MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Semmi tévedés, igen ez a 2010-es Sok kicsi beszámolója. Ilyen az ha két ikres anyuka, esetünkben Julcsa és én időpontot próbál egyeztetni az ohodai vírusok közepette. De mivel kitartóak voltunk és nem adtuk fel, így a vasárnapi gyönyörű napsütés már kint talált minket a Rosinanteban.

A több körben egyeztetett menü alapanyagai a konyhában vártak miket, ahol nagyon hamar kést ragadtunk Julcsával és férjével, s nekiveselkedtünk, hogy elkészítsük az ebédünket.

Első körben egy mascarponéval és friss paradicsommal gazdagon megrakott lasagne-t készítettünk, majd a böjt jegyében összehoztunk egy jó kis ratatouille-t, Julcsa távol maradt lányaiknak készítettünk mogyoróvajas kekszet, magunknak pedig – desszert gyanánt – alkottunk egy tisztes adag túrós palacsintát. Közben beszélgettünk, ikres témákat boncolgattunk, közös ismerősökön merengtünk, a Nők folytonos kérdéseire feleltünk, majd kicsit dél után lerogytunk és sorra kóstoltuk a remekműveinket.

Igazán finomakat főztünk, sőt annyira jókat, hogy csak a lasagne-ról készült kép, a többit befaltuk, aztán szépen lassan összeszedtük magunkat és hazaautóztunk a tavaszi napsütésben úszó szigeten át. Remélem Julcsáékkal még találkozunk, akár újra kint a Rosinanteban.

Ezen a szeles, de csodás napsütéssel csábító hétvégén újabb francia kurzus várt minket a szigeten. Ám ezúttal a ház sármos séfje helyett, vendégtanárral készültünk, sőt két sütemény elkészítésének az erejéig jómagam is kiléptem a háziasszonyi/fotós mivoltomból.

Nemesvölgyi Attila – ismertebb nevén a Sarki fűszeres – osztrigával és egy csodálatos Castelnaudary-ba valósi cassoulet-val és egy számomra újdonságként ható füstölt osztrigás előétellel készült.

A séfpalántacsapat kellő bátorságot mutatott, senki nem futamodott meg az osztriga elől, sőt nagyon kíváncsian és információra éhesen lestük Attila minden mozdulatát és hallgattuk a történeteket ételről, utazásokról.

A csatornán való hajókázás élményei (vendégeink közül is jártak arra, így az adomázás igazi társas programmá nőtte ki magát az est folyamán), a hajóról biciklivel való falufelfedezések, a roppanós baguette-k, a piacon százféle kolbász áruló nénikék mind-mind valós szereplőivé váltak az esténknek, amíg bontottuk az osztrigát, daraboltuk a konfitált kacsát, főztük az alapleveket és időnként megmártóztunk az akácfa édes füstjében.

Az osztriga már régóta izgatta/izgatja a fantáziámat. Alapesetben hajlok Woody Allennek igazat adni, aki szerint “Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott! Ne sebesült, ne sérült, halott!”, de a hétvégi élményeim alapján azt hiszem szakítok a mester által kínált felfogással és igenis meg fogom kóstolni úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Erre a mostani előételünk egyedülálló íze indított. A páclében elkészített, felfüstölt osztrigák íze valami különösen vonzó, a tengert magában rejtő aroma volt, olyan amilyennel még nem találkoztam, de szívesen repetáznék belőle.

A főfogásunk is remekre sikeredett. A vaslábosban és cserépedényekbe összekészített, az előírásnak megfelelően átforgatott egytálételt a kertben található kemencében készítettük el. Valószínűleg sütőben is isteni lett volna, de a kemencétől valami olyan pluszt kapott, amit nehéz lenne megfogalmazni, de szerintem mindannyian éreztük.

Az est végén meg következett az általam megálmodott, a vendégeink által ekészített clafoutis, majd jóféle borok mellett még sokáig beszélgettünk a francia turisztikai és gasztronómiai élményeinkről.

Másnap reggel Imre bácsi várta a séfpalántákat és egy kis kóstoló mellett mesélt a francia gasztronómia múltjáról, majd egy újabb desszert következett. A nyári grillszezonok titkos sztárját, egy citromtortát készítettünk.

A hétvégénk most is tartalmasan és kellemesen telt. Attila személyében egy igen tehetséges szakácsot, nagyon kedves embert és remek tanárt ismerhettünk meg,. Sokat tanultunk, sok újdonsággal találkoztunk és remek történetekkel lettünk gazdagabbak.

Egyik kedves vendégünk, Judit megörökítette az esti desszertkészítést.

További képek a hétvégéről:

Judit séfpalántánk képei

Mirelle képei

A többit majd a héten. 😉

Csütörtök délután pont azt csináltam, amit leginkább szeretek: beszéltem és főztem. Egy lelkes kuktacsapatot navigáltam egy tökéletes saláta és egy remek desszert elkészítése felé. Kellemes három órás elfoglaltság volt.

Egy ehhez igen hasonló salátát készítettünk.

Kuszkuszos saláta

20 dkg kuszkusz

1 nagyobb kígyóuborka

1 nagyobb kaliforniai paprika

3 paradicsom

1 fej lila hagyma

6 dl leves

1 kk szárított bazsalikom

10 dkg apró mozzarella

3-4 dkg vaj

olíva olaj

balzsamecet

A kuszkuszt fűszerezem, majd a forró levessel felöntöm és fedem. A paprikát, uborkát apróra kockázom, a hagymát vékony félholdakra szelem. A kuszkuszról lekapom a fedőt és hozzáadom a vajat, majd alaposan átkeverem és apránként a felszecskázott zöldségeket is hozzákeverem. Végén hozzáadom a paradicsomkockákat és a félbe szedett sajtot. Ecettel és olívával ízesítem, ha kell sózom.