MIRELLE Atelier

Ma nagyon kellemes délelőttöm volt. A férjem egyik volt kolléganőjével volt találkozónk.  Mivel csak néhány napig tartózkodik a városban, így néhány ügyintézés és egyéb baráti találkák közé besorolva, rá hagytuk a döntést, hogy hol és mikor találkozzunk.

Szerencsére.

Bea jóvoltából ugyanis megismerkedtem a Noé cukrászdával és annak egyik tulajával Miklóssal, aki – minő véletlen – szintén kollégája volt egykor a férjemnek.  A jó hangulatú cukrászdában a barátságos tulajon túl, rendkívül finom sütemények vártak.

Kifejezetten házi jellegű, kinézetű példányok illették magukat a pultban. Ízre meg olyanok voltak, mintha egy jó tante látna minket vendégül, és szívét-lelkét kitette volna, hogy igazi desszertkavalkáddal kápráztasson el minket. Először egy borzas katára keresztelt diós omlós süteménnyel barátkoztunk, majd jött a flódni és végezetül egy tisztes pogácsa. Többet is kóstoltunk volna, de délelőtt valahogy nem fért több belénk, bár én nagyon szemeztem a svájci kiflivel is.

A világ újabb szűkülésére példa, hogy Miklóssal való diskurzusunk közben kiderült, hogy kamaszkorom szép emlékű cukrászdája, a Kríz (jelen állás szerint Bulldog cukrászda) is az ő tulajdonukban van, ahol a neje, Raj Ráchel viszi a boltot és készíti a szebbnél szebb tortákat.

A nagymamahangulatú tányérok, a gazdag, ízes, tisztes sütemények és a pulton innen és túl zajló kellemes beszélgetés nagyon jól esett. Szerintem máskor is visszatérünk még, hogy kóstolgassuk a kínálatot és beszélgessünk egy kicsit Miklóssal.

Újabb kellemes hétvége áll a hátunk mögött. Szinte hihetetlen, hogy nem sokkal a karácsony után már február közepén járunk. A bálintnapi hétvégénken sok-sok afrodiziákummal találkoztunk. Ilyen volt a zeller is.

A zellerből csodás krémlevest készített a társaság, ami nem csak abbahagyhatatlanul finom, de még egyszerű is.

Kétszínű zellerkrémleves

1 nagyobb fej zeller

3-4 szál halványító zeller

8 dkg vaj

1 nagyobb fej vöröshagyma

1,5 l alaplé

frissen őrölt bors

só

Megpucolom a zellert. A vajat megolvasztom, a hagymát apróra vágom, dinsztelem. Mikor már színesedik, akkor hozzáadom a vékony szeletekre vagdosott zellert, felöntöm vízzel vagy -ha akad akkor- húslevessel, picit sózom és puhára főzöm. Amikor kész, akkor 2-3 merőkanálnyi levest, zellerrel egyetemben egy másik lábasba teszek, hozzáadom a felszecskázott szárzellert és összefőzöm. Ezután mindkét lábas tartalmát leturmixolom.

Ha nem vagyok lusta, akkor Zsolt útmutatásai alapján szív alakú tésztába töltök némi aszalt paradicsomos, füstölt sajtos krémet és azt adom a leveshez. De mivel sietek és a család is éhes, így inkább csak egy kis galuskát főzök ki, aminek a tésztájába egy kevés aszalt paradicsomot dolgoztam bele.

Tálaláskor a vajszínű levesbe beleeresztem a zöldes árnyalatú kistestvérét, majd megfejelem néhány galuskával és az éhes családom elé vetem.

Ma a városban való teendőim közben leltem rá a Sugarshop új üzletére. Ugyan jól eldugták, de én megleltem. Nem sokkal a felfedezés után a Nőkkel is visszatértünk és mindenféle édes apróságokat vásároltunk össze.

Vettünk marshmallowt, meg gumicukrokat és egy kisebb adag Jelly belly-t is.

Aztán most este, miután elraktuk a Nőket aludni, nekiálltunk letesztelni a képtelenebbnél képtelenebb fantázianévvel ellátott babszemeket.

Hihetetlen, de a vajas pattogatott kukorica név alatt futó jószág tökéletes illúzióját kelti a nevét adó rágcsálnivalónak. A sült kukorica, a sült pillecukor is nagyon jó találat.

Legközelebb a jalapeno-t és az édesgyökeret fogom kipróbálni.

A zselés babokat gyártó cég szórólapján még koktélokat is javasol. Ebben az esetben 3-4 adott ízvilágú jószágot kell egyszerre a szájunkba tenni a kellő hatás elérése végett.

Ha egy üzlet beindul….

Igazi impulzusfőzés volt ez. Napokkal korábban a GF-ben megláttam és tudtam, hogy el vagyok veszve. Nekem ilyet vagy valami egészen hasonlót kell készítenem napokon belül. Már szombaton megkíséreltem beszerezni az alapanyagokat, de végül csak hétfő este sikeredett. így aztán kedden már semmi sem állhatta utamat.

Enyhén csípős csirkeszárnyak, kék sajtos mártóval és sok-sok sörretekkel

1 kg csirkeszárny

10 dkg kék sajt

2 dl tejföl

só

1 kk pirospaprika

2 ek tabasco

2 kaliforniai paprika

1 nagy sörretek

2 gerezd fokhagyma

A szárnyak végét levágom. Egy serpenyőben 2 ujjnyi olajat melegítek. Amíg ez hevül, addig a szárnyakat sóval bedörzsölöm, majd liszttel alaposan meghintem és megpróbálom a bőrre rádolgozni.

Az olajba tabasco-t csepegtetek, majd mikor már kellően meleg, akkor jöhetnek a szárnyak. Közepes lángon sütöm őket.

Amíg sülnek, addig összetöröm a sajtot, elkeverem a tejföllel és a szétnyomott fokhagymával, hozzáadom a pirospaprikát és megpróbálom nem előre megenni az egészet néhány kaliforniai paprikagerezd kíséretében.

A szárnyakat papírszalvétára szedem.

Metélek egy nagyobb adag retek- és paprikapálcikát, a mártót (by Anna) egy gusztább tálba az asztalra helyezem és elmagyarázom Zsófinak, hogy bizony a csirkeszárny egy kézzel ehető dolog és nem, nem fogja lenyelni véletlenül a csontokat.

Annánál visszatapsolt menü lett, Zsófi még nem érett meg ennek a barbár rítusnak a megértésére.