MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ma tulajdonképp egy előételt ebédeltem. Hétvégén a Rosinante-ban akadt meg a szemem rajta. Aztán ma szép, friss pecsenye kacsamájhoz jutottam, így itthon már csak pár perc választott el az ebédemtől.

Főfogásnak is kiadós, de ha az adagokkal óvatosan bánik az ember, akkor remek karácsonyi előétel válhat belőle.

Kacsamáj, bazsalikomos kaláccsal és gyömbérlekvárral (1 személyre)

15 dkg kacsamáj

1 kk szárított bazsalikom

2-3 szelet kisebb kalács

1 csipet füstölt Maldon só

1 kk gyömbérlekvár

1 kk vaj

1 kk olíva olaj

Az olívát egy mély serpenyőben felhevítem. Amíg melegszik az olaj, addig egy másik serpenyőbe dobom a bazsalikomot és picit megpirítom, majd hozzákeverem a vajat és a fűszeres zsiradékba belefektetem a kalácsszeleteket.

Kötényt húzok. A mély serpenyőbe beleeresztem a megtisztított májat és óvatosan elhátrálok. Közepes lángon sütöm néhány percig, amíg meg nem sül. Ekkor fordítok egyet rajta és megint várok egy-két percet. A máj elkészültét úgy ellenőrzöm, hogy a serpenyőben sülő példányokat az ujjammal megnyomom. Ha még nagyon rugalmas, akkor még nyers.

Zárásként tányérra szedem a megpirult kalácsokat, majd a máj következik, rá egy  csipetnyi szétporlasztott Maldon só, végezetül egy kevéske gyömbérlekvár. A gyömbérrel jól harmonizál a máj. Egy titka van: minimális mennyiség kell belőle, különben eluralkodik a májon.

A Mikulás – kifejezetten jó érzékkel – öt gasztromagazint szuszakolt be a térdig érő fekete csizmáimba. Többek között Jamie hihetetlenül jó magazinját. Az látszik, hogy nagyon egy kézben van az egész. Persze sok az új könyvére utaló reklám, még az a szerencse, hogy ezek főleg receptekben materializálódnak. A “Természetesen” szín- és formavilága itt is érződik. Jók a rajzok, jó tapintású a papír, a fotók is a helyükön vannak. Egyszóval szerethető. Nem fellengzős, nincs az a fényesen túlglancolt jellege, mint a magukra oly sokat adó magazinok nagy részének.

A vasárnap reggeli újságmustra alatt már meg is akadt a szemem az első elkészítendő recepten.

Mogyoróvajas keksz, csokoládémorzsákkal

10 dkg vaj

1 csipet só

1 kk vaníliás cukor

14 dkg cukor

0,5 dl tej

1 kk sütőpor

1 tojás

15 dkg darabos mogyoróvaj

20 dkg rétesliszt

5 dkg 50%-os csokoládé

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a vaníliás cukrot, a mogyoróvajat, a tojást, a sütőporos lisztet és a pici tejet. Alaposan elkeverem. A fél táblányi csokoládét apróra vágom és a tésztához adom.

Egy nagyobb gáztepsit sütőpapírral kibélelek, erre kanalazom a tésztát, amit utána egy vajazó késsel, vagy kézzel ellapítok.

A 170 fokra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt megsütöm. Amíg ki nem hűl, addig a tepsin hagyom.

Ebből a mennyiségből 12 tenyérnyi kekszem született.

A hétvégi trakta után, jelenleg egy falat nem fér belém. A Fino-n elkövetett könnyed csodák (flódni, beigli) után, tegnap este Chef Makinál vacsoráztam. Nagyon finom dolgokkal készült, amiből egyszerűen muszáj volt enni. A zellerrel gazdagított halleves, a sütőtökkel bolondított, házi tésztából készült lasagne és a felülmúlhatatlan csokitortája tökéletes menüsor volt. A társaság kedves, gasztroőrült ismerősökből állt. Nagyon kellemes estém volt.

Most kicsit pihentetem a gyomrom, elmegyek a nevelésnélküli munkanap alkalmából itthon leledző nőkkel vásárolni, aztán sütök valami finomat a Mikulástól kapott Jamie  magazinomból.

S amíg kiheverem a hétvégét és elszórakoztatom a Nőket, addig a főtt ételre vágyóknak jó szívvel ajánlom figyelmébe a krémlevesekkel kapcsolatos eszmefuttatásaimat a Mindmegettén.

Remek, ünnepi hangulatú hétvégét tudhatunk a hátunk mögött. Sok-sok sütéssel és persze a Mikulással.

Részletekkel majd a héten, mindkét blogon.