Ételműhely Kantin és Bár

Az újpesti gasztronómia szinte szárnyal az utóbbi években. Egyre több olyan étterem és bisztró jelenik meg a kerületben, amely a belvárosban is nyugodtan otthonra lelhetne, de ehelyett – bölcsen – az igényes, lokálpatrióta és hűséges újpesti közönség számára szeretne minőségi vendéglátást nyújtani.

Az elmúlt hónapokban egy újabb hangulatos, magas minőségű fogásokat kínáló hellyel gyarapodott a választék, a városháza mögött, a csarnok felé eső részen megnyílt az Ételműhely Gourmet Kantin és Bár, amely a tőle kicsit arrébb eső Hack-Iklódi Dóra és Hack Barnabás nevével fémjelzett Ételműhely Fine Dining Lakásétterem kistestvére, rokona, leszármazottja, egy hely, amelyet már a vendégigény szült és amelyet Dóriék bölcsen engedtek is világra jönni.

A lakásétterem nyújtotta kínálattól a kantin választéka, hangulata, habitusa jóval eltér, lazább, sokkal bisztrósabb feeling várja az embert, annak ellenére, hogy ugyanaz az igényes skandináv letisztultság fogadja itt is az érkezőt. A látványkonyha helyett azonban hívogató bársonypamlag foglalja el a helyiség hátsó fertályát, amely délben sűrűn meg is telik – az egész helyiséggel együtt – a változatos, szezonális menüre érkező vendégekkel, akik – akárcsak mi – hosszan ejtőzhetnek a hely barátságos atmoszférájában, rágyújtva egy jóféle kávéra vagy akár egy kis borra.

Az étlap pont annyira szűk, amennyire én azt szeretem, minden van rajta, de nem ejti kétségbe a vendéget és nem kergeti őrületbe a konyhát, kellően szezonális és rugalmas, ötletes, de nincsenek benne öncélú csavarok, közérthető, de cseppet sem unalmas.

A kivitelezésben ugyanazt a precizitást és maximalizmust érzem, amit Dóri és Barnabás duójánál megszoktam, minden alkotóelem a helyén, minden pontosan és rendezetten jelenik meg előttünk, minden összetevőnek szerepe és súlya van. A kivitelezés persze lazább, de a minőség ott van.

Az őszies, kicsit esős, néha pillanatnyi pászmákban napos időben jól esett az őszi étlapról tallózni. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy a hetente változó menü elemeit összeboronálom az étlappal, de végül az étlapon megleltem, amire titkon már vágyott egy ideje a lelkem: egy olyan igazi sütőtök krémlevesre. Amikor megrendeltem, nem hittem, hogy a konyhán is tudják, hogy mi jár a fejemben. De megsejthették. Krémes, de nem sűrű, levest kaptam, laza textúráját nem uralták idegen ízek, a tök főszerepet játszott. A leves könnyed volt, nem ülte meg a gyomrom, de melegen körülölelt, a tökmag és a tökmagolaj finoman hangolt még rajta. Ildi barátnőmet is megihlette az évszak, ő egy házias húslevest rendelt magának, amelynek tetején ott aranylottak a zsírgyöngyök, és gazdag beltartalommal bírt.

Amíg elkanalaztuk a levest, Yolán – akit nagyon kedvesen fogadtak itt is – begyűjtötte a környező asztaloktól járó elismeréseket.

Az őszi irányt tartva kacsamellet választottam lilakáposztával és krumplipürével. A hús omlós volt, messze az egyik legjobb a műfajban, amit a közelmúltban ettem. A krumplipüré nem volt szétkrémesítve, maradt textúrája, pont úgy, ahogy a házinak, ahol csak-csak kicsúszik egy darabka krumpli a nyomó alól. A káposzta követte a leves adta irányvonalat: meglepően könnyű volt, pedig ez is tipikusan az a köret, amit az ember egy Rennie biztos tudatában szokott megrendelni. Itt semmi ilyen praktikára nem volt szükség. Ildi sült lazacot választott, amihez édesburgonyát kért köretnek és egy kis vajmártást. Mindketten boldogan vettük tudomásul, hogy a konyhán mertek sózni, a krumplipürénél és a sült édeskrumplinál is helyére kerültek az ízek, köszönhetően a megfelelő mennyiségű (koránt sem kell sokra gondolni) sótól. Respect.

A desszertet egy-egy kávéval váltottuk ki, én az olasz rutint magamban hordozva még espresso macchiato vonalon mozogva, Ildi pedig egy latte macchiato-val zárta az étkezést.

Azt gondolom, hogy az újpestieknek remek dolguk van. Csak kisétálnak a főtérre és az igényüknek megfelelő helyet választva ehetnek egy igazán jót. Az Ételműhely Katin és Bár tökéletesen választás üzleti ebédekhez, családi összejövetelekre, romantikus vacsorákhoz, esetleg barátnős ebédekhez vagy akár egész délutánokhoz.