MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Marina Sztyepanova A kert című regénye megragadó, buján sarjadzó, bonyolult regény, amelynek rétegei a matrioskához hasonlóan bomlanak ki. A 19. századi Oroszországban játszódó történet középpontjában az arisztokrata Borjatyinszkij család áll, de a történet igazi főszereplője maga a kert: egy élő, lélegző tér, amely biztonságot menedéket nyújt, táplál, de közben foglyul is ejti a szereplőket.

Az egyéni látásmód a regény struktúrájából is jól látszik, a tagolás, a folyamatosan váltogatott nézőpontok és az idővel való képlékeny viszony nem könnyíti meg az olvasó dolgát, de akit elkapott a történet sodora az szépen és szinte automatikusan illeszti össze a puzzle-darabokként elhintett morzsákat, teszi helyükre térben és időben az újabb és újabb elemeket, amelyek használata Tolsztoj és Csehov orosz irodalmi hagyományát idézi. Sztyepanova prózája gazdag és szuggesztív, élénk színekkel, aprólékosan, de mégis dinamikusan festi meg a szereplőit, teszi élővé a környezetüket. Leírásai olyan részletesek, hogy az olvasónak nincs más lehetősége, mint teljes valójával alámerülni az általa teremtett világban.

A kert központi motívumként szolgál, egyszerre szimbolizálja a paradicsomot és a csapdát. A szépség és a nyugalom helye, de képes tükrözni a szereplők belső ellentmondásait, rávilágítani a társadalmi különbségekre, formálja a benne élőket és az olvasókat. Sztyepanova összetett elbeszéléseiből egy izgalmas, sodró, részletgazdag, velejéig orosz regény született, ahol a kert köt össze mindent, a kert határozza meg a mibenlétet. Az igényes prózájú mű nem adja könnyen magát, de minőségi élményt nyújt.

A Lengyel Nagykövetség és a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet közös kiállítással ünnepli Lengyelország Európai Unióhoz való csatlakozásának huszadik évfordulóját, valamint az ország jelenlegi EU-s soros elnökségét. A tárlat a lengyel építészet elmúlt két évtizedének látványos és inspiráló fejlődését mutatja be, amelyet jelentős részben az uniós támogatások tettek lehetővé.

A kiállításon olyan építészeti projekteket láthatunk, amelyek az európai források révén valósultak meg, és amelyek nemcsak funkcionálisan, hanem esztétikailag is kiemelkednek: stadionok, villamosmegállók, kulturális központok és galériák, amelyek mindegyike valamilyen különleges, meglepő vagy elgondolkodtató élményt nyújt. Ezek az épületek a modern Lengyelország dinamikus fejlődésének lenyomatai, példamutatóan átgondolt városfejlesztési irányokat mutatnak. Mint például a gdanski Második Világháborús Múzeum, amely hat szintet rejt a föld alatt és nyolcat emelkedik a föld fölé – nemcsak építészeti megoldásaiban, hanem funkciójában és tartalmában is lenyűgöző.

A kiállításon bemutatkozó épületeket többek között lengyel, finn és osztrák építészek jegyzik, de mindegyik munkán erőteljesen érezhető a lengyel identitás és egyediség. A kongresszusi központok, közterek és kulturális intézmények egytől egyig azt mutatják, hogy Lengyelország a 21. században is kreatívan, magas színvonalon és karakteresen formálja városait és régióit.

Ez a tárlat nem csupán építészetkedvelőknek szól – minden látogatónak inspiráló betekintést nyújt abba, hogyan lehet a közös európai lehetőségekből egyedülálló, nemzeti értékeket teremtő jövőt építeni.

A TRIBE immár többedjére tisztel meg azzal, hogy megmutatja, mi készül a konyhán, hogyan vált étlapot a Budapest egyik legizgalmasabb koncepcióját magáénak tudható hotel. Ma is egy ilyen tesztebéden vettem részt, ahol a konyhát újonnan átvevő Papp Márk bemutatta az új étlapot, pontosabban egy highlightot kaptunk a teljes menüsorból, azokat a tételeket, amelyekben mind a hotel – kaliforniai gasztronómiai vonalat is vivő – koncepciója, mind a séf kreatív tehetsége megmutatkozott. Szállodai konyhát vinni nem könnyű.

