MIRELLE Atelier

A hó érkeztével megszületett bennem a vágy, hogy gofrit egyek. Nekem ez a desszert a télhez, pontosabban a téli Tátrához kötődik, ahol minden telelésünk alkalmával jóféle gofrikkal csábított a főutca megannyi sütödéje. Szerencsére ez ma sincs másként, a decemberi villámlátogatásunk idején is bőszen sütötték a különféle gofrikat.

A régebbi gofrireceptemmel nem voltam teljesen elégedett. Jó néhány éve kaptam valakitől, aztán arra az évi két alkalomra, amikor gofrit készítettünk teljesen megtette, de mindig éreztem, hogy nem az igazi. Most a Saveur magazin oldalán leltem egy biztosnak tűnő receptet és azt kell, hogy mondjam: tökéletes.

Gofri

26 dkg finomliszt

1 tk cukor

4 tojás

3 dl víz

1 tk vanília kivonat

1/2 cs sütőpor

22 dkg vaj

A liszthez hozzáadom a cukort és a sütőport. A tojásokat szétválasztom és a vanília esszenciával együtt a kimért vízhez keverem. A vajat megolvasztom. A lisztet simára keverem a vízzel, majd hozzáadom a vajat. Végezetül felverem a fehérjét és a tésztába forgatom. Felforrósított sütőbe kanalazom a tésztát és aranybarnára sütöm.

Mi porcukorral, illetve tejszínhabbal és karamellkrémmel ettük.

A sok szakácskönyv után egy másfajta gasztrobibliát vetett elém a sors. A gasztronómiának sok olyan csodálója is akad, aki nem a főzés oltárán kíván áldozni szenvedélyének, hanem inkább az asztalnál ülve az eléje táruló látványt és ízkavalkádot részesíti előnyben. Nekik és persze a főzni imádóknak is hiánypótló darab az Alinea kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Gasztro hangulatok című könyv, amely Krúdy Gyula azon műveinek csokra, amelyek szervesen kötődnek a gasztronómiához.

A budai kisvendéglők hangulatát lehelő könyv igazi kikapcsolódást ígér. De vigyázzunk: fejezeteit kóstolgatva fennáll a veszély, hogy olthatatlan vágy fog el minket, hogy tyúkhúslevest, malacpörköltet vagy sonkát együnk vagy csak egyszerűen nekiálljunk főzni valami jófélét.

Szimplán tekert, cukrozott briósnak indult, de mire a tészta megkelt a kenyérsütőben, már éreztem, hogy valami másra vágyom.  Így aztán a karácsonyról maradt apróságokkal ízesítve került a sütőbe.

Narancsos-marcipános briós

45 dkg finomliszt

8 dkg olvasztott vaj

2 dkg sikér

3 tojás sárgája

3,5 dkg friss élesztő

6 dkg cukor

15 dkg natúr marcipán

3 dkg cukrozott narancshéj

1,6 dl langyos tej

A liszthez hozzáadom a sikért, a cukort, egy csipetnyi sót és az elmorzsolt élesztőt. A tejet meglangyosítom, majd hozzáadom a tojások sárgáját és homogén módon elkeverem benne. Elindítom a masinát, majd szépen hozzácsorgatom a liszthez a folyadékot és belepotyogtatom a narancshéjat is. Hagyom lefutni a keleszt/dagaszt programot.

A kész tésztát vékonyan lisztes deszkára borítom és ujjnyira nyújtom. Ezután helyet csinálok a marcipánnak is. Porcukorral alaposan megszórom a deszkámat és a nyújtófát is átsimítom vele, majd igen vékony lappá nyújtom a marcipán tömböt. A lapokat a kinyújtott tésztára teszem és ügyesen feltekerem. 2-3 ujjnyi karikákra metélem, majd sütőpapíros lemezre teszem és bő 20 percet hagyom kelni. 175 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.

Későn álltam neki az ebéd elkészítésének, így valami olyanra volt szükségem, ami gyorsan megfőzhető és van rá esély, hogy a Nők egy rövid időre jól is laknak tőle. Miután a család erősen leves-függő, így ezt a paramétert is figyelembe kell vennem. Így született a többféle hagymát is felvonultató krémes hagymaleves.

Hagymaleves

1 nagyobb vöröshagyma

2 póréhagyma

5 gerezd fokhagyma

2 tk szárított kakukkfű

5 dkg vaj

2 l alaplé

2 dl tejszín

kis só

Egy lábasban felolvasztom a vajat, majd megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát és a karikára szelt pórét. Amikor már majdnem jók, akkor hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is. Hagyom dinsztelődni, majd felöntöm a levessel és botmixerrel elkrémesítem az egészet. Egy fűszerlabdába némi kakukkfüvet teszek és kis lángon jó negyed órát főzöm.

Ez idő alatt kenyeret szelek, reszelt scamorzával megszórom, majd a szeleteket meggrillezem. Amikor készek a kenyereim, akkor a levesből kikapom a fűszert, tejszínnel lágyítom a krémet és kis sót adok hozzá, ha kell.

Kevés parmezánnal és a sajtos kenyerekkel tálalom.