MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Eredetileg terveztem tortával megünnepelni a netnaplót, de aztán alakult a program, közelgett a Nők vacsoraideje és így a torta átlényegült.

Egy kevés nektarint összefőztem némi friss kajsziból készült házi lekvárral, majd botmixerrel elkrémesítettem. Erre a meleg, cseppet édes, gyümölcsös krémre ültettem rá a kifőtt gombócokat, majd megszórtam cukrozatlan mákkal és kapott egy kis lekvár koronát.

Kellemes, kellően édes, meglehetősen egészséges és finom desszert született belőle.

Belegondolni is furcsa, hogy 3 éve pont ezen a napon jutott eszembe, hogy a grafománságomnak – a papíron, a netes közösségek fórumain túl – egy blogban is teret engedjek.

Arra se emlékszem már, hogyan döntöttem el, hogy hova csatlakozzam, milyen sablont válasszak, annyira tolt előre a vágy, hogy írjak. Aztán az elmúlt 3 évben volt is rá lehetőségem bőven.

A Nők akkor még itthon botladozó, alig 3 éves kezdemények voltak, ma meg már egy iskolapadban is megállnák a helyüket, ha nem lenne az a csodálatos évvesztés.

Egyszóval ohodás lett az én blogom. Ilyenkor számot kéne vetni, hogy honnan hova fejlődtem, milyen nagyszerű eredményeket tudhatok magam mögött, s hogy a kis blogocskám milyen szépen és izmosan gyűrt maga mögé 151 másikat.

Én inkább azt tartom fontosnak, hogy ez a blog még mindig örömet okoz nekem, nincs félrehajítva, másokkal kezeltetve, agyonturbózva, maradt olyan, amilyen volt, hisz én se nagyon változtam az utóbbi években (max. öregedtem).

Ami változás fellépett, az meg jó. Folyamatosan tanulok, kutatok, újabb és újabb benyomások érnek és tudom, hogy ennek sose lesz vége. Amíg ez tart, addig a blognak is van értelme, hogy megmutassam mit láttam, tanultam, szagoltam, ettem vagy uram bocsá’ olvastam.

Isten éltesse az én kicsi blogomat!

(kép innen)

A babapiskótát magában falni is jó, sőt kávéba vagy kakaóba mártva már a sütemény illúziójával is képes kecsegtetni, mascarpone alá rejtve meg akár egy rétegnyi valódi piskóta álcájába bújva válik desszertté.

Honnan is jött ez a sütemény? Milyen múltja van ennek az aprócska tésztacsíknak, amit még Keats is megénekel?

Válaszok és receptek a Mindmegettén.

Nagyon szeretem a mákot. Akik régebb óta olvassák a blogot, láthatták már, hogy néha egész egyszerűen nem tudok más desszertben gondolkodni. Mostanában egész jól sikerült kezelnem ezt a kényszeremet, de aztán valahogy mégiscsak becsúszott egy zacskónyi mák a kosaramba.

A mákot meg a szilva és a tett követte.

Szilvás mákos pite

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

7 tojás

7 dkg rétesliszt vagy 7 dkg darált mák

20 dkg darált mák

1 csomag sütőpor

2 ek rum

1 kk őrölt fahéj

1 kk őrölt kardamom

1 narancs héja

A tojások sárgáját habosra keverem a porcukorral és a vajjal. Belekeverem a rumot, majd a sütőporos liszt következik, a mák és a fűszerek. Homogénné keverem a tésztám, majd felverem a tojáshabot és egy habverővel beleforgatom a tésztába. A zsírral kikent,  kiszórt tepsibe öntöm és fél szilvákkal fedem. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm.