MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A Botanica legnagyobb érdeme a mértékletesség. Az, ahogy apránként adagolja a giccstelen bájt, a hamisítatlan mediterrán miliőt, nehogy túlcsorduljon a szívünk, a lelkünk a sok szépség láttán. A Botanica mindent elkövet, hogy az ott tartózkodás maga legyen a tökéletes illúzió, miközben nem másol, nem hazudik, hanem önmaga teremti meg ezt a párhuzamos valóságot, amelyben érték a szép, a kézműves, a míves, ahol képes organikusan fejlődni és mégis nagyon tudatosan és egységesen minőségi lenni a környezet, ahol úgy áraszt el minket a nyugalom, mint a legszebb toszkán lankákon, naplemente idején. A Botanicában tündérek, jó boszorkák élnek, akik meghajlítják a teret, árnyat vetnek a borostyán futtatta házfalra, kipolírozzák a csillagokat és messzire űzik a hétköznapokat. Lelket és testet ápoló, melengető környezet ez, ahol lenni és enni is élvezet.

Dánszentmiklós nem az a hely, amit az ember csak úgy felír a bakancslistájára. A Tápió-vidék csendes dombjain túl, szinte véletlenül bukkanhatunk rá. De ha egyszer belép a Botanica kapuján, mintha egy titkos világ tárulna fel előtte. A dél-olasz nyaralások hangulata, egy szusszanásnyi Provence, és mégis valami nagyon magyar, nagyon is sajátos, ez a Botanica eleganciája. A mediterrán életérzés itt nem stílusgyakorlat, hanem állapot.

A birtokon minden szegletnek karaktere van. Minden részlet gondosan megkomponált, de nem erőltetett. A színek, a textúrák, a természet ritmusára hangolt enteriőr egyensúlyban van a tájjal. Itt nincs sietség. A levegő is más, mintha a levendulától és a napfénytől sűrűbb lenne. A Botanica konyhája önmagában is zarándokhely, nem véletlenül került be a Michelin-ajánlott éttermek közé. Az étlap fogásai izgalmasak, bőven adnak felfedezni valót. A séf elmélyült kapcsolatot ápol a savakkal, szereti őket, bárhogy tányérra tudja varázsolni és olyan mód képes a textúrák elvárt és megszokott játékát megvalósítani, amit eddig a legnagyobbaknál is ritkán láttam.  

A Botanica nem akar mindent elsőre elmondani magáról. Nem harsog, nem tolakszik, nem keresi a figyelmet, de akit egyszer beenged, azt nem engedi el. Itt a vendég több mint fogyasztó, részesévé válik ennek a folyamatosan íródó történetnek. Akit egyszer körbeölelt ez a szelíd mediterrán mágia, az mindig visszavágyik. Hogy miben áll a varázslat? A Botanica úgy a nyugalom szigete, hogy közben nem viselkedik kívülállóként, belesimul a tájba, a környék, a környezet ritmusába. Ott van benne az arány, a mérték, a kézművesség méltósága, a tárgyakban és az ételekben is.

A múlt héten a Cziniel új egységének megnyitóján jártam Budakeszin, és azóta is a pasztellszínű nyugalom ugrik be, ha a helyre gondolok. A helyre, amely alapvetően új, de mégis olyan nagyon otthonosan ismerős. Persze nem véletlenül, hiszen a legendás Nagyvendéglő épületében kapott új otthont a Római-partról már jól ismert Cziniel,  aki ebbe a sokat megélt vendéglátós környezetbe nemcsak a nevet, hanem a szellemiséget is magával hozta. Az Eventrend Group gondos kezei alatt az épület újjászületett, de szerencsére úgy, hogy közben minden eresztékében megőrizte a múltját, annak a több évtizednyi boldog ittlétnek a lenyomatát, ami a vendégek után maradt. Aki gyerekként málnaszörpöt ivott itt a nagyszülők társaságában, az most újra átélheti a varázst, mondjuk egy cappuccino társaságában.

Ami az új Czinielben először megfogott, az a tér. Mintha Wes Anderson álmodta volna meg a pasztellszín környezetet, bájos apróságok, mediterrán fények, árnyas kert adta kontrasztok, szemnek kedves kínálat. A tágas, napfényes vendégtérben 14 méteres pult, kandallós télikert és egy emeleti lounge-részleg is várja a vendégeket, amit az ember legszívesebben azonnal birtokba venne. A hely a gyerekek számára is jól érthető, külön gyereksarok, kinti játékok, programok várják őket.

A fagylalt mellett szeletnyi süteményekből, monodesszertekből, pohárkrémekből is szemezgethetünk, meg persze itt is kapható a messze híres Cziniel-pogácsa, a friss péksütemények, a klasszikus aprósütemények, amelyekből nem csak elvinni ér, hanem 10-20 dekákat a kávénk mellé kirendelni is. A szépen megkomponált, klasszikus reggelik mellett kreatív, izgalmas brunch-fogások is találhatóak az étlapon, könnyű saláták, melegételek, és az a bizonyos vasárnapi ebéd: topfban érkező húsleves, rántott hús, krémes burgonyapüré, házias ízek, ahogy kell.

Kint, a kertben pedig a nyugalomé a főszerep. A gesztenyefák árnyékában asztalok, külön fagylaltpult, halk zene, lassan csorgó délutánok várják a vendégeket. De a nyugalom, a csend, a kellemes környezet és a remek vendéglátás megélése mellett másra is bőven van lehetőség. A Cziniel ugyanis nemcsak cukrászda kíván lenni, hanem valódi közösségi tér, ahol kiállítások, koncertek, civil programok hozzák össze a helyi közösséget és mutatják meg Budakeszi valódi arcát az ide érkezőknek. Ha ez nem lenne elég, mostantól applikációt is kínálnak számunkra, amivel személyre szabott ajánlatokat is kapunk. A budakeszi Cziniel a Gesztenyés új fejezete, friss lendülettel, nagy szakértelemmel és kellő vendégszeretettel írva.

avagy kik azok, akik egyetlen szóval tízszeresére emelhetik egy palack értékét?

