MIRELLE Atelier

Mert valahogy még mindig hiszem, hogy le tudunk lazulni. Szeretem a terítős, több-ezüst-villás ebédeket, de nagyon tudom élvezni, mikor olyan barátokkal vagyunk együtt, akikkel az együtt töltött "vendégség" inkább pihenés, mint háziasszonyi kűrök sora.

Ebéd körül jönnek, hozzák azt, ami a pénteki bevásárlás során kimaradt, majd közösen kóstolgatjuk az alakuló ételet, foglalkozunk a Nőkkel, akik folyamatosan foglalkoztatnak minket, majd ebéd után szégyenérzet nélkül heverünk szerteszét a lakás különböző heverésre alkalmas pontjain.

Csülkös bableves 

50 dkg tarkabab

1 tisztes füstölt csülök

3 gerezd fokhagyma

10 szem feketebors

5 szál közepes sárgarépa

3 szál közepes fehérrépa

2 babérlevél

1 tisztes vöröshagyma

Előző este beáztatom a csülköt és a babot, majd másnap reggel friss vízben elkezdem főzni a csülköt. Amikor már félig megfőtt, akkor kiszedtem a léből, félreteszem. A lébe beleöntöm a babot, a fokhagymagerezdeket, a babérleveleket és fűszertojásban melléeresztem a borsot. A csülköt óvatosan szétboncolom, kockára vágom és visszatessékelem a levesbe. Megpucolom a répákat és akkor teszem a hozzá a leveshez, mikor már félig főttek a babok.

A hagymát apróra vágom, megdinsztelem, rántást készítek belőle, paprikázom. Hozzáadom a leveshez.

1 tojásból, lisztből és egy kis sóból tésztát készítek és csipedettet szaggatok.

Mikor már minden alkotóelem puha és a kis tésztagyöngyök is ott lebegnek a felszínen, akkor mustárt, sót és egy kis tejfölt adok a leveshez.

Mustárból most épp mogyoróhagymás, snidlinges volt kéznél…nagyon jól passzolt a babhoz.

Fotó újfent nem készült…ez van, a családom már idomítva van, de a barátaimtól nincs szívem elvárni, hogy kibírják, amíg én kellő megvilágítás és objektív után kotorva próbálkozom valami fotószerűség megalkotásával. Marad a konzervkép.

Megkezdődött a süteménymenet. Tegnap indítottunk és jó esélyünk van, hogy Újévig minden étkezés után legalább kétféle édességből választhassunk. Persze az első napok lelkesedése egy idő után fásult sóhajtozásba vált át, de ha az ember néha képes szünetet tartani, akkor a süteménydömping alapvetően élvezetes is lehet.

Ma gyomorkímélés címén nagyanyáink szeretett rántott levesét kínáltam a Nőknek. Annyit turbósítottam rajta, hogy készítettem egy kis levesbetétet.

Parmezános polentagombócok

10 dkg kukoricagríz

1/2 l víz

só

1 ek vaj

2 tk-nyi reszelt parmezán

1 tk őrölt szerecsendió

A lobogó sós vízbe beleeresztem a grízt és habverővel alaposan elkeverem, kis lángra veszem és kevergetés mellett főzöm. Beleteszem a vajat, a sajtot, a szerecsendiót és óvatosan sózom. Mikor késznek ítélem lezárom, lefedem és hagyom szikkadni.

Karalábékanállal gombócokat szaggatok belőle a tányérra és rá merem a levest. Nagyon finom.

Még vagyunk, igaz főzni nem nagyon főztem az elmúlt 2 napban. Először is kedden remek ebédünk volt a Gerlóczyban. A lazactatárt be fogom vonultatni a saját konyhámba is. Egyszerű és fenséges. A körtetortájukról meg hosszan tudnék szuperlatívuszokban nyilatkozni. Csodálatos volt. Nem túl édes, nem túl tésztás, nem túl krémes….tökéletes.

S hogy tegnap miért nem főztem?

Mert sütöttem. Tünk, na. Én kreáltam egy gesztenyetortát, aztán a perectészta bekeverése után a férjem vette át a kormányt a konyhában és nagy lelkesedéssel és fantáziával gyártotta a különféle méretű és formájú pereceket. Részemről maradt a tepsire tevés, tojással simogatás és sóval lefröccsentés áldozatos munkája.

Aztán délután jöttek a vendégek meg a….Mikulás.

Hetek hosszú szervezése után (itt erős vágyat érzek kitérni a sunyiságra) remek kis csapat várta a kertben a nagyszakállút. Aki jött az esti szürkületben, lassan, botjára támaszkodva, majd a kerti padra ült, magaköré gyűjtve a gyerekeket, akik megszeppenve hallgatták a krampuszok által róluk beszerzett infókat.

Zsófia végtelen félelmében messze kerülte a Mikulást, Anna viszont hosszan magyarázott és folyamatosan kérdésekkel bombázta az Öreget.

Megint újabb teával melengetem a lelkem. Ez egy fahéjas ízesítésű rooibos tea. Kellemes, telt aromája van, igazi esti hosszaniszogatható fajta. Csupa előnyös tulajdonsága van: koffeinmentes, ásványi anyagban gazdag és mivel antioxidánsokban is bővelkedik, bölcs dolog napi szinten iszogatni. Persze ez ennek a teának az ismeretében nem túl pénztárcakímélő, de az egészségünk és az örök ifjúság érdekében mindent, igaz? Ja! és cukor nélkül is fogyasztható, mert enyhén édeskés ízű…édesítés nélkül tökéletesen kalóriamentes! Viszont csak mértékkel fogyasszuk, mert állítólag megterheli a gyomrot és a beleket.

Magát a "teát" egy afrikában honos zöld, tűlevelű cserjéről nyerik. Ugyanúgy fermentálják, mint a feketeteát és ennél a folyamatnál nyeri el a tea jellegzetes vörös színét.