Egyrészt a láncok irányába van egy kötöttség, másrészt a műfaj is megkövetel egyfajta szemléletet a konyhai személyzettől, a séfektől is, hiszen itt nem pusztán a minőségi gasztronómiára nyitott, a la carte vendég igényeit kell szem előtt tartani, hanem a szállóvendégekét is, akik egészen más módon szeretnék a gasztronómiai élvezeteket a magukévá tenni és akkor még nem is beszéltünk az itt töltött vendégéjszakákról és a tartózkodás céljáról, mint befolyásoló tényezőiről. Szóval komoly mátrix a hotelgasztronómia, amiben Pap Márk láthatóan szépen eligazodik, hozza azokat a közkedvelt és elmaradhatatlan alapanyagokat és fogásokat, ami nélkül egy bisztró hangvételű konyha nem működhet, de minden közérthető fogás mellé kis csavarral beemel valamit a magyar vendéglátásban manapság oly élvezetesen jelen lévő kreativitásból, apró csavarokkal emelve a fogások élvezeti értékét, mélyítve az ízeket.

Játszik a fűszerezéssel, élvezettel kísérletezik a savakkal, a textúrákkal, a szezon alapanyagai szépen visszaköszönnek, alapanyagai között számos hazai kistermelő kitűnő termékei megtalálhatóak. A fogások közül örömmel kiemelném a grillezett ördögszekérgombával kínált rib eye steaket, amelyhez tökéletes a sallagmentes, de kellő konzisztenciájú, krémes krumplipüré.

Aztán ott a zöldalmás, uborkás, chilivel, korianderrel és lime-mal ízesített raguval kínált, lime-os mézzel ropogósra pirított bőrű kacsamell, amelyben a már emlegetett savak nagyon szépen megjelennek.

Falatnyi kacsák, kóstolóméretben

A rizsecettel hangolt, karfioltextúrákban gazdag quinoa-tabbouleh is igazán üdítő és könnyű fogás (és még gluténmentes is), a lazacderék pedig meleg spárga- és epersalátával érkezik, spárgaveloutéval körítve.

Egyszóval mindenhol ott a kikacsintás, az extra finomság, amellyel a konyha a vendég számára szinte láthatatlan módon csempészi bele a fine dining hangszínét a bisztró kínálatba. A szezonhoz a desszertkínálat is igazodik, a kaliforniai életérzést az pácolt ananász-carpacción kínált mangószorbet szolgáltatja, de a matcha teás málnás tányérdesszert is bőven megér egy kóstolást.

A TRIBE a város egy szokatlan pontján kínál remek lehetőséget egy jó ebédre vagy vacsorára, sőt, múlt héten már a skybar is megkezdte az idei szezont, úgyhogy érdemes úgy tervezni, hogy az este egy panorámás koccintással érjen véget.

Isztambulban, ahol a keleti és a nyugati történelem és a kultúra találkozik, most egy mindkét kultúra számára ikonikus épület új életre kél. A több mint másfél évezredes Hagia Sophia ugyanis egy grandiózus restaurálási projektnek köszönhetően visszakapja régi dicsfényét. A világhírű műemlék most olyan átfogó felújításon esik át, amely nemcsak hogy biztosítja, hogy még évszázadokig ellenálljon az időnek, hanem a földrengésekkel is szemben is felvértezi.

A Hagia Sophia nem csupán egy épület – ez a keresztény és iszlám világ közös öröksége, egy valóságos időutazás, amely a múlt különböző rétegeit ötvözi. A bizánci korszakban bazilikaként működött, majd az oszmán időkben mecsetté alakították, és ma ismét a vallásos közösség imádságainak színtere. A mostani restaurálás leglátványosabb része a 43,5 méteres belső acélállványrendszer kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy az épület belső mozaikjain dolgozzanak anélkül, hogy megszakítanák a vallási szertartásokat. A felújítás azonban nemcsak a belső teret érinti. A dóm külsejét is megújítják, az ólomfedéseket leszerelik, javítják, vagy újakkal helyettesítik. Az egyik legnagyobb kihívást az a 60 méteres daru jelenti, amelyet kifejezetten a Hagia Sophia szerkezetéhez terveztek, hogy segítse a munkálatokat és garantálja az épület védelmét.

A restaurálás korábbi szakaszaiban már az épület számos fontos része megújult, például a Szelim, III. Mehmed és III. Murád szultán sírja, az egykori elemi iskola és az időmérő helyiség is. A galéria szintjét is látogathatóvá tették, hogy még többen megismerhessék ennek a csodálatos építménynek a varázsát. Az épület minden egyes részletét digitalizálták, így megszületett a Hagia Sophia „digitális ikertestvére”, amely örökre megőrzi az épület eredeti állapotát.

A Hagia Sophia nem csupán egy épület, hanem Isztambul lelke. A mostani restaurálás célja, hogy megőrizzék a jövő nemzedékeinek is a világ egyik legcsodálatosabb műemlékét, és ők is átélhessék mindazt, amit ez az évezredes épület képvisel.