A Bocuse d’Or-ról
A délelőtti Foodapesten ért benyomásaimról íródott posztban már említettem, hogy készülök egy kicsi összefoglalóval a Bocuse d’Or-ról.
Most már olvasható is a Mindmegettén.
user's recent comments(0)
Csokismecó
Több mint egy hete fedeztük fel a Paulay Ede utcában megbújó Sugar Shop-ot. Az első lelkesedésünk a cukrokra korlátozódott, viszont most vasárnap már a süteményrészleget is górcső alá vettük.
A Nőket szabadjára engedtem a pult előtt, majd megnyugodva tapasztaltam, hogy a hupisárga süteményekre pillantást se vetve, a házias kinézettel bíró piték előtt cövekelt le mindkét sarjam.
Anna banános-epres pitét kért, Zsófi felolvastatta velem az összes csokoládés sütemény ismertetőjét, majd ezek alapján, a csokoládéimádóknak javasolt házi csokoládétorta mellett döntött. Jómagam is a piték közül választottam, egy csokis-málnás példányt.
Anna süteménye és az enyém se volt túl édes. A krém kissé ízetlen volt, mindkét esetben, de az összhatás nem volt zavaróan gyenge.
Zsófi süteménye a klasszikus übertömény piskóta nélküli csokoládétorta volt. Viszont abból egy igen jól sikerült példány.
A férjem valami érdekes kísérletnek esett áldozatul. A földszinti pult sarkában megbújó tejberizs bárból választott magának. Már az ötlet is elég beteg, de az eredmény valamelyest jobb, mint amire a magam részéről számítottam. Valószínűleg, ha az ember elég figyelmes és jó a memóriája, akkor képes visszaidézni az emeleten lasszóval fogható kiszolgálólánynak, hogy milyen alapízre vágyik, ahhoz milyen öntetet kér és még arra is képes koncentrálni, hogy mivel szórassa meg az egyre többízű tejberizsét. A férjemet a vasárnapi délutáni fizikai és szellemi állapota erre nem predesztinálta, így a kissé fásultan helyben felsorolt listából, a felszolgálólány enyhén megrovó tekintete mellett, gyors és kissé elhamarkodott döntést hozott. Karamelles rizst kért, fahéjas cukorral.
A rizs nem volt rossz, de legközelebb önmagamat avatom tesztalannyá, hogy ezt a párosítgatós ízorgiát kipróbáljam, mindezt természetesen a földszinten fogom tenni, pont szemben az összes kiírással. Meglátjuk.
A hely egyébként az eldugottsága ellenére csurig volt. Igaz vasárnap volt, igaz délutáni sétaidő, de a fene se gondolta volna, hogy az üres üzlethelységek között eldugott, semmilyen táblával nem jelzett helyen ennyien lesznek.
Lehet, hogy mégiscsak rizsben van a titok….
India
Ugyan még nem járta arrafele, de az indiai konyhát régóta feltétel nélkül kedvelem. Szeretem az egyszerűségét, a rafinált fűszereit, a kenyereit, a felhasznált alapanyagokat, egyszóval szeretem az indiai ételeket.
Sokszor főzök épp ezért indiait, vagy ha lehetőségem adódik, akkor vagy a családdal vagy a barátaimmal megyek el egy-egy jó indiai étteremben.
A barátainkkal való közös vacsorák során fogalmazódott meg bennem, hogy kéne csinálni egy rövidebb összefoglalót az indiai konyhának arról az apró szegmenséről, amit a budapesti indiai éttermek nagy része képvisel.
Így született ez az anyag: Menjünk indiaiba!
Foodapest 2010
Tegnap az egész napomat a Hungexpo-n töltöttem. A szokásos élelmiszeripari kiállítás mellett, idén a másik nagy vonzerőt számomra a Bocuse d’or olimpia jelentette.
A korábbi évekkel ellentétben idén valahogy nagyon szűk keresztmetszetét kaptuk a gasztronómiának, hiszen a kiállítók jelentős része vagy a pékipar képviseletében érkezett, vagy valamilyen cukrászati céget szeretett volna bemutatni a magyar közönségnek.
Az édességért és kenyérért rajongó lelkem viszonylag hamar eltelt a finom péksüteményekkel, a színes macaroon-okkal és a falatnyi, a kiállítók által igen szűkmarkúan mért fagylaltcsodákkal. Az Anikóban és bennem minduntalan felszökő lelkesedést Zsolt szakértelme törte le, aki sokszor sejtett felesleges, de tetszetőssé tételben nagy szerepet játszó segédanyagokat a kenyerekben és a desszertekben.
A kiállítás mellett eközben második napja zajlott a Bocuse d’or, így többször megfordultunk a verseny helyszínén is. Megnéztük, hogyan tálalnak a versenyzők, hogyan kóstol a zsűri és hogy ki nyerte meg a magyarországi döntőt 2010-ben.
A Paul Bocuse által alapított versenyről majd még írok egy hosszabbat. Mert ez a gasztro-olimpia megér egy misét.