MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A lányaim már eddig is ezer mód fertőzve voltak, de ma egy újabb lépést tettünk a teljesen gasztrobolonddá válásuk felé.

Úgy másfél éve, karácsonyra kaptak egy Vtech gyártmányú gyerekkonzolt. A Vsmile-hoz alapból a korosztályuknak megfelelő Micimackós játékot kapták. A kezdeti lelkesedésüknek köszönhetően az agyhalál ellen begyűjtöttem még egy Dora babás játékot is, ami már nagyobb szellemi kapacitást igényelt, ellenben folyamatosan spanyolul nyomta, holott az eredeti oktató szándékunk az angolra irányult.

Sebaj. A Nők lelkesen játszottak vele, én már szívből rühelltem, ahogy a hátizsák lelkesen elnyammogja a delicioso zseblámpát és az elmaradhatatlan térképet. Aztán eljutottunk oda, hogy a már a nehéz pályát is csukott szemmel nyomták és ha csak nem vesztek össze valamin, akkor unalomba fulladt Dora nagy felfedezőútja.

Így aztán egyik este a netes ecserin lőttem egy új játékot. Ma elmentünk érte és azóta nagy izgalomban és hatalmas röhögések között zajlik a Ratatouille tesztelése.

Kérem alássan: jó. Helyes, aranyos és gasztromán. Piacolni kell Rémyvel, főzni a nyakigláb Linguinivel és a szervírozás, tányérdíszítés is a kis patkányok feladata. Azt hiszem egy darabig ellesznek most vele.

Idén olyan tavasz van, mint gyerekkoromban. Az az igazi, lassan bomló, viharral tarkított, orgonaillatú, harsogóan zöld tavasz. De az is lehet, hogy csak a lányaim értek abba a korba, hogy fogékonyak mindenre, látják, érzik a változást és már meg is tudják fogalmazni az ehhez kapcsolódó érzéseiket.

Az ételekkel kapcsolatban is változtak: határozottabbak, szilárdabban hisznek az ízlésükben és még jobban tudnak lelkesedni egy-egy étel iránt.

Én is élvezem a tavaszt, azt, hogy a piac újra életre kelt, hogy van étel és élet a tél után. Főzöm is rendületlenül a nagy kedvenceket, sorra próbálgatva az összes friss zöld ízét.

Így aztán a múlt héten készült a konyhámban  spárgaleves, lucskos káposzta, a hétvégén szerét ejtettük az első nyári grillezésnek a Teraszon, tegnap kisült az első tavaszi clafoutis, mára már a hűtőben figyel a tök és már a számban érzem a szerdára tervezett tojásos nokedli ízét.

Mai ebédünk egy friss kaporral gazdagon megszórt, könnyű, sallangmentes tökfőzelék.

A scone átütő sikere után újfent valami lekvárral ehető süteményt készítettem. A pirított dióval gazdagított tészta is osztatlan sikert aratott a Nőknél.

A korábbiakban mindig mosolyogva olvasgattam Oliver vagy Harris szakácskönyvében, hogy használjunk jó minőségű, nem viaszolt citromot.

A piaci kínálatot elnézve, ezzel mindig voltak bajaim. Honnan tudjam? Ki tudja honna n jött, min szállították, hol és mivel kezelték azokat a citromokat, amik szép formás halmokban hevertek egy-egy árusnál.

Azt már rég megtanultam, hogy az árus a nagybaniig tudja visszakövetni (ha egyáltalán tudja), hogy honnan származik az az áru, amivel kereskedik.

De azt kell, hogy mondjam, a nagyoknak igazuk van. A süteményhez a dél-olasz citromaim közül áldoztam fel egyet. Van különbség. Nem is kicsi.

Diós linzer

20 dkg finomliszt

8 dkg rétesliszt

20 dkg vaj

csipet fahéj

csipet só

1 citrom héja

10 dkg porcukor

12 dkg dió

A diót egy száraz serpenyőben megpirítom, majd egy fém szűrőben lepergetem a héját, ezután megdarálom. Egy tálba összeöntöm a liszteket, a cukrot, a citromom illatos héját, sót, fahéjat, majd jön bele a dió. Végezetül az egészet összemorzsolom a vajjal, majd tésztává gyúrom. Fóliába teszem, hűtőbe pakolom egy órára.

Tipp: Mindig hideg vajjal dolgozzunk és ha lehet a kezünk is legyen minél hidegebb (nekem gyárilag az), ugyanis az a jó, ha a vaj a lehető legkevésbé olvad meg a morzsa készítése közben. Épp ezért tanácsos nagyon finom mozdulatokkal, az ujjvégekkel morzsává pörgetni a vajat és a lisztet. Biztos, hogy jó lesz az omlós tésztánk, ha a kész morzsából egy maroknyit a tenyerünkbe véve összenyomjuk és utána a tészta egyben marad. Az omlós tésztával hadilábon állóknak javaslom, hogy a receptekben megadott vizet ugyanannyi tejföllel helyettesítsék, ugyanis a tejföltől hihetetlenül rugalmas, jól kezelhető lesz a tészta.

175 fokra előmelegítem a sütőt, majd finoman lisztezett deszkán kinyújtom, virágocskás szúróformával kiszúrom. Sütőpapíros tepsire pakolom és negyed óra alatt megsütöm.

Időnként elkap a baguette utáni vágy. Ilyenkor vagy bolti verziót szerzek vagy nekiállok és néhány várakozással töltött óra után már a meleg, jó hangon roppanó kenyeremet ehetem.

De mit is tudunk a baguette-ről azon kívül, hogy hosszú és francia?

Gasztrokultúrtörténet a Mindmegettén.

Mákos baguette

5 dkg darált mák

15 dkg rétesliszt

30 dkg finomliszt

1 bő ek olivaolaj

csipet só

csipet cukor

3 dl meleg víz

1,5 dkg friss élesztő

Az alábbiakat a kenyérsütőgépbe zúdítom, hagyom, hogy elvégezze helyettem a piszkos munkát. Amikor kész a tészta, lisztes deszkára borítom és két, méretes kenyérré sodrom-csavarom. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és halványbarnára sütöm. (kb. 45 perc)

Langyosan, vajjal a legeslegfinomabb.