MIRELLE Atelier

Vámpírvadászat a Lilaakác közben
A kilencvenes évek végi Dél-Karolina kertvárosaiban a páratartalom nemcsak a hajat teszi tönkre, hanem rátelepszik az ember gondolataira is. Ebben a fojtogató hőségben a mindennapi rutint – a vasalástól a gyerekek különóráiig – szinte láthatatlanul végzik el a helyi asszonyok. A történet alapvetése pont ez a láthatatlanság: középkorú nők, akiket a férjeik és a társadalom is csak funkcionális biodíszletnek tekint, és akik hirtelen egy olyan ragadozóval kerülnek szembe, aki ezeet a megkövesedett és délen viruló társadalmi státuszokat figyelembe véve szivárog be az életükbe, a bőrük alá. Mindent megkapunk, amivel csak a dél szolgálni tud, míg a felső-középosztálybeli fehérek negyedében a vámpír sármos szomszédként tetszeleg, addig a közeli, szegényebb afroamerikai közösségekben csendben tűnnek el a gyerekek. 

A gaslighting mint horrorelem
Hendrix nem elégszik meg a felszínes ijesztgetéssel, a regény a nők elleni strukturális erőszak és a rasszizmus mélyebb rétegeibe is rendesen belekap, nem kevés sebet tépve fel. A regény igazi borzalmait nem a közösségre rátelepedő vámpír jelenti, hanem az a rendszerszintű hiteltelenítés, destabilizálás, amivel a nők szembesülnek. Amikor a feleségek gyanút fognak, a férjek – akik a patriarchális rend őrzői – pszichológiai hadviseléssel, az anyagi biztonság megvonásával, verbális és fizikai erőszak alkalmazásával próbálják őket visszakényszeríteni a konyhába. Ez a mentális terror teszi a könyvet sokkal félelmetesebbé egy átlagos vámpírsztorinál, a szörnyeteg elől el lehet futni, de a saját családunk, férjünk elől nincs menekvés.

Brutalitás a virágos tapéta előtt
Hendrix nem fél bemocskolni a tiszta dél-karolinai előkerteket, vámpírábrázolása szinte mentes minden Anne Rice-féle romantikától. Ez a lény parazita, aki a közösség megadó ostobaságából, kapzsiságából és vakságából táplálkozik. A regény végére az olvasókör tagjai kénytelenek rájönni, hogy a túlélés záloga nem a férfiak védelme, hanem az a fajta női szolidaritás, amely képes átlépni a társadalmi osztályok és az udvariassági szabályok szabta korlátokon. A könyv rehabilitálja a egyszerű háztartásbeli feleség karakterét, megmutatja, hogy az, aki képes menedzselni egy kaotikus háztartást és elviselni a mindennapok szürke terrorját, az a valódi vérszívókkal szemben is megállja a helyét.

(fordító: Tamás Gábor)

Vége azoknak az időknek, amikor a vasárnapi ebédnél még a hátunkat is ki kellett húzni a konyhaasztal mellett? Úgy tűnik, a magyar konyhákban és étkezőkben csendes forradalom zajlik, és a frontvonal nem a tűzhelynél, hanem a hálószobában húzódik. Az IKEA legfrissebb kutatása szerint ugyanis mi, magyarok, a világátlaghoz képest kétszer akkora eséllyel választjuk a puha párnákat a kemény székek helyett, ha vacsoráról van szó.

A konyhaasztal alkonya?

Míg globálisan a válaszadók kevesebb mint fele ragaszkodik a hagyományos asztalkörüli étkezéshez, nálunk minden tizenkettedik ember rendszeresen az ágyban hódol a gasztronómiai élvezeteknek. Ez a 8%-os arány az amerikaiakkal emel minket egy szintre – mi vagyunk a világ legnagyobb „ágyban étkezői”. De vajon miért cseréltük le a terítőt a takaróra?

A jelenség mögött az úgynevezett „Kényelmes káosz” áll. A rohanó hétköznapok, a digitális zaj és a sokszor szűkös, kevés tárolóhelyet kínáló konyhák miatt az étkezés már nem egy rögzített rituálé, hanem egyfajta érzelmi menedék. Ott esszük meg a kedvenc falatainkat, ahol a legnagyobb biztonságban és kényelemben érezzük magunkat.

Digitális fűszerek és magányos reggelek

A közös étkezések varázsát ma már nemcsak a helyszínváltás, hanem a technológia is próbára teszi. A magyar reggelek többsége (58%) magányosan telik, és ilyenkor a társalgást végleg felváltják a kijelzők. De a telefonok és a tévé akkor is ott maradnak az asztalnál, ha nem vagyunk egyedül: a családosok több mint negyede videót vagy sorozatot néz evés közben.

A Z generáció körében ez még látványosabb: náluk a vacsora már nem szociális kötelezettség, hanem a tudatos énidő része. Sokan közülük épp azért választják a magányos evést, hogy zavartalanul elmerülhessenek kedvenc digitális tartalmaikban.

A nosztalgia íze a stressz ellen

Bár a körülmények változnak, a szívünk mélyén mégis a biztonságra vágyunk. Ezt leginkább a tányérunkon keressük: a magyarok közel felének a gyerekkori, nosztalgikus ízek jelentik a valódi komfortot. A főzés nálunk egyre inkább a tudatosságról is szól – az egészségmegőrzés és a spórolás mellett a fenntarthatóság is beköltözött a konyhába.

A konyha tehát már nem csak a főzés helyszíne, hanem az otthonunk lüktető, ezerarcú szíve lett. Legyen szó egy elegáns tálalásról vagy egy morzsás, de boldog ágyban vacsorázásról, a lényeg ugyanaz marad: az otthonosság érzése, amit a saját szabályaink szerint élünk meg.

Idén tavasszal a morvamezei Schloss Hof kastélya is újra élettel telik meg. Március 7-én már egy különleges időutazásra is hívják a látogatókat a Schönbrunn-csoporthoz tartozó impozáns birtokon.

Játékos szimmetria – A kert, mint remekmű
Az idei szezon központjában Savoyai Jenő herceg egyik legnagyobb szenvedélye, a kertépítés áll. A „Játékos szimmetria – A barokk kert, mint műalkotás” című új időszaki kiállítás izgalmas kérdésekre ad választ: Hogyan testesült meg az ember természet feletti uralma a geometriában? Miért volt fontos a gravitáció a szökőkutaknál, és hogyan kerülhetett friss citrus az asztalra akár télen is? A kastély termeiben megismert elmélet után a hétteraszos barokk kertben a gyakorlatban is felfedezhetjük a hímzéses parterre-eket, a titokzatos labirintusokat és a fenséges fasorokat.

Húsvéti készülődés és családi élmények
A nyitással egy időben indul a népszerű húsvéti vásár, amely öt hétvégén át, egészen húsvéthétfőig várja az érdeklődőket. A standoknál kézműves portékák, tavaszi dekorációk és helyi finomságok között válogathatunk, miközben élő zene festi alá a hangulatot. A legkisebbeket igazi kalandok várják, kézműves műhely, ahol tavaszi díszeket készíthetnek, nyuszi-nyomozásban vehetnek részt, amelynek jutalma persze számos édes meglepetések a birtok rejtett zugaiban, lesz lehetőség pónilovaglás és mindenkit vár állatsimogató, ahol közvetlenül is találkozhatnak a majorság lakóival. Sőt, még egy rajzversenyen is résztvehetnek! Az 1–12. osztályos diákok április 1-ig küldhetik be barokk kert ihlette alkotásaikat, a legjobbakat pedig a kastély Narancsházában állítják ki!

Praktikus tudnivalók a látogatáshoz
A magyar határtól mindössze félórányira fekvő kastély kiemelt figyelmet fordít a magyar vendégekre. Bár a QR-kódos vezetők bármikor segítenek, az alábbi napokon magyar nyelvű tárlatvezetés is várja a látogatókat (12:00 és 14:30 órakor):  március: 1., 15., április: 3., 5., 6. További időpontok: májustól novemberig minden hónap első vasárnapján és ünnepnapokon.

Nyitvatartás (Húsvéti vásár):
Március 7. és április 6. között szombat-vasárnap, valamint a húsvéti hosszú hétvégén 10:00–18:00 óráig tart nyitva a kastély.

Jegyárak:

Kastélybelépő (felnőtt): 24,00 € (tartalmazza a kerteket és a kiállítást).

Húsvéti vásár: 12,00 € (csak a külső területekre érvényes).

Családi jegyek és kedvezményes gyerekjegyek (6 év felett) szintén elérhetőek. Érdemes a jegyeket sorban állás nélkül, online megváltani az imperialtickets.com oldalon. 

Rényi Ádám negyedik novelláskötete pont azt az élményt adja, amit a korábbi sikerei után már elvártunk, mégis meg tud lepni. A kötet afféle irodalmi bonbonosdoboz, amit mindenki a saját vérmérséklete szerint porciózhat. Lehet szisztematikusan, egymás után falni a történeteket, de talán akkor járunk el a legjobban, ha hagyunk időt az ízlelgetésre. Érdemes megforgatni, elhelyezni ezeket a sorsokat a saját életünk skáláján, hiszen a valóság – vagy épp a fikció –, amelyben játszódnak, eleve a miénk. Ránk szabták, kényelmes, ismerős és kicsit fájóan otthonos.

A létezés jól emészthető adagjai
A szerző ebben a kötetében is hű maradt korábbi stílusához, mégis érezhető egyfajta érés a szövegeken. Nem feltétlenül könnyű, de kiválóan emészthető kapszulákban kapjuk most is az emberi létezés fonákját. Ami Rényi prózáját igazán vonzóvá teszi a humora mellett, az a narráció óvatosan féltő hangneme. Ádám láthatóan és érezhetően szereti a hőseit, akik nem karikatúrák, a szerzőnek köszönhetően kapják meg azt a méltó kihangosítást, amelyre talán egész életükben vártak. Ádám képes a tragikumot empátiával, az abszurdot pedig szeretettel tálalni. 

A hiány, mindennapi társunk
A mostani történetek szövetében visszatérő motívum a gyász, az elmúlás, a csonka lét. Rényi nem dimenzionálja túl ezeket a fogalmakat, nála a hiány nem egy távoli tragédia, hanem a mindennapok szerves része. A szereplők nem monumentális hősök, hanem kisemberek, akik a saját szűkös eszköztáruk segítségével próbálnak meg élni a hiátusaikkal. 

Strukturális játékok: tükörnovellák
Külön említést érdemel a kötet szerkezeti játéka, amely a 17a és 17b jelzésű írásokat jellemzi. A tükörnovellák duális nézőpontja, az események egymásra vetítése még nagyobb mélységet, rétegzettséget ad ennek a történetnek, izgalmas perspektívával egészítve ki azt.

Rényi Ádám negyedik kötete tovább erősíti a szerző helyét a kortárs novellisták között.