MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Tegnap reggel kifutottam a piacra. A látvány szívderítő volt. Először körbeügettem a vadászterületet, felmérve a kínálatot, memorizálva az árakat, méreteket, színeket, illatokat, majd begyűjtöttem az ebédre megkívántakat.

Semmilyen extra elképzelésem nem volt, csak olyasmiket vettem, amit szívesen ennék. Így jött haza velem másfél kilónyi eper, egy formás, kicsiny háztáji csirke, egy csokor zöldspárga és egy kevés újkrumpli.

Otthon először a csirkét vettem kezelésbe. Egy paradicsomot kivájtam, megtöltöttem bazsalikommal, majd belecsempésztem a csirkébe (épp csak belefért). Ezután vékony vajszeleteket toltam a mellehúsa és a bőre közé, végül kívül is megvajaztam és megszórtam füstölt maldon sóval.

Az elkészített madarat tepsibe fektettem, majd 180 fokon sütni kezdtem. Amikor már alakulóban volt, akkor késsel finoman megpucoltam az újkrumplit, negyedeltem és jó sok vajon, kevés vízzel – közepes lángon – fedő alatt pároltam.

Utolsó mozzanatként forrásban lévő enyhén sós vízben 2-3 percig pároltam a fás részétől megszabadított, alaposan megmosott spárgasípokat. Majd egy serpenyőben vajon megpirítottam egy kevés szezámmagot és azzal meglocsoltam a spárgákat, friss petrezselymet szórtam a krumplira, s boldogan bekebeleztem az ebédemet.

Nekem az elmúlt napokban sikerült megismerkednem ezzel a gazdag aromájú, igen sok jótékony hatással bíró “gabonával”. Korábban már hallottam  róla, de afféle úri huncutságként nem foglalkoztam vele, aztán ahogy elmélyedtem benne hogy hogyan, hol és mikor termesztették és miféle jóságokat rejt magában, éreztem, hogy be kell szereznem egy zacskónyit az inkák aranyából.

Az első kísérletre készített salátám kifejezetten kellemes élményt nyújtott.

Quinoa-saláta

1 kígyóuborka

8 szem koktélparadicsom

1 csomag apró mozzarella

1 csésze quinoa

1 ek pörkölt mogyoró olaj

1 marék sós földimogyoró

2 csésze alaplé

A quinoa-t alaposan megmosom, majd a dupla mennyiségű alaplében közepes lángon, nagyjából negyed óra alatt megfőzöm. Amíg fő, addig felkockázom az uborkát, negyedbe vágom a paradicsomokat, a földimogyorót összeaprítom és a mozzarellákat is legalább elfelezem.

Ha kész a quinoa, akkor egy nagy tálba borítom, hozzáadom a zöldségeket, a sajtot, megszórom a mogyoróval és egy kicsit meglocsolom az olajjal. Sózni, csak akkor sózok, ha az alaplével készített quinoa nem lenne elég ízes.

Ha megtetszett a quinoa, a Mindmegettén még többet megtudhattok róla.

(kép innen)

Néhány hete a blogon is írtam, hogy a Tokaji Borecet Manufaktúra receptversenyt hirdet. Ahogy látom – a napokban megjelent posztokból – nem csak én kaptam kedvet az ecettel való kísérletezéshez.

Az ecet mértékkel csodákra képes. Megváltoztatja, kiteljesíti bizonyos ételek ízét, olyan erőt ad hozzá, ami semmilyen más módon nem érhető el. Milyen is lenne egy lencsefőzelék vagy az imádott zurekem, ha nem kerülne bele ecet… el se tudom képzelni.

A téli ételek mellett, a nyarat is végigkíséri az ecet, hiszen a legegyszerűbb salátaöntetektől a bonyolultabbakig a legtöbben helyt kap. Igaz itt gyakorta a balzsamecet uralja a terepet, de a jó magyar fejes salátához és a tejfeles uborkasalátához azért mégis csak a borecet illik jobban.

A közelgő, lassan kibontakozó nyárnak köszönhetően valami könnyű, salátás ételben gondolkodtam, amihez lassan összeértek a fejemben az ízek. Így született a pezsgős ecetkrémmel bolondított saláta, amin az ecetben is jelen lévő kakukkfüves íz tért vissza a húst gazdagító fűszer formájában.

Pezsgős csirkesaláta

1 csésze szűz olíva olaj

1/4 csésze kakukkfüves borecet

1/2 csésze száraz pezsgő

csipetnyi só

frissen őrölt feketebors

kevés porcukor, ízlés szerint

2 tojás sárgája (opcionális)

További hozzávalók:

1 marék mandulaforgács vagy lap

2 csirke melle

só

frissen őrölt feketebors

1 tk kakukkfű

vegyes friss saláta

Az öntet hozzávalóiból egy kézimixer segítségével emulziót készítek, amit utána apránként – továbbra is használva a kézimixert – hozzáadok 2 tojás sárgájához. Amikor már kellően krémes, akkor hűtőbe teszem.

A húst lapokra vágom, sózom, borsozom, kakukkfűvel megszórom, majd olajon kisütöm. A salátát a tálra készítem, a pezsgős szósszal meglocsolom, majd a felszeletelt csirkét ráültetem, friss fűszerrel megszórom és egy kevés pirított mandulával díszítem.

Ígérem nem leszek hosszú, sem túl bosszús, csak úgy érzem valahova mégis fel kell jegyeznem, hogy soha többet nem megyek a Roxane-ba.

Az étterem évekkel ezelőtt már leszerepelt egyszer, de a társaság vonzásának engedve, túlléptem a konyhával kapcsolatos aggályaimon és újfent betettem a lábam erre a helyre.

A vacsora jól indult, minden versenyző ikresanya kapott egy számot (nekem a könnyen megjegyezhető 69 jutott), majd az előre megrendelt padlizsánkrémek az asztalra kerültek apróra szecskázott pitával. Ez volt az első porszem a gépezetben. A pitákat jó esetben maximum negyedelni illett volna, ehelyett tűbe fűzhető darabokkal teli kosarakat kaptunk. Abból sem egészen annyit, amennyit szerettünk volna, mert a még bőségben fellelhető kence mellé kért 3. adag pitaigényünket a pincér elutasította, mondván most már következik a főétel.

Na, arra azért jócskán várnunk kellett. A többiek számára sem érkeztek rohamtempóban az ételek, de az enyém már csak akkor került elém, amikor a többiek jelzésértékkel beforgatták az eszcájgjaikat.

Ezen lehetett volna némi udvariassággal segíteni, de a pincéreinktől csupán egy nem kért tegező formula és némi vállonveregetés tellett, hogy sírás nélkül kibírtam az etetésig.

Vkorsi tányérjának tartalma már felkészített, hogy mire számíthatok. A kacsaszeletek rommá sütve, melegítve kellették magukat a tányérján, nem is nagyon sikerült ehető részt találni rajtuk. A számomra rendelt hús ellenben frissen volt rommá sütve (valószínűleg ezért is késtek a rendeléssel, nem volt elég kacsa előre lesütve), így legalább 2 falattal többet tudtam belőle enni, mint Orsi.

A mai napunkat meg az Iguananak sikerült megkoronázni. A 25 fős szülinapi vacsorafoglaláskor szóvá tették, hogy ugye enni is fogunk és nem csak üdítővel ütjük el a időnket. Elhiszem, hogy vannak rossz tapasztalataik, de a vége az lett, hogy egy másik étteremben foglaltunk asztalt, ahol ez a kérdés fel sem merült.