Tudtátok, hogy a kifli – kis csúsztatással ugyan, de – majdnem hungaricum?
Pedig az.
Kevés országban készítenek olyan péksüteményt, amely olyan szépen körül tudja/tudta ölelni a piros pöttyös kakaósbögrét.
Igazi kiflinagyhatalom vagyunk! Éljen a kifli (s a nemzetközi nőnap)!
Részletek a Mindmegettén.
Pénteken piknikeztünk. A gyönyörű napsütésben, egy hatalmas zöld takarón ücsörögve ettünk, ittunk, beszélgettünk a vendégeinkkel.
Tavaly, amikor Nemisbéka megkeresett a Sokkicsi ötletével, szinte azonnal tudtam, hogy mi lesz az én felajánlásom. Egy jó kis ozsonna. Többet nem is gondolkodtam a dolgon, láttam magam előtt a megrakott asztalt és tudtam, hogy igen rám leginkább egy süteményekben való tobzódás a jellemző.
Aztán lezajlott az akció, megszülettek a nyertesek és most pénteken végre én is vendégül láthattam a magam nyerteseit. Kingát, a kislányával Julcsival, valamint Kinga testvérét Csillát, aki szintén magával hozta a picurka lányát, Jázmint.
Jázmin a fél évével leginkább a földön érezte jól magát, így hamar előkerítettem egy nagy takarót, és a kicsi lányt követve nemsoká az egész társaság a szőnyegen ücsörögve evett és beszélgetett. Anna boldog volt, hogy pátyolgatnivalókat kapott, Zsófi meg mellettem halmozta fel a plüsskészleteit és a lelkemre kötötte, hogy véletlenül se engedjem egyik kislányt se a szent állatok közelébe.
Nagyon jól éreztük magunkat. A beszélgetésnek csak a két apró álmossá válása vetett véget.
S hogy mivel vártam a vendégeimet?
Készítettem egy gesztenyetortát, volt kakaós kuglóf, meg egy kis anya-féle almás pite és hogy valami sós is legyen, sütöttem egy nagyobb adag sajtos-tejfölös pogácsát.
…és a Mirelle konyhája kilép a virtuális térből.
Legalábbis egy hétre biztosan. Méghozzá úgy, hogy jövő héten néhány ételem rendelhető lesz a Marsbéli boltban.
Lesz narancsos kakukkfüves májpástétom, húsgombócos karalábéleves, dinsztelt marhahús, körtés-juhtúrós tészta és török sült tejberizs.
Köszönet a lehetőségért Julinak és Katának. Nektek pedig jó étvágyat!
A múltkori joghurttortánál annyira eszementen jó volt a krém-bogyó párosítás, hogy a helyzet szinte adta magát.
Egyrészt volt egy kevés magában árválló fehérjém, egy éhes férjem, ohodában éhező leánygyermekeim, plusz jómagam, aki majd meg veszett egy kis édességért. Így aztán az ebédet követően elkészítettem a krémet, alaposan kisütöttem, este meg egy tisztes tejszínhab paplannal a tetején és persze a rubinhoz hasonló magokkal gazdagon megszórva került a család elé.
Az üres tál meg úgy 20 perc múlva landolt a mosogatóban.
Pavlova, 4 éhes személyre
4 tojás fehérje
20 dkg porcukor
1 kk ecet (a balzsam színvilága nem szerencsés, fehérrel érdemes próbálkozni)
1 tk kukoricaliszt
Tetejére:
2,5 dl 30%-os habtejszín
2 kk vaníliás cukor
1 gránátalma
A fehérjéket elkezdem a gépi mixerrel felverni. Mikor már kezd összeállni, akkor kanalanként hozzámérem a cukrot. Ezzel alaposan elkeverem, hogy ne maradjanak benne eldolgozatlan részek, majd jön hozzá az ecet és a liszt.
A keverékemet egy spatulával ráhalmozom (inkább felfelé dolgozom, mert egy kicsit úgyis terülni fog) egy sütőpapíros tepsi közepére és a 130 fokra előmelegített sütőbe tolom, 75 percre.
Az idő lejárta után nem kapom ki, hanem hagyom hogy a sütővel együtt hűljön ki.
Tálaláskor egy süteményes lapáttal óvatosan felszedem a papírról és egy tányérra csúsztatom. Frissen felvert – enyhén vaníliás – tejszínhabbal takarom és idénygyümölcsökkel díszítem.
