Nincs túl sok fesztivál márciusban, gondolom a nemzeti ünnepnek és a két évszak közötti intervallumnak köszönhetően, de ebben az ínséges időszakban akad néhány jó program.
Márciusi programok a Mindmegettén
A március 13-14 tartandó soproni hétvégén mi is részt fogunk venni, családilag, mert nagyon ígéretesnek tartom a programot és amúgy is régen mozdultunk ki a Nőkkel négyesben.
(kép innen)
A péntek igen érdekesen alakult. Mivel a hétvégén gyerektelenül készültünk a FINOmÁNIA indiai szeánszára, így gondoltam, hogy a lányokat ebéd előtt hazamenekítem az ohodából, hogy a délelőtti fánksütéses programjuk után közösen ebédeljünk, majd kuckolódjunk egy keveset délután.
Így aztán belevetettem magam a multifunkcionális létbe, miszerint telefonáltam/leveleztem/neteztem és főztem. Ja meg persze sütöttem. S mindezt egyszerre.
A délutáni desszertünk alapjait képező receptre a múltkorában találtam rá, amiből kis módosításokkal született a délutáni desszertünk.
Gránátalmás joghurttorta
1 gránátalma
Tészta:
15 dkg vaj
25 dkg cukor
12 dkg rétesliszt
12 dkg finomliszt
25 dkg natúr joghurt
4 tojás
csipetnyi só
Krém:
50 dkg natúr joghurt
1/2 rúd vanília
4 dkg kukoricaliszt
10 dkg cukor
4 tojás sárgája
A tésztánál a vajat habosra keverem a cukorral, majd ebbe jön a tojások sárgája, a joghurt és a lisztek. A tojások fehérjét kemény habbá verem, ezt is a tésztához adom, pici sót is teszek a tésztához, majd egy szilikon tortaformában kisütöm. 180 fokon, nagyjából 30-40 percig.
Amíg sül a tészta, addig elkészítem a krémet. Egy lábasba beleöntöm a joghurtot, ehhez jön a tojások sárgája, majd ebbe keverem bele – immár habverővel- a kukoricalisztet és a cukrot. Miután homogén eleggyé kevertem, közepes lángon, folyamatosan kevergetve főzöm, a felvágott vaníliarúddal együtt. Nem hagyom felforrni, csak addig főzöm, amíg besűrűsödik. Ezután lehúzom a tűzről, tálba vagy dobozba szedem és miután kihűlt, a fridzsiderben tovább hűtöm.
Ha még van időm és a tésztám még nincs kész, akkor nekiveselkedem a gránátalma megpucolásának.
A kész tortát rácsra teszem. Mikor már langyos, akkor tányérra tolom, szeleteket vágok belőle, ezeket megfejelem a kihűlt krémmel és sok-sok gránátalmamaggal pettyezem.
Furcsa dolog, amikor az ember nyomtatásban találja szemben magát önmagával. De azért azt nem mondom, hogy rossz érzés lenne. 
A könyvformátum és az online jelenlét után, most már az újságosoknál is elő fogok fordulni, havonta a Fülesbagoly rejtvénymagazin lapjain.
Ehavi előzetes:
