…Segítsüti!
Bizony ohodás korba lépett a Segítsüti. Az őszi forduló után újra izzanak a sütők, készülnek a finomságok és 30-án indul a licit. Idén a Down Egyesület számára, a fejlesztőházukba szükséges eszközökre gyűjtenek a lelkes gasztrobloggerek és a Sose Alapítvány.
Már csak kettőt kell aludni és elrajtol a licit!
A békási piac mindig tartogat meglepetéseket. A télvégi siralmas kínálat mellett például egy mindenféle egzotikus és alapjáraton kissé macerásan beszerezhető termékeket árusító emberkét is találni a piacon, aki a mangókrémen át, a kimérve árult jázminrizsig elég sok mindent tart. Többek között aszalt paradicsomot, fillérekért.
A múltkori piaci utamon persze egy csomagnyi hazatért velem és a vacsorára készítendő kenyérhez rögvest fel is használtam fél zacskót belőle.
Aszalt paradicsomos kenyér
48 dkg finom liszt
7 g szárított élesztő
1 tk só
2,5 dl meleg víz
4 ek olíva olaj
5 dkg szárított paradicsom
1 marék kukoricaliszt
A finom lisztet, az élesztőt és a sót a kenyérsütő üstjébe borítom, majd hozzáadom az olajat és a vizet, végezetül elindítom a programot. Nagyjából fél óra múlva, amikor újra lelkesen dolgozik a gép a tésztámon, akkor hozzáadom a laskára vágott paradicsomot, s lassacskán előkészítem a sütőt.
A kész tésztát kukoricalisztes deszkára borítom, megkerekítem, majd szépen bevágom és egy olajjal kikent tepsire ültetem. Nagyjából negyed órát hagyom még kelni, aztán a 200 fokra előmelegített, az alján egy tepsi vizet is rejtő sütőbe teszem és szép aranybarnára sütöm. Az utolsó 10-15 percben kiszedem a tepsiből és csal úgy pucéran ültetem a sütőrácsra, hogy a feneke is jól megszínesedjék.
Rácson hagyom kihűlni.
Annával a hét elején tett piaci látogatásunk alkalmával hazakeveredett az első csokor medvehagyma. Amit azóta a folytonosság jegyében újabbak követtek. A Nők tüszős mandulája okán egész heti menzakirályságot nyertem, így az orrfújás, gyógyszeradagolás mellett leginkább a főzésben éltem ki magam. Ennek és a medvehagymának köszönhetően a héten már született medvehagymakrémleves, melegszendvincs medvehagymával turbósítva, medvehagymás paradicsomos spagetti s tegnap egy kis medvehagymás krumpli.
A krumpli és a medvehagyma nagyon jó viszonyt ápolnak egymással. A friss fokhagymaszagú zölddel gazdagított krumplipüré után, most valami másra vágytam, így aztán a reggel már a piacon talált, ahol egy újabb csokor hagymát és néhány hatalmas krumplit szereztem, meg egy kevés házitáji csirkecombot, hogy ne csak úgy magába együk a krumplit.
Medvehagymás krumplicsónakok
4 hatalmas krumpli
15 natúr krémsajt
só
1/3 csokor medvehagyma
1 tojás
A krumplikat sós vízben, héjastul 3/4-ig megfőzöm. Amíg fő, addig felszelem a hagymát, kikeverem a sajtkrémmel, a tojással, majd sózom, picit borsozom. A krumplikat hagyom kihűlni, félbevágom őket és a közepüket kiszedem, amit hozzákeverek a krémsajthoz. Ezt a keveréket visszatöltöm a krumplikba, majd a csónakokat sütőpapíros tepsire fektetem, egy maréknyi reszelt sajtot elosztok a tetejükön és 190 fokon addig sütöm, amíg a sajt meg nem színesedik.
Tejföllel kínálom.
Nekünk magyaroknak különös kapcsolatunk van Oroszországgal. Az idősebbeknek Szovjetunió maradt, a maga összes bűnével és a szocializmus örök árnyával, a fiatalabbaknak már magában rejti a megélt változást s a mai kamaszok számára az „annyian vannak, mint az ruszkik” kifejezés már semmilyen hasznosítható információt nem hordoz. Az orosz világról lassan lekopnak a negyven év alkotta sztereotípiák és végre nyitottan és befogadóan állhatunk Oroszország gazdag kulturális örökségéhez.
Ennek az örökségnek szerves részét képezi a híres orosz konyha, aminek megismeréséhez most mi is megpróbáltunk hozzásegíteni egy tucatnyi boldog gasztrománt, akik Nyíri Sándor, alias Szása értő tolmácsolásában kaphattak betekintést a cári orosz konyhába.
Az Aranykaviár séfje a maga karizmatikus egyéniségével nagyon könnyen és gyorsan lehengerelte a séftanoncokat, akik szó és hang nélkül szecskáztak, vágtak julienne-re egy kiskertnyi répát és céklát, hogy elkészülhessen a klasszikus borscs. Majd levelestészta rózsákkal dekorálták – a milliónyi pirog egyik főételnek való változatát – a kulibjákák, nagy odaadással rétegezték a hagymával, céklával készített heringsalátát (Sziljodka pod subaj) és boldog elégedettséggel formázták az egyszerűségében verhetetlen túrós édességet, a szirnyikit.
Eközben Szása mindenütt ott volt, orosz őseitől hozott termetével a társaság fölé magasodva figyelte, hogyan készülnek a fogások. A csapat erején felül teljesítve, rekordidő alatt elkészítette az amúgy sok előkészítéssel járó, de egyszerű alapanyagokat és minimális fűszerezést kívánó ételeket, így naplemente után nem sokkal már asztalhoz is ülhettünk.
A leves egyöntetű sikert aratott, a paradicsomlével gazdagított céklaleves kivétel nélkül mindenkit levett a lábáról, a heringsalátánál a hering, mint meghatározó elem alakította a társaság lelkesedését, a kulibjáká lazacos és húsos variációi között mindenki megtalálta a kedvére valót és a desszert mindent vitt.
Szása a vacsora alatt többször is tiszteletét tette asztalunknál, érdeklődött, hogy hogy tetszik, ízlik nekünk az orosz konyha és mi boldogan, jóllakottan és őszintén feleltük, hogy ő és az orosz konyha tökéletesen megfőztek minket.
A másnap már Zsolt vezetésével zajlott. A sármos séfünk hamar visszahódította tanoncaink szívét, majd a Szása által hátrahagyott receptúrát követve elkészítette velük a pelmenyit, ami az egyik legismertebb húsos pirog az orosz étlapon. A desszertnél meg szabadon engedett fantáziájának engedve omlós tésztás céklatortát készítettek. A pelmenyi ugyan rendkívül macerás, de megérte a vele való küszködést, egy kevés vajjal vagy fokhagymás tejföllel megbolondítva csodálatos, s a Zsolt által megálmodott desszertben meg szinte átlényegült a cékla.
Remek, séfekben és élményekben gazdag hétvégénk volt. De kérdezzétek csak meg a kuktacsapat hölgy tagjait. 