Valahol, a világ egy félreeső szegleteiben, egy domboldalon megbúvó kis pincészetben éppen most dőlhet el egy bor, egy borászat jövője. Ide ugyanis most egy különleges látogató érkezett. Nem sztársommelier, nem gasztroceleb, hanem valaki, aki kevesebb társával osztozik ezen a címben, mint ahányan valaha megjárták az űrt. Ő egy Master of Wine, a borvilág titkos társaságának kiválasztott tagja.

Bár elsőre talán túlzásnak tűnhet, de a számok magukért beszélnek: jelenleg mindössze nagyjából 420 ilyen szakértő él a világon. Ahhoz, hogy valaki közéjük kerüljön, éveken át tartó, szigorú képzésen kell átesnie, amely során a borok minden cseppjét tudományos alapossággal tanulmányozza és ez még csak a kezdet.

Nem csak ízlelnek – értelmeznek is

A Master of Wine nem csak azt tudja pontosan, hogy mi van a pohárban, hanem tökéletesen érti is, hogy miért. Például egy háromnapos vakteszten nem kevesebb mint 36 különféle bort kell felismernie, részletesen elemeznie: szőlőfajta, borvidék, évjárat, technológia, stílus, egészen a piaci pozicionálásig. Mindezt úgy, hogy közben egy tudományos esszé szintjén kell megindokolnia döntéseit. Egyetlen tévedés, egy bizonytalan tipp, és borulhat az egész, a hosszú évek kitartó munkája.

A cím megszerzéséhez természetesen elméleti vizsgák is társulnak, a bor történetéről, kultúrtörténetéről, gazdasági és éghajlati hatásairól. Aki itt diplomázik, az nemcsak a hordók világában járatos, de könnyedén helytáll egy közgazdasági elemzőknek szóló konferencián is. Képességeik alapján leginkább boros polihisztorokként lehetne őket jellemezni a MoW tagjait.

Mit tud egy Master of Wine, amit más nem?

Sokan összetévesztik őket a sommelierekkel, és bár közös bennük a bor iránti rajongás és annak fogyasztók felé történő interpretálása, közvetítése, a két szerep között ég és föld a különbség. Míg a sommelier leginkább a vendéglátás színpadán mozog, segít megtalálni az ételhez illő tételt, addig a Master of Wine a boripar színfalai mögött alkot maradandót.

Dönthet arról, hogy egy bor bekerül-e egy exkluzív kínálatba. Elemzései alapján új piacokat nyithat meg egy pincészet előtt, vagy akár évekre meghatározhatja egy adott régió nemzetközi hírnevét. Egyetlen, írásba foglalt véleménye akár tízszeresére is növelheti egy bor árát, nem reklámból, hanem pusztán szakmai alapon.

Influenszerek vagy tanítók?

Érdekes módon sok Master of Wine jelen van a közösségi médiában is, hiszen ők is tudják, hogy a bor világa nem csupán tudomány, hanem élmény is. De míg az influenszerek inkább érzelmi húrokat pengetnek, a Master of Wine-ok szakmai megalapozottsággal formálják a fogyasztói ízlést. Nem csoda, hogy a legnevesebb borászatok áhítattal várják látogatásukat. Ha egy MoW megfordul egy pincében, az mindig a minőség, a fejlődés és a nemzetközi elismerés ígéretét hordozza.

Mire figyeljünk, ha ezt a titulust halljuk?

Ha egy bor címkéjén vagy leírásában megjelenik egy Master of Wine neve, biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlen. Az a bor innentől kezdve már nem csak egy ital, hanem kultúra, történelem, innováció és élvezet egyetlen palackba zárva.

Képzeld el, hogy egy szürke, esős napon egy titkos belépőjegy lapul a kezedben. Ezzel a jeggyel átjuthatsz az Esőpiac kapuján egy helyre, ahol életet cserélhetsz; ahol minden bolt és üzlet egy-egy külön valóság, egy új, vágyott élet lehetősége. De vigyázz: ha nem választod ki a tökéletes életet egy hét alatt, örökre a piacon maradsz.

Serin, a csendes, mélyen érző lány, a szegénység és magány fogságából érkezik ide, és mindent megtenne azért, hogy megtalálja a boldogságot, a stabilitást, vagy legalább egy reménytelibb életet anyjával. Akadnak jó szándékú dokkaebik (koreai goblin-szerű lények), akik mesés üzleteikkel elvarázsolják: könyvesbolt, parfümös, fodrászat, otthonos helyek, ahol nem csak az új élet reménye csillan meg. Issha, az egykori kóborkából lett bölcs varázsmacska, pedig ügyesen kalauzolja Serint ebben a furcsa világban.

A regény olyan, mint egy varázslatos Ghibli-film: gyönyörű, lágy hangulatú, megtölti a szívet reménnyel és szeretettel. A szereplőket, legyen szó dokkaebikről vagy árnyékot követő titokzatos alakról könnyű megszeretni, hiszen mindegyikük a saját külön világát hozza el.

Az szöveg egyszerű, tiszta, könnyen olvasható, gyerekekkel és gyerekeknek is élvezetes, ugyanakkor felnőttek is találhatnak benne megszívlelendő gondolatokat.

(fordító: Borbély Judit Bernadett)