MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ha egy üzlet beindul….

Igazi impulzusfőzés volt ez. Napokkal korábban a GF-ben megláttam és tudtam, hogy el vagyok veszve. Nekem ilyet vagy valami egészen hasonlót kell készítenem napokon belül. Már szombaton megkíséreltem beszerezni az alapanyagokat, de végül csak hétfő este sikeredett. így aztán kedden már semmi sem állhatta utamat.

Enyhén csípős csirkeszárnyak, kék sajtos mártóval és sok-sok sörretekkel

1 kg csirkeszárny

10 dkg kék sajt

2 dl tejföl

só

1 kk pirospaprika

2 ek tabasco

2 kaliforniai paprika

1 nagy sörretek

2 gerezd fokhagyma

A szárnyak végét levágom. Egy serpenyőben 2 ujjnyi olajat melegítek. Amíg ez hevül, addig a szárnyakat sóval bedörzsölöm, majd liszttel alaposan meghintem és megpróbálom a bőrre rádolgozni.

Az olajba tabasco-t csepegtetek, majd mikor már kellően meleg, akkor jöhetnek a szárnyak. Közepes lángon sütöm őket.

Amíg sülnek, addig összetöröm a sajtot, elkeverem a tejföllel és a szétnyomott fokhagymával, hozzáadom a pirospaprikát és megpróbálom nem előre megenni az egészet néhány kaliforniai paprikagerezd kíséretében.

A szárnyakat papírszalvétára szedem.

Metélek egy nagyobb adag retek- és paprikapálcikát, a mártót (by Anna) egy gusztább tálba az asztalra helyezem és elmagyarázom Zsófinak, hogy bizony a csirkeszárny egy kézzel ehető dolog és nem, nem fogja lenyelni véletlenül a csontokat.

Annánál visszatapsolt menü lett, Zsófi még nem érett meg ennek a barbár rítusnak a megértésére.

Churrost először és utószor Madeirán ettem. Ennek lassan 4 éve, de még mindig boldog emlékeket őrzök a fahéjas porcukorral gazdagon megszórt hosszúkás fánkokról.

A múltkorában a kelt csöröge sütögetése közben, egyszer csak bepattant az isteni szikra és a derelyevágóval gilisztákra kezdtem metélni a tésztát, amik sülés közben egészen hasonlatosakká váltak az emlékeimben élő portugál rokonaikhoz.

Már csak egy kevés fahéjas porcukor kellett és készen is állt az ál-churros.

P.s: azóta próbálkoztam az Arribában a fánkszerűségükkel, hátha, de ez inkább valami csörögeféle, viszont annyi cukrot tesznek rá, amennyi egy komplett tortába is sok.

Kelt csöröge, akár churrosnak is

Kelt csöröge

30 dkg finomliszt

3 tojás sárgája

6 dkg sötét lágy cukor

1 dkg élesztő

1 csipet só

5 dkg vaj

1 dl tejföl

leheltnyi tej

1 dkg sikér

1 citrom reszelt héja

A hozzávalókat a kenyérsütőre hagyományozom. El kell, hogy mondjam, hogy mit jelent a leheletnyi. A magam részéről én a tejet/vizet a kelt tésztákhoz úgy adom, hogy az üstöt visszahelyezem a masinába, elindítom a keleszt/dagaszt programot, majd az előirányzott mennyiségű és kellő hőmérsékletű folyékony halmazállapotú hozzávalót óvatosan hozzáadom. Így látom, mikor elég. Ez van. Jobban bízom a szememben, mint a receptekben… Így a leheletnyi az jelenti, hogy ha a tejföl nem bizonyul elégségesnek, hogy tésztám szépen összeálljon, akkor óvatosan töltögetek hozzá egy kevés tejet, vadul figyelve, hogy mikor válik homogén rugalmas tésztával a hozzávalók kósza elegye.

Szóval a kenyérsütőre bízom az alapanyagokat, majd másfél óra múlva lisztes deszkára borítom a kész tésztámat.

Kisujjnyi vékonyra nyújtom, derelyevágóval hosszú csíkokra metélem, és minimális (maximum 2 ujjnyi), nem túl forró olajban kisütöm.

Még melegen megszórom fahéjas porcukorral.

Ági aki főz és persze ír, most engem kért meg, hogy a jó kérdésekre megközelítően jó válaszokat adjak.

Megpróbáltam. 😉

Az villa-interjú Ági oldalán olvasható.

Nemcsak a téli piac, hanem az egész zöldségtársadalom egyik legmegosztóbb étele a kelbimbó.

Pedig finom.

Nagyon egészséges.

Könnyen elkészíthető.

Sok benne a vitamin.

Mi kell még?

Kelbimbológia a Mindmegettén. Tények, történelem és néhány jótanács.

(kép innen)