MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Múlt kedden az Extenda jóvoltából rész vettem egy andalúz élelmiszereket népszerűsítő sajtóelőadáson.

Először is azt kell, hogy mondjam, a módszer másolandó: íme egy önálló spanyol tartomány, ami külképviseleteket tart fent, hogy piacot szerezzen a minőségi termékeinek, másrészt erősen elgondolkodtam azon, hogy a dolog mennyire rentábilis.

A válság, az átlagpolgárokon elúrhodó kétsébeejtő pénztelenség, az igénytelenség és a szűkre szabott – anyagilag valamelyest elereszett – kulináris réteg vajon jó talaj a kézműves termékeknek?

Mert ugyan az előadás a befektetők és a sajtó számára készült, a kérdés mégiscsak az, hogy megvennék-e a termékeket.

Az előadás alatt hallottak és a kóstolt ételek alapján azt gondolom, hogy főleg a szállók/éttermek/delikáteszek piacán van esélye ennek a néhány nagyon kedves, rendkívül lelkes spanyol úrnak, hogy teret hódítsanak az évszázados tapasztalattal, kézzel készített termékeik számára.

Egyrészt az anyagi vonzatai miatt, másrészt ízvilágában is eléggé eltér az andalúz konyha attól, amit a hiperekben sorjázó nép megszokott.

Pedig csodálatos dolgokat kóstoltunk. Ibér sonkát, kolbászt, fokhagymakrémet, gazpachot, tortillát, egy nagyon vékony olajjal készült ropogósra sült ánizsos süteményt, hegyi mézet, birslekvárral gazdagított omlós tésztát.

Minden csodálatosan finom volt. A sonkák visszarepítettek minket Spanyolországba, a süteménnyekkel meg a még csak vágyott arab világban érezhettük magunkat.

Nagyon remélem, hogy az előttünk ülő, egy hiper megbízásából az eseményen részt vevő nő lát fantáziát és a közeljövőben feltankolhatok ezekből a csodákból egy közeli boltban és nem kell várnom egy esetleges újabb spanyol útig…

Az előadás anyaga itt tekinthető meg.

Szombaton az előző napi dögrovás és a betervezett kocsonya istápolása némileg elfeledtette velem, hogy ebéd se ártana a családnak. Így aztán fél 11-kor eszméltem rá, hogy ideje lenne kitalálni, hogy mit szeretnék adni a népeknek.

A februári GF-ben találtam is egy nagyon szimpatikus csirkeszárnyas finomságot, gondoltam lefutok a sarki boltig, begyűjtöm a hozzávalókat, aztán kész. Csak  nem számoltam azzal, hogy a – Tesco expressz jóvoltából és saját mérhetetlen igénytelenségéből kifolyólag – döglődő CBA-ban semmit nem fogok kapni. Se csirkeszárny, se gorgonzola, se leveles tészta.

Így aztán vettem élesztőt, sonkát, scamorzát és néhányat hátrébb lapozva a magazinban, készítettem három pizzát.

Pizza

A tészta:

37,5 dkg finomliszt

7 g szárított élesztő

1 ek olíva olaj

1 kk cukor

2 csipet só

2,5 dl meleg víz

A paradicsomos ragu:

40 dkg hámozott paradicsom konzerv formájában

1 lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

só

frissen őrölt bors

Feltét:

20 dkg sonka

30 dkg scamorza

tabasco (opcionális)

A tésztát a kenyérsütő gondjaira bíztam. Amíg dagadt és kelt a massza, addig elkészítettem a ragut. Olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Sóztam, borsoztam, majd felöntöttem a paradicsomkonzervvel és úgy fél óráig nagyon takarékon hagytam rotyogni.

A kész tésztát lisztes deszkára borítottam. A tészta meglehetősen lágy, de érdemes nem agyon lisztezni, mert ettől a lágyságától lesz kisütve olyan, de olyan finom.

A tésztát 4 gombócra szedtem, 10 percet pihentettem, majd lisztes deszkán nyújtottam. Sütőpapíros tepsikre és egy pizzasütőbe került tészta. A ragut eközben  kissé hagytam kihűlni, most előszedtem és elosztottam a három pizzán. Kettőre szétosztottam a sonkát, a scamorzát tisztes szeletekre vágva rátettem a három pizza tetejére. A férjem a sajátját egy kis tabascoval bolondította meg, én egy kevés bazsalikomot tettem a vega pizzámra.

Sok éves tapasztalatom, hogy a pizza felesleges plusz feltétek nélkül sok paradicsommal és sajttal ízlik nekem a legjobban. Sajnos az éttermekben ezt nem mindig képesek előállítani, de szombaton végre olyan pizzát csináltam magamnak, amilyet szerettem volna.

A pizzákat a 250 fokos légkeverésen duruzsoló sütőbe tolom és cca. 10-15 perc alatt készre sütöm.

A maradék bucimat felmetéltem, kisodortam és grissininek megsütöttem.

Anna szerint jó az ingyen Donpepe.

A férjem kívánságlistájának egy újabb darabja teljesült. Tegnap elkészítettem az idei év kocsonyáját.

Jó sok füstölt hússal, fűszeresen. Nagyon finom lett.

Kicsit többet a kocsonyáról és a zselírozásról a Mindmegettén.

Tanulságos írásra bukkantam a napokban a neten. A Phoebe fedőnéven írogató lányzó Amerikában él és a blog segítségével próbálja elkalauzolni az ottani mindennapokba az öreg kontinens írástudó lakóit.

A témái igen változatosak. Most pont a gasztronómia került terítékre.

Amikor egy kávéban több a kalória, mint a napi szükséglet….

Érdemes elolvasni az ételek címke alatt szereplő összes írást. Tanulságos. Vagy csak riasztó.

(kép innen)