MIRELLE Atelier

Az ember rendkívül találékony, ha a hőguta kerülgeti. Az utóbbi napokban én is már a minimálisra csökkentettem a konyhában töltendő időmet, a sütőt egyáltalán nem voltam hajlandó használni és a platnin is lehetőleg olyan ételt készítettem, ami nem igényelt folyamatos ellenőrzést.

A hét elején magamhoz ragadott háromféle sárgadinnyéből egyet salátának feláldoztam, de a maradék kettőből megvalósítottam az eredeti elképzelésemet: leves lett belőlük.

Hideg dinnyeleves

1 galia dinnye

1 mézharmat dinnye

2,5 dl 30%-os tejszín

2 dl tej

2 ek méz

csipet só

1 ek fehér rum

kevés őrölt szerecsendió

A dinnyéket félbevágom, a magos belső részt egy szűrőbe szedem, a gyümölcshúst karalábékanállal kiszedem. Magas falú edénybe teszem, ráöntöm a magos részről lecsöpögött levest, hozzáadom a mézet, a tejszínt, sózom és egy botmixerrel krémesre simítom. Kevés szerecsendiót adok hozzá és Cointreau hiányában fehér rummal bolondítom. Felhígítom egy kis tejjel, majd hűtőbe téve alaposan lehűtöm.

Dinnyehéjban, pár gömbnyi dinnyével tálalom.

Napok óta érlelődik bennem a kérdés: Üzleti érdekből érdemes tönkretenni egy utcát Krisztinaváros szívében?

A Roham utca egy kicsiny, álmos utca, szemben a plébániatemplommal, ahol anno Széchenyi István kimondta a boldogító igent. Ha visszagondolok, gyerekkoromból csak az árnyas nyugalma rémlik, meg az, hogy a legnagyobb zajt a sarki cukrászdában megforduló pohár sörre vagy rózsaszín mignonra vágyó emberek keltették.

(kép innen)

Aztán a cukrászda gazdát váltott, és már inkább csak sörért, mint mignonért jártak oda az emberek. Majd jött, látott és győzött a Déryné.

A helyieket nem tette boldoggá a hely. Nem az ő pénztárcájukhoz szabták, a múltat   – PR okokból – állítólag továbbvinni kívánó hely semmiben nem emlékeztetett az államosítás előtti Auguszthoz vagy gyerekkorom jól működő cukrászdájához, hiszen más célokat szolgál.

A hely trendi, a környező irodákból szívesen szabadul ki ide a nép, sőt, a tulajdonosok maguk is szívesen megfordulnak saját éttermükben.

A siker egyértelmű jele a Mini is, ami a vártán kitartó antikvárius és a helyi öregek napközije miatt külön étteremként üzemel.

Most viszont úgy tűnik, az étterem az utcafronton is támad, hiszen egészséges fák estek áldozatul egy értelmetlen térrendezésnek, aminek egyetlen nyertese a Déryné és ikertestvére.

Vajon megéri? Ki és kinek mit kínál azért, hogy egy utcát végérvényesen tönkretegyenek?

Tavaly már írtam egyszer egy viszonylag kimerítőt arról, hogy hogyan is kell lekvárt befőzni, mit is jelent a dunsztolás, most viszont a szezonális piros gyümölcsök dzsemnek való feldolgozásáról elmélkedtem egy kicsit a Mindmegettén.

Aki érez már magában késztetést, de még nincs mersze egyedül nekiveselkedni, hogy csokoládét vagy alkoholt kavarjon a lekvárjába, annak javaslom, hogy csatlakozzon hozzánk a FINOmÁNIA utolsó nyári szeánszára, ahol kifejezetten különleges lekvárokat fogunk készíteni Zsolttal.

Hétfő hajnalban Annával útra keltünk. Hatkor ébredtünk, fél hétkor már Békás felé héveztünk, hogy utána 20 percet ácsorogjunk egyik lábunkról a másikra, amíg szigorúan 7 után kinyitnak az árusok.

A kamasz éveim alatt hajnalonta a Nagycsarnokba szereztem be a reggelimet, így azóta is ahhoz vagyok kondicionálva, hogy a piac 6-kor már nyit. Itt bezzeg nem ez a módi, még ebben a melegben se nyitnak korábban, sőt, valami csigákat szégyenítő lassúsággal pakoltak ki ezen a hétfői reggelen is.

Végül aztán 7 óra lett és Annával végigböngészhettük a kínálatot. A sokféle gyümölcs és zöldség mellett egy tisztes darab oldalas is velünk tartott, amit aztán Anna cipelt haza a kis kosarában.

A sütő használatától való bölcs eltekintés végett döntöttem az oldalas mellett, hisz abból tulajdonképp a platnin lehet kihozni a legtöbbet.

Fűszeres oldalas

1 db tisztes, húsos oldalas

2 kk rozmaring

1 kk menta

frissen őrölt fekete bors

só

2 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

víz

A húst feldarabolom, majd egy mély, fedővel rendelkező serpenyőbe teszem. Minden oldalát megkapatom, majd vízzel felöntöm és lefedem. Közepes lángon hagyom fél órát párolódni/főni. Ezután fűszerezem, de óvatosan(az össz fűszermennyiség felével), melléteszem a fokhagymát és a babérlevelet, sózom, ha kell még öntök alá egy kis vizet és újra fedem.

Amikor már könnyedén siklik benne a húsvilla, akkor újra fűszerezem és fedő nélkül hagyom lepirulni.

Anna hajnalban