Karalábéleves húsgolyókkal

Tavasz van? A napsütés igenlően bólint, én még hitetlenkedem, de közben már a tűzhelyen rotyog az első nagyontavaszi leves.

Hihetetlen, de van, aki nem szereti. Az egyik barátunk épp tegnap húzta össze virtuálisan a szája szegletét, mikor megemlítettem, hogy mi lesz a mai ebéd. Ilyenkor sokszor azt gondolom, hogy pusztán az a probléma, hogy még nem evett olyat, ami jól van elkészítve.

Persze ezzel korántsem azt kívánom leszögezni, hogy a Bölcsek kövén ülve, az én fakanalam alól kanyarodik ki a legeslegjobb étel, de hiszem, hogy az alapanyagokból más és más minőségű étel hozható ki. Arról nem beszélve, hogy ezek az alapanyagok milyenek.

Most olasz karalábékkal hozott össze a Sors.

Karalábéleves, húsgolyókkal

3 nagy és friss karalábé

2 dl tejföl

1 ek finomliszt

1 ek vaj

só

30 dkg sertéscomb

1/2 bögre rizs

1 tojás

bors

1 csokor petrezselyem, esetleg szárított

A karalábékat megpucoltatom a férjemmel, majd már önkezüleg apró kockákra vágom. Vajon, minimális vizzel megpárolom.

A rizst kétszeres vizben megpárolom, majd összekeverem a ledarált combbal, a tojással és sóval, borssal fűszerezem. Vizes kézzel apró gombócokat formálok és a vizzel felöntött, kicsit zuborgó levesben óvatosan megfőzöm.

A tejfölt elkeverem a liszttel és behabarom a levest. Picit sózom, petrezselyemmel megszórom.

(Tudom, hogy túl egyszerűnek tűnik, de a tavaszi leveseknek, főzelékeknek pont ez a titka. Nem kell őket agyon bonyolítani, csak ki kell szabadítani az ízüket és élvezni.)