MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A lasagne azon ételek egyike, amelyek a legrégebb óta szerepelnek a repertoáromban. Még főiskolás koromban kezdtem el a saját lasagne tesztelését, ezernyi recept böngészése után alkotva meg a saját változatomat. A recept azóta már rég elkavarodott, de az elmúlt évek során is újra meg újra felbukkant a lasagne. Vicces, de a blogon még soha nem szerepelt, csak vega verzióba, ami azért valami egészen más.

Most azonban – kicsit több mint hat év után – bemutatom az én lasagne receptemet. Szeressétek, főzzétek.

Lasagne

40 dkg durum lasagne lap

5 dl paradicsomlé

2 fej vöröshagyma

1 kg darált sertéscomb

frissen őrölt fekete bors

1 dl félédes vörösbor

2 szál sárgarépa

2 szál halványító zeller

só

frissen őrölt fekete bors

2 csipetnyi szerecsendió

Besamel:

8 dkg vaj

3 ek liszt

6-7 dl tej

frissen őrölt fekete bors

só

csipetnyi őrölt szerecsendió

1 nagy cukkini

15 dkg scamorza

darabka parmezán

A hagymákat apróra vágom, majd olíva olajon megdinsztelem. Amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a vékony karikára szelt répát, majd néhány perc elteltével jöhet hozzá a felaprított zellerszár. Kicsit hagyom párolódni, majd ráborítom a darált húst és addig főzöm, amíg pirulni nem kezd. Ekkor jöhet hozzá a paradicsom és a bor, majd a fűszerek. Kis lángon nagyjából negyed órát főzöm.

Amíg fő a ragu, addig egy másik lábasban megolvasztom a vajat, s a liszttel remek rántást készítek, amit tejjel öntök fel és a habverővel kavargatom, amíg finoman be nem sűrűsödik. Fűszerezem és félrehúzom. A cukkiniket vékony szeletekre felkarikázom.

Egy nagyobb tepsi alját olíva olajjal vékonyan kikenem, majd belefektetek egy sor lasagne tésztát, amire a ragu felét szedem rá. Egyenletesen elosztom, majd a cukkinikarikák felét ráhelyezem. Jönnek az újabb lasagne lapok, amire a besamel fele kerül, majd újabb lap, a maradék raguval és a többi cukkinivel, végezetül az utolsó sor lasagne lap, amire besamel kerül és a korábban lereszelt sajt, aminek a tetejét finoman (mintha sóznám) meghintem parmezánnal. Ezután 180 fokos sütőbe tolom a tepsit és addig sütöm a lasagne-t, amíg a tetején a sajt meg nem sül.

Mielőtt bárki nekem esne: a nutellás pizza igenis létező dolog. Nem olyasmi, mint a külföldiek kedviért életre hívott lekváros lángos, hanem az olaszok között is ismert desszertnek való.

Eddig nem keveredtem vele közelebbi ismertségbe, de a múltkorában az Ürömi hüttében négyen befaltunk egy ilyesféle pizzát és éreztem, hogy ez nekünk jó. így aztán a hétvégi menetrendbe beillesztettem, s most is zokszó nélkül tűnt el az egész famíliában.

Pizza nutella e mascarpone

A tészta alapját a már jól bejáratott pizzatésztám adta, amiből két korong készíthető.

Ehhez az alábbi feltétekre van szükség:

25 dkg mascarpone

2 ek cukor

1/2 rúd vanília bele

6 ek nutella

A sütőt 250 fokra felfűtöm, majd előkerítek két pizzasütő tepsit. A tésztát átgyúrom, megfelezem, kinyújtom. a mascarponet kicsit habosra keverem a vaníliás cukorral, majd ezzel finoman megkenem a pizzákat, s beteszem őket a sütőbe. nagyjából 10 perc alatt készre sütöm a pizzát (megszínesedik a széle és a cukros krém is elkezd barnulni a tetején), majd deszkára csúsztatom, pizzabiciklivel vagy késsel nyolc szeletre vágom. A nutellát mikróban vagy gőz fölött kicsit megolvasztom és vékony sugárban meglocsolom vele a pizzákat. Langyosan kínálom.

Az országok, régiók szegény konyháinak rengeteget köszönhetünk. Az olaszok jóvoltából ezernyi alakban megismerhettük a tésztát, részesei lehetünk a paradicsomszószok gazdag világának, a pizzáról nem is beszélve. A dél-franciák lassan főtt, sült ételekkel járultak hozzá a világ jobbá tételéhez, míg a hegyek közé szorult svájci parasztoknak hála kóstolhatjuk az ementáli, a tilsiti vagy épp a Gruyere sajtot.

A svájci sajtok történetéről, Napóleonnal és a külhoni sajtmesterekkel való kapcsolatáról, valamint a remek sajtok mibenlétéről bővebben a Mindmegettén olvashattok.

A Bodrogi család éttermében az ősz az erdőn át érkezett és magával hozta az évszak legjavát. Az étterem szezonális kínálatának gerincét adó vadhúsos ételek mellett a különféle fogásokban itt-ott megbúvik a saját szedésű kökényből főtt lekvár, s a Kúria környékén szedett gomba is.

A kökénylekvár olyan erős felütése volt a vacsorának, hogy azóta is a hatása alatt állok. A hidegen kínált vaddisznó pecsenye nagyon kellemes és omlós volt,  a hús ízét nem nyomta agyon megannyi felesleges kiegészítő, a sült almán pihenő salátát nem csak színében, de ízében is új magaslatokba emelte a rózsabors, ami viszont kellemes kiegészítése volt a húsnak is.

Az erdei nyomvonalon haladva főfogásként  újra vaddisznó került elém. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a vaddisznó húsával hogyan birkózik meg a konfitálás, milyen állagú lesz a lassan abált hús. A hatalmas adag omlós oldalas hibátlan volt és olyan sok, hogy nem is bírtam mindet megenni, ennek persze részint az volt az oka, hogy a máskor háttérbe szoruló köretek helyett juhtúróval rétegzett polenta szendvicsek álltak a hús mellett, amelyek szabályosan etették magukat.

Az erdő, a természet közelségét még az evőeszköz is sugallta, a tisztes húshoz a ház saját vadászkése járt, amit külön díszdobozba, tanúsítvány kíséretében kaptam meg a személyzettől. Az ötlet kedves, személyes (mind számomra, mind az étterem számára), s egyszersmind praktikus is, hiszen olyan késsel volt dolgom, amivel könnyedén el tudtam volna vágni bármilyen húst. Mondjuk a konfitált vaddisznó már szinte ránézésre elomlott, de ennek ellenére élveztem a kezem alá simuló fanyelű eszközt.

Mint minden valamire való nőnek, nekem is külön kapacitásom van a desszertek befogadására, így a vadas menüsor végén még kipróbáltam – kis adagban ugyan – a ház messze földön híres remegős túrógombócát, ami igazi házias végkicsengést adott a vacsorának.

Menjetek és egyetek vadat a Sashegy lábánál, majd sétáljatok egyet vagy a Gesztenyés kertben, vagy a hegyen. Igazi őszi kikapcsolódás.