Provence-i illatok, karibi szenvedély – bemutatkozott a Matusalem rum
Ha létezik olyan rum, amely nemcsak italként, hanem filozófiaként is megállja a helyét, akkor az a Matusalem. Nem csupán egy palacknyi italról beszélünk, a Matusalem maga a 150 éve élő tradíció, amely generációkon átívelve ötvözi a spanyol örökséget, a Karib-térség vibráló szenvedélyességét, a modern technológiákban rejlő lehetőségeket. A Matusalem most, egy 13 országot érintő körúton mutatja be a szakértőnek, kollégáknak, újságíróknak, hogy mit is gondol önmagáról, hogyan vélekedik a rumról és nem akárkire bízta ezt a bemutatkozást, hanem Cynthia Vargas-ra a vállalat master blenderére.
1872 – Amikor minden elkezdődött
A Matusalem története 1872-ben indult a kubai Santiago de Cubában, ahol spanyol származású alapítói – a Camp testvérek és Evaristo Álvarez – nemcsak egy rumot, hanem egy örökséget álmodtak meg. A márka már akkoriban is úttörőnek számított: elsőként honosították meg a solera érlelési rendszert, amely addig a sherry és brandy világából volt ismert. Ez a módszer nemcsak a komplex ízvilágot biztosítja, hanem a minőség állandóságát is.
Hűség a hagyományhoz, függetlenség a döntéseiben
A Matusalem ma is családi kézben van, ami ritka érték a globális szeszpiacon, döntéseiket nagyvállalati befolyástól mentesen, függetlenül tudják meghozni. Az alapítók örökségét az újabb generáció már a Dominikai Köztársaságba költöztette, miután a kubai forradalom elől menekülni kényszerültek, de a szellemiség és a technológia változatlan maradt. A trópusi éghajlat, a magas páratartalom és a konstans hőmérséklet ideális feltételeket teremt az érleléshez, és Cynthia Vargas, a márka első nem családi, női master blendere szerint a természet, a tudomány és a hagyomány szentháromsága minden egyes tételben visszaköszön. A Karib-térség egyik legérdekesebb sajátossága a magas párolgási veszteség: évente akár 6–8% is eltűnhet a hordókból – ezt nevezik angels’ share-nek. Európában ez 1–2%, Kubában pedig egyes években akár 13% is volt. Ez a veszteség része annak az egyedi karakternek, ami a régió rumjait ilyen különlegessé teszi. Miközben sok rumgyártó karamellel színezi és édesíti italát, a Matusalem a természetes érlelés és a színkezelés (pl. szűrés) mellett tette le a voksát. Rumjaik az egyik legalacsonyabb hozzáadott cukortartalommal rendelkeznek a piacon – az élmény így letisztultabb, valódibb, őszintébb.
Cynthia Vargas – a tudomány női keze a rum mögött
Cynthia több mint 20 éve dolgozik a Matusalem csapatában, vegyészmérnökként került a márkához, és mára ő határozza meg, hogyan születik meg egy új rum karaktere. Szenvedélye, precizitása és érzékenysége tökéletesen érvényesül például az 150. évfordulóra készült jubileumi blendben, amelyet elődjével, Patricio Estevezzel közösen alkotott meg. A különleges kiadáshoz több száz különféle hordót vizsgáltak meg, a folyamat során Cynthia csapata nemcsak kóstolt, de illatok alapján is szelektált, hogy a végeredmény a lehető legkomplexebb élményt adja.
A hordók mesélnek – bourbon, bor és egy csipet Provence
A Matusalem érlelt rumjainak lelke a hordó – és nem is akármilyen. Az italokat ex-bourbon és ex-boros tölgyfahordókban érlelik, melyek aromájukban és karakterükben is markáns különbségeket adnak. Különleges példája ennek az Insolito elnevezésű rum, amely a világ első rosé-színű rumjaként ex-tempranillo boroshordóban érlelődött. Színe pasztell, provence-i rozéra emlékeztet, illata visszafogott, íze pedig simulékony, enyhén fás, a földes-édes cukornád jegyeit hordozva. A látszat csal: bár selymesnek tűnik, az alkohol karakteres, hosszú lecsengéssel zár – az ízek pedig csak ekkor bontakoznak ki igazán.
Reserva – két hordó, két világ
A legújabb Grand Reserva kiadás, amely Magyarországon előreláthatólag ősszel kerül piacra, két változatban is elérhető lesz amerikai tölgy ex-bourbon hordóban érlelt változatként, ahol a trópusi gyümölcsök – köztük az ananász – robbanása dominál és francia tölgy ex-boros hordós verzióban, amely zártabb, elegánsabb, visszafogottan fűszeres profilt mutat. Mindkét esetben a vanília és az érlelési mélység adja a közös nevezőt, de a kettő teljesen eltérő élményt kínál.




















