MIRELLE Atelier

Lehet, hogy kicsit még korai, de az én tavaszváró lelkem már a márciust lapozgatja. Március elején meg lesz egy jó kis rendezvény, amire szeretném felhívni a figyelmeteket. Részint azért, mert ha csak picit is, de én is végigkísérgettem a születését és részt is fogok rajta venni, másrészt meg azért, mert jónak tartom a kiállítás alapgondolatát és fő vezérfonalát.