MIRELLE Atelier

Desszertre vágytak a Nők (Mikor nem?), így gyorsan kreáltam valami finomat. A szombat esti gesztenyepüré-evészetünkből maradt egy darabka a mélyhűtőben (fejlődő magyar gazdaság: bio gesztenyepüré, aroma nélkül, nádcukorral), gondoltam a jelen projekttel ettől a mélyhűtőben megbúvó semmiresejó darabtól is megválok.

Kakaós muffin, gesztenye szívvel

12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

14 dkg tönköly finomliszt

2 dkg holland kakaó

12 dkg nádcukor

1 dl tejszín

0,8 dl olaj

1 dl tej

1 tojás

2 tk sütőpor

bourbon vanília

A hozzávalókat összekeverem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A papírkapszlikat félig megtöltöm, majd egy kockacukor méretű gesztenyepüré kockát beleeresztek. Kevés tésztát kanalazok még rá. Tűpróbáig sütöm.

Még az is lehet….de nem tudatosan, csak valahogy megint egy currys étel készült a konyhámban.

Currys sárgarépa-alma leves

4 nagyobb sárgarépa

1 nagyobb alma

2 tk chicken tikka curry keverék

1 1/2 liter csirke alaplé (kockából is lehet)

pici só

Kis olajon a curryt megpirítom, a kockára vágott répát és almát beleforgatom, majd kis víz hozzáadásával negyed óráig párolom. A fél adagot botmixerrel elsimítom, majd újra egyesítem a levesemet és felöntöm csirke alaplével, picit sózom és Kész!

Újabb hangulatteremtő ízeket vadásztunk…

A Monbana márkát egy Louis Guatti nevű úriember alapította 1934-ben, a cég azóta ugyan világméretűvé nőtte magát a család irányításával, de a manufaktúrális jelleget még mindig őrzik a termékeik. Így nagyon remélem, hogy nem fog csalódást okozni a narancs ízesítésű kakaóporuk.

Nagybevásároltunk. Gyorsan, a nemesfémekről elhíresült hétvégék törvényszerű embernyomora előtt megtöltöttük a pincében berendezett (szívemhez igen közelálló) spejzomat. Így most már a romlandó és ötletszerűen beszerzett termékeket kivéve minden ott sorjázik a polcaimon, szépen, rendezetten.

Persze ezek a bevásárlások a lista alapján történő logikus és igen lényegretörő élelembeszerzés helyett hektikus, szerteágazó kalandtúrákká szoktak válni.

Első nehezítő tényező a lényegretörésen: a Nők. Aztán jövünk mi magunk. A férjem az Y kromószómájában hordozza a kütyük iránti vonzalmát. Bennem az extra élelmiszereken túl a tésztáktól kezdve, a sajtokig minden akut vágyat tud ébreszteni, hogy közelebbről, alaposan szemrevételezzem. A Nőket pedig vonzza a zaj, a kóstolók, a fényes, színes csomagolások és persze a Játékosztály. Itt teljesednek ki. Leporellónyi rendeléseket adnak le, hirtelen támadt lelkesedésük egészen a következő kiemelkedő jelentőségű kütyüig tart…de töretlen lendületük akár 4-5 alkalommal is áthajszol minket a műanyag, rózsaszín papundeklibe ágyazott csodák között.

Így aztán nem mindig pontosan csak az kerül az egyre súlyosbodó és lassan tökéletesen kormányozhatatlan kosarunkba, amit eredetileg elterveztünk…

Persze ez nem feltétlenül baj. Tegnap például Anna jóvoltából gazdagodtunk egy csomó leveszöldséggel, így adott volt, hogy a vasárnapi ebéd leves lesz. Jó is az.

Marharaguleves

1 kg marhalábszár

2 fej karalábé

4 nagyobb sárgarépa

2 nagyobb fehérrépa

4 szál zellerszár

10 szem feketebors

só

2 liter alaplé (lehet kockából is)

A húst kockára vágom, olajon megfuttatom, kockázom a zöldségeket és mellé teszem, majd az egészet alaposan "összepirítom". Mikor már kellően jó illatok szálldosnak és répa is puhulásnak indult, akkor az alaplével és némi vízzel felöntöm, fűszerlabdában beleeresztem a borsot és lassan főzöm. Mikor már majdnem kész: óvatosan sózom.

Lehet bele galuskát szaggatni, de kifőtt levestésztával is finom. Én legjobban egy pár csepp citrommal szeretem.

Desszertnek meg a soha meg nem unható palacsintát prezentáltam a családomnak.