxumban már ettem néhányszor jót. Ahogy tegnap is.

Eddig a már korábban bemutatott Belfrithez és egy pakisztáni kifőzdéhez tértünk meg a Nőkkel, ha a nagy csellengés közben ránk tört az éhség. Ám tegnapelőtt felfedeztük, hogy egy Szeráj is nyílt az alagsorban. Egy darabig még tanakodtunk, hogy merjük vagy ne merjük, végezetül a család feje döntött, mi meg nekiálltunk összeválogatni az ebédünket.

A személyzet hozzáállásából, a teljes tulajdonosi gárda felvonulásából, és ösztönös megérzésünkből arra a következtetésre jutottunk, hogy talán mi vagyunk az új étterem első vendégei.

Rövid tanakodás után töltött paprikát és káposztalevelet kértünk bulgurral, a Nőknek  – biztos, ami biztos alapon – borjú döner kebabot kértünk, gyűjtöttünk még egy kevés padlizsánsalátát, cacikot, dolmadeszt, nagyszemű olajbogyót és ebédelni vonultunk. 

'sztambulban, a Küçükpazar Caddesiben se ehettünk volna jobb, autentikusabb ebédet. Minden íz a helyén volt. A töltött paprikában otthoni arányok szerint szerepelt a hús és a rizs, a bulgur olyan finom volt, hogy Zsófi még az apja hagyatékát is benyomta, közben folyamatosan kínálgatva a bulgurra kevéssé vevő Annát. A férjem az olajbogyókat élvezte és a tényleg meglepően finom dolmadeszt, ami még nekem is ízlett bár én ezzel az étellel kapcsolatban nagyon kritikus vagyok.

Ami meg külön otthonossá és igazán törökké tette a helyet az a vendégszeretet. Az, hogy kérés nélkül segítettek az étel asztalhoz szállításban, s hogy a Nők egy-egy nyalókával gazdagabban távoztak az ebéd után.

A kellemes ebédet csak egy dolog zavarta meg, a gondolat, hogy vajon így marad-e.  Mi lesz majd, ha a tulajoknak másfelé akad dolgunk, ha a minőségre kevésbé fogékony, mennyiségre és árra utazó vevők miatt kénytelenek alább adni, ha már nem lesz minden olyan jó, mint most…

Remélem nem így lesz. Mindenesetre most egy újabb étterem került fel a városi kirándulásainkkor látogatott intézmények listájára.

Limara és Benzsi ajándékozott meg ezzel a díjjal.

Nagyon szépen köszönöm!

A díjhoz kapcsolódó szabályok a következőek:

– Tedd ki a díjat a blogodba
– Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat
– Jelölj meg legalább 7 blogot
– Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Az első kettőnek már eleget tettem, ígérem, hogy a negyediknek is eleget teszek, de a harmadikat egy kicsit átértelmezem a magam módján. 

Csupán egy blognak szeretném továbbadni a stafétát, s ő Fakanál. Korábban is olvastam, de mióta személyesen is találkoztunk sokkal jobban el tudom képzelni azt a konyhát, amit visz.