Grillvacsora
Be kell, hogy valljam: nem szeretem lakásban a meleget. Sőt a 30 fokot már szívből utálom. De a tetőtér és a nyár sajnos képes ilyen aljasságokra és akkor függönyözök, megadott időkben, megadott ablakokon át szellőztetek, légkondi hiányában ventilátorral terelem a 28 fokos levegőt az egyik sarokból a másikba. A teraszt medencével, napernyővel, nyugággyal próbálom strandszerűvé tenni és napközben kerülöm a konyhát (ha lehet).
De estére már éhes is vagyok, meg elvonási tüneteim is akadnak, így aztán, ahogy az utolsó vakító napsugár is kimúlik a szomszéd dombok mögött, előszedem a grillt, izzítom a tüzet, instruálom a férjem (aki segít teríteni, közreműködik a pácolásban és rendszabályozza a Nőket).
Most vasárnap igazi strandnapot csaptunk. A Nők a medencében szerepjátszottak, fröcsköltek, miközben jómagam az új Gaiman-könyv misztikus világába merülve süttettem magam. Enni egy kis taksonyi mákost ettünk, azt is szigorúan a teraszon, az árnyékba húzott kempingszéken kucorogva.
Később, amikor a hőség bekergetett minket a rögtönzött strandunkról, ettünk egy kis csontlevest, sok-sok zöldséggel.
Este meg grilleztünk. Én reggel óta pácolgattam a tenger gyümölcsei fedőnevű halkoktélt a hűtőben, a férjem meg a tűz élesztése közepette, a konyhát bitorolva a kukoricákat dörgölte fokhagymás fűszervajjal.
A Nők meg csak nem bírtak magukkal.
A vacsora után meg végre kipróbáltam, hogy milyen a grillezett marshmallow. Hát…..érdekes. Megállapítottuk a férjemmel, hogy ehhez mi már kicsit öregek vagyunk. De a Nőknél osztatlan sikert aratott.
