Qui prodest?
Napok óta érlelődik bennem a kérdés: Üzleti érdekből érdemes tönkretenni egy utcát Krisztinaváros szívében?
A Roham utca egy kicsiny, álmos utca, szemben a plébániatemplommal, ahol anno Széchenyi István kimondta a boldogító igent. Ha visszagondolok, gyerekkoromból csak az árnyas nyugalma rémlik, meg az, hogy a legnagyobb zajt a sarki cukrászdában megforduló pohár sörre vagy rózsaszín mignonra vágyó emberek keltették.
(kép innen)
Aztán a cukrászda gazdát váltott, és már inkább csak sörért, mint mignonért jártak oda az emberek. Majd jött, látott és győzött a Déryné.
A helyieket nem tette boldoggá a hely. Nem az ő pénztárcájukhoz szabták, a múltat – PR okokból – állítólag továbbvinni kívánó hely semmiben nem emlékeztetett az államosítás előtti Auguszthoz vagy gyerekkorom jól működő cukrászdájához, hiszen más célokat szolgál.
A hely trendi, a környező irodákból szívesen szabadul ki ide a nép, sőt, a tulajdonosok maguk is szívesen megfordulnak saját éttermükben.
A siker egyértelmű jele a Mini is, ami a vártán kitartó antikvárius és a helyi öregek napközije miatt külön étteremként üzemel.
Most viszont úgy tűnik, az étterem az utcafronton is támad, hiszen egészséges fák estek áldozatul egy értelmetlen térrendezésnek, aminek egyetlen nyertese a Déryné és ikertestvére.
Vajon megéri? Ki és kinek mit kínál azért, hogy egy utcát végérvényesen tönkretegyenek?
Aki érez már magában késztetést, de még nincs mersze egyedül nekiveselkedni, hogy csokoládét vagy alkoholt kavarjon a lekvárjába, annak javaslom, hogy csatlakozzon hozzánk a 
