MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Holnap már bölcsebb leszek. A Krisztusi kor mindent vivő bizonyossága fog megszállni, egyszerre csak éretten és kevésbé gyermetegen fogom szemlélni a világot. Vagy nem. Mindenesetre a holnap az én napom. Nincsenek nagy terveim, fogom a Nőket, jó esetben a férjemet is megnyerem az ügynek és csapunk egy görbe napot.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én szeretem a születésnapomat. Gyerekkoromban a létező legfontosabb dátum volt az évben, messze túlnőve a karácsonyon, s a mai napig gyengéd szálak fűznek május negyedik napjához. Lehet, hogy önimádat, de fontos számomra a saját születésnapom. Nem vagyok pszichológus, de azt gondolom az egészséges autoritás része ez az önfeledt örülni tudás a saját létezésünk kapcsán.

Idén is megünnepeltem önmagam. Először is szabad kezet adtam magamnak néhány klassz póló erejéig, aztán hétvégén anyával kiegészülve családilag Szentendrén ünnepeltünk, holnap meg a nap maga lesz az ünnep.

A mai – már kissé emelkedett – hangulatomban meg egy desszertet készítettem magunknak. Egy igazi angol ínyencséget.

Scone, avagy mit kínáljunk az ötórai teához

20 dkg finomliszt

6 dkg rétesliszt

5 dkg porcukor

2 tk sütőpor

7,5 dkg vaj

1,2 dl tejszín

1/2 vanília kikapart belseje

1 tojás

1 csipet só

A liszteket összekeverem a sütőporral és a porcukorral, a vaníliaszemcsékkel, sózom, majd elmorzsolom a vajjal. A morzsához hozzáadom az elhabart tojást és a tejszínt, majd a lágy tésztát összedolgozom. Lisztes deszkára borítom, finoman másfél ujjnyira nyújtom, majd közepes pogácsaszaggatóval kiszaggatom.

190 fokra előmelegített sütőben 17-18 perc alatt készre sütöm. Rácson hűtöm, majd tejszínhabbal és valamilyen fanyarabb piros lekvárral kínálom.

P.s: A tejszínnek nem használt, hogy felverés közben csöngetett a postás, akit utána a lépcsőházban kellett kergetnem, hogy el ne tűnjön a csomagjainkkal.

A szombati ebédünk az Erm’sben:

Vannak napok, amikor az ember csak dél körül eszmél rá, hogy enni kéne. Ilyen napokon szedem elő a wokot. A múlt héten a sarki kispiszkosTesco-ban leárazva figyeltek a mélyhűtőben a wokzöldségek, én meg a mélyhűtőm 17 literének legalább a felét feláldozva bespejzoltam.

Annak idején, amikor még a Nők nem voltak sehol nagyon gyakran készítettem wokos ételeket. Tökéletes vacsora volt. Egészséges, laktató és nem utolsó szempontként igen gyors.

A napokban fel is használtam a frissen betárazott zöldségekből egy zacskóval és egy 30 dkgnyi hátszínnel összeeresztve múltidéző, remek ebédet készítettem.

Hátszín wokban, zöldségekkel

30 dkg hátszín

50 dkg előre bekevert wokzöldség

3-4 ek szójaszósz

2 ek napraforgó olaj

2 tk currypor

A húst lehelet vékony szeletekre vágom. A wokot felmelegítem, majd olajat öntök bele. Ebbe jöhet a hús, amit nagyjából egy perc alatt kifehérítek. Ezután hozzáadom a fagyott zöldségeket, amik a leolvadó jégnek köszönhetően könnyedén meg is párolódnak a wokban néhány perc alatt. Eközben jöhet hozzá a szójaszósz és a curry. Végezetül alaposan elkeverem és rizzsel tálalom.

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon szeretem a cheddart. Azt hiszem nagyobb adagot képes lennék megenni magában vagy egy kevés almával és dióval társítva.

Húsvétkor quesedilla-t csináltam, jó sok cheddarral és az sem volt rossz.

De tudjátok honnan származik, hogyan készül ez az aromás sajt? Cheddarológia a Mindmegettén.

(kép innen)

A Nők elég kiszámíthatóan működnek étel ügyben, de azért néha váratlan sikereket lehet aratni egy-egy olyan étellel, amire nem számítottam, de olyan is előfordult már, hogy az örök kedvencek egyike épp akkor, épp ott nem aratott sikert.

Az út előtti hűtőkievés és a szezonalitás remek keveréke volt egy 20 perces ebéd, amit a Zsófi napokig felemlegetett, hogy ő ilyen finomat régen nem evett.

Tegnap kettőnknek újrajátszottam. Tényleg jó.

Gnocchi medvehagymás paradicsomszósszal

25 dkg friss készen kapható gnocchi

40 dkg darabolt paradicsom, levében

1/5 csokor medvehagyma

1 fej vöröshagyma

só

2 tk cukor

frissen őrölt feketebors

A hagymát apróra vágom, olíva olajon megdinsztelem. Erre öntöm a paradicsomot, fűszerezem, sózom, borsozom, majd 20 percet hagyom takarékon rotyogni. Mikor már majdnem jó, akkor kifűzöm a krumpligombócaimat, a szószhoz meg hozzáadom a laskára metélt medvehagymaleveleket.

Tálaláskor egy kevés mozzarellával koronázom.