MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Tegnap az egész napomat a Hungexpo-n töltöttem. A szokásos élelmiszeripari kiállítás mellett, idén a másik nagy vonzerőt számomra a Bocuse d’or olimpia jelentette.

A korábbi évekkel ellentétben idén valahogy nagyon szűk keresztmetszetét kaptuk a gasztronómiának, hiszen a kiállítók jelentős része vagy a pékipar képviseletében érkezett, vagy valamilyen cukrászati céget szeretett volna bemutatni a magyar közönségnek.

Az édességért és kenyérért rajongó lelkem viszonylag hamar eltelt a finom péksüteményekkel, a színes macaroon-okkal és a falatnyi, a kiállítók által igen szűkmarkúan mért fagylaltcsodákkal. Az Anikóban és bennem minduntalan felszökő lelkesedést Zsolt szakértelme törte le, aki sokszor sejtett felesleges, de tetszetőssé tételben nagy szerepet játszó segédanyagokat a kenyerekben és a desszertekben.

A kiállítás mellett eközben második napja zajlott a Bocuse d’or, így többször megfordultunk a verseny helyszínén is. Megnéztük, hogyan tálalnak a versenyzők, hogyan kóstol a zsűri és hogy ki nyerte meg a magyarországi döntőt 2010-ben.

A Paul Bocuse által alapított versenyről majd még írok egy hosszabbat. Mert  ez a gasztro-olimpia megér egy misét.

Hétvégén fantasztikus élményben volt részem. Várakozhattam.

A valentin-napi Finománián a közös főzés öröme mellé, a szombat esti órákban csatlakozott a csodavárás kivételes érzése.

Furcsa volt látni, ahogy terjed a hír, ahogy mindenki kiélesedett érzékkel lesi, várja, hogy mikor kapjuk a hírt, hogy megérkezett közénk Eszter kisfia.

Dávid nem váratott minket sokáig, éjfél körül született, egészségesen, 57 centi hosszan és közel 4 kilósan.

Isten éltesse sokáig!

Ma nagyon kellemes délelőttöm volt. A férjem egyik volt kolléganőjével volt találkozónk.  Mivel csak néhány napig tartózkodik a városban, így néhány ügyintézés és egyéb baráti találkák közé besorolva, rá hagytuk a döntést, hogy hol és mikor találkozzunk.

Szerencsére.

Bea jóvoltából ugyanis megismerkedtem a Noé cukrászdával és annak egyik tulajával Miklóssal, aki – minő véletlen – szintén kollégája volt egykor a férjemnek.  A jó hangulatú cukrászdában a barátságos tulajon túl, rendkívül finom sütemények vártak.

Kifejezetten házi jellegű, kinézetű példányok illették magukat a pultban. Ízre meg olyanok voltak, mintha egy jó tante látna minket vendégül, és szívét-lelkét kitette volna, hogy igazi desszertkavalkáddal kápráztasson el minket. Először egy borzas katára keresztelt diós omlós süteménnyel barátkoztunk, majd jött a flódni és végezetül egy tisztes pogácsa. Többet is kóstoltunk volna, de délelőtt valahogy nem fért több belénk, bár én nagyon szemeztem a svájci kiflivel is.

A világ újabb szűkülésére példa, hogy Miklóssal való diskurzusunk közben kiderült, hogy kamaszkorom szép emlékű cukrászdája, a Kríz (jelen állás szerint Bulldog cukrászda) is az ő tulajdonukban van, ahol a neje, Raj Ráchel viszi a boltot és készíti a szebbnél szebb tortákat.

A nagymamahangulatú tányérok, a gazdag, ízes, tisztes sütemények és a pulton innen és túl zajló kellemes beszélgetés nagyon jól esett. Szerintem máskor is visszatérünk még, hogy kóstolgassuk a kínálatot és beszélgessünk egy kicsit Miklóssal.

Újabb kellemes hétvége áll a hátunk mögött. Szinte hihetetlen, hogy nem sokkal a karácsony után már február közepén járunk. A bálintnapi hétvégénken sok-sok afrodiziákummal találkoztunk. Ilyen volt a zeller is.

A zellerből csodás krémlevest készített a társaság, ami nem csak abbahagyhatatlanul finom, de még egyszerű is.

Kétszínű zellerkrémleves

1 nagyobb fej zeller

3-4 szál halványító zeller

8 dkg vaj

1 nagyobb fej vöröshagyma

1,5 l alaplé

frissen őrölt bors

só

Megpucolom a zellert. A vajat megolvasztom, a hagymát apróra vágom, dinsztelem. Mikor már színesedik, akkor hozzáadom a vékony szeletekre vagdosott zellert, felöntöm vízzel vagy -ha akad akkor- húslevessel, picit sózom és puhára főzöm. Amikor kész, akkor 2-3 merőkanálnyi levest, zellerrel egyetemben egy másik lábasba teszek, hozzáadom a felszecskázott szárzellert és összefőzöm. Ezután mindkét lábas tartalmát leturmixolom.

Ha nem vagyok lusta, akkor Zsolt útmutatásai alapján szív alakú tésztába töltök némi aszalt paradicsomos, füstölt sajtos krémet és azt adom a leveshez. De mivel sietek és a család is éhes, így inkább csak egy kis galuskát főzök ki, aminek a tésztájába egy kevés aszalt paradicsomot dolgoztam bele.

Tálaláskor a vajszínű levesbe beleeresztem a zöldes árnyalatú kistestvérét, majd megfejelem néhány galuskával és az éhes családom elé vetem.