MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Idén lazább karácsonyt tervezek.

Amíg otthon laktam, addig anyával hajtottuk ki magunkat a konyhában, majd az önálló élettel jöttek a barátnős együtt sütések. De idén már délután sütök, a Nőkkel. Úgy tervezem, hogy szépen, apránként fogjuk megtölteni a konyhaszekrény tetején tornyosuló dobozokat.

A beosztáson kívül, a választékot is minimalizálom, illetve újítok rajta. Lesz flódni, meg gesztenyés kifli, készül az elmaradhatatlan vaníliás kifli, az illatos mézes és egy kis fricska is.

Nem igazán édes, de nem is sós. Viszont nagyon finom. A Nőknél is osztatlan sikert aratott. Ha rajtuk múlna, akkor már csak a morzsák árvállnának a bádogdoboz fenekin.

Rozmaringos, paradiós keksz

1 bő kk rozmaring

6 dkg paradió

35 dkg finomliszt

22 dkg vaj

10 dkg cukor

2 tojás sárgája

1-2 ek hideg víz

A diót megdarálom, majd a szárazanyagokat összekeverem, majd a feldarabolt hideg vajjal elmorzsolom. Amikor már homogén morzsám van, akkor hozzáadom a tojások sárgáját és egy kis vizet, hogy gyúrható tésztát kapjak.

A tésztát fél órára hűtőbe dugom. A “gáztepsiket” kibélelem sütőpapírral, a sütőt 170 fokra előmelegítem.

A tésztát rúddá nyújtom, felszelem. A szeleteket a tenyerem között gömbbé formázom, majd kis erőkifejtéssel a két tenyerem között kilapítom. Az így keletkezett korongokat a sütőpapíros tepsikre fektetem.

Addig sütöm, amíg halványan meg nem színesedik. (nálam a feneke a mérvadó)

Megyünk.

Gyertek!

Az Eszter által emlegetett téma sajtótájékoztatóján ott voltam.

Sajnos a kerekasztal beszélgetés végére se lettem optimistább. Pedig minden résztvevő elmondta a konyha, a minőségi étkezés fontosságát. Tari Annamária szerint azért szorult háttérbe a konyha, a főzés, mert az aktuális nőideállal nem összeegyeztethető. S ahogy változik s nőideál, úgy változik a családkép. A hetvenes években a nők fő attribútuma volt a főzés, ma inkább a diploma és a derékbőség számít.

A férfiak abban értettek egyet, hogy a férfi szakácsok ösztönösebbek, kevesebb bennük a megfelelni vágyás, a kényszer, amíg a családanyák szívesebben kapnak pozitív visszajelzést a családjuktól, fontosabb számukra ez az elismerés, így a kísérletezgetés kapcsán ért negatív kritikák elveszik a kedvüket az újítástól.

Arról is szó esett, hogy az elsődleges örömforrásnak tekintett evés mellett, az étel elkészítése is örömmel jár, feltölt. 

Aki mert, tud önfeledten főzni, annak jó az önértékelése, jó az énképe és jól érzi magát a bőrében. Sajnos az egyre betegebb társadalomban egyre kevesebben érzik magukat képesnek erre a feladatra. 

Persze a konyha, mint tér fejlődik, hisz divattá vált a jól berendezett konyha a lakásban, még akkor is, ha soha nem használják (ld. Hal a tortán). 

A használható konyha az, ahol megvalósíthatóak az álmok, ahol minden kézre áll és ami alkalmas a barátok vendégül látásától a nagy családi vacsorákig.

A végén a "tegyenek fel kérdéseket" etapban, megérdeklődtem, hogy mit gondolnak a gasztroblogokról. 

Enyhe fanyalgás után megkaptam, hogy az csak egy igen szűk, mondhatni maroknyi kört érint. Sági szerint az is a baj, hogy a nagy többség számára még az alapanyagok felhasználási lehetőségével is komoly problémák vannak. T. Nagy szerint meg a kottából főzés eleve veszett ügy…

Erre másnap a rémes Hal a tortánban, az alapanyagoktól leizzadt megasztáros pasas, azért nagyon bölcsen beütötte a gugliba, hogy mit rejtett a húzóskocsi és a Gasztroblogok között keresett receptet.

Arról persze nem esett szó, hogy felnőtt egy korosztály, aki már nem látott igazi működő konyhát otthon, akinek nincsenek meg az igényei a minőségi ételre, beéri a gyors, olcsó és egyszerű megoldásokkal.

Ez van.

Van hova fejlődnünk.

Nekünk is, nekik is.

Gasztroblogger kérdez:

Kísérletező kedvemben voltam.

Itt árvállt egy picinyke sütőtök és nekem valahogy egyáltalán nem fűlt a fogam se a leveshez, se a bacon-ös, sült verzióhoz…

Így aztán csináltam valami mást.

Sütőtökös gombóc, chilis sajtmártással 

40 dkg krumpli

35 dkg sütőtök

5 dkg zsírszalonna

2 csipet só

1 kk szerecsendió

1 tojás

csipet zsálya

35 dkg finomliszt

2,5 dl főzőtejszín

10 dkg scamorza

2 kisebb szárított chilipaprika

A tököt megfelezem, kikapom a magjait és fólia alatt a sütőben megpárolom (úgy 200 fokon, kis vizet öntök alá). A krumplit meghámozom, felkockázom, megfőzöm. Egy nagy tálba belekaparom a tök puha belsejét meg a leszűrt krumplit és egy krumplinyomóval aprólékosan szétnyomkodom. Sózom, kis szerecsendiót reszelek rá, hozzáadom a tojást és a lisztet. Tésztává gyúrom. 

Egy lábasban sós vizet forralok, míg egy serpenyőben hagyom, hogy kisercegje magából a zsírt a kockára vágott szalonnám.

A tésztából – vizes kézzel – gombócokat formálok, majd a forrásba lévő vízben megfőzöm. Ahogy felverekszik magukat a felszínre, szűröm őket és átteszem a serpenyőbe. A serpenyő alatt úgy állítom be a lángot, hogy meg ne égjen, csak kellemesen piruljon az étel.

Mikor az össze gombóccal kész vagyok, akkor egy kisebb lábasban felfőzőm a tejszínt a lereszlet sajttal, egy csipet só és az összetört chilik társaságában.

A tányérra szedett gombócokat nyakon öntöm a mártással és tálalom.