A mai hideg napon végre kisorsolásra kerültek a Sok kicsi tombola nyertesei.
A Nők és én sok-sok szeretettel és finomsággal várjuk januárban Kövér Kingát.
További részletek és az összes 30 program nyertesei a sok kicsi oldalán megtalálhatóak.
Már a film óta ért bennem az elhatározás, aztán valahogy mégsem jutottam el a megvalósításig…egészen szombat este 11-ig.
Szombaton – a remek időre való tekintettel, s mert szeretjük a kihívásokat – kora estig a karácsonyi képeslapra emlékeztető Szentendrén töltöttük. Hazafele bevásároltunk, hogy a tervezett kolbász-töpörtyű-tarja melengető vacsoránkhoz legyen újhagyma és kenyér is. Aztán valahogy egy kilónyi marhahús is velünk jött.
A hétvégi gulyásleves után nem vágytam pörköltre, gondoltam most nekiveselkedem a burgundi marhának.
Így aztán a vacsora, a közös memorizás, fektetés, olvasás után, úgy 11 körül álltam neki a marharagunak.
Itt-ott módosítottam a neten kerengő recepteken, a számíze és a fellelhető alapanyagok függvényében.
Vörösboros marharagu
1 kg marhahús
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 közepes sárgarépa
1-2 ek olíva olaj
2 gerezd fokhagyma
5 dl vörösbor (Villányi Merlot)
1 1/2 tk szárított kakukkfű
2 csipet só
frissen őrölt bors
2 ek finomliszt
1 darabka táblaszalonna
A darabka szalonnáról leválasztom a bőrt, és szalonnát apró kockákra metélem. Előkeresem az anyától elkunyerált régi méretes jénait, a platnira teszem és kisercegtetem a zsírt a szalonnából. A pörcöket félreteszem, és a zsírba megkapatom a kockára vágott húst. Eközben bekapcsolom a sütőt, nagyjából 200 fokra.
A kifehérített húst bestaubolom a liszttel, kicsit elkavarom, majd 10 percre a sütőbe dugom. Ezalatt olajon megpirítom az ujjnyi karikára metélt sárgarépát és a hagymakockákat.
10 perc után kikapom a sütőből a húst, hozzáadom a barnára sült zöldségeket, a fűszereket, sózom. A fokhagymákat késéllel elnyomom, ők is mennek a hús mellé. A szalonnapörcökkel is gazdagítom a dolgot, majd fél liternyi borral felöntöm, alufóliával lefedem, és a 160 fokra lágyított sütőmbe tolom. Úgy 3-4 órára.
Mivel elég későn álltam neki így másfél óra után már éreztem, hogy nem fogom kivárni a három órát. Ehelyett lekapcsoltam, majd reggel 9 körül újra felfűtöttem a sütőt.
Amíg készült a hús, addig kreáltam egy jó kis vajas-tejes krumplipürét mellé.
Finom volt.
A múltkor az az őrült ötletük támadt a CaféTv-seknek, hogy a Nőkkel egyetemben szeretnének felvenni egy-két anyagot.
Eleinte egy kicsit fáztam a dologtól, ami végül remekül sült el, s mind az öten jó éreztük magunkat.
Kisfilm a nagy Nőkről és a Mézeskalácsról:
Néhány hete szakácskönyveket bújok. Nézem, mérlegelem, próbálok elvonatkoztatni, képzeletben megkóstolni, gyakorlatban kipróbálni. Egyszóval játszom és ismerkedem.
A hozzám keveredett szakácskönyvekről írt recenzióimat itt olvashatjátok.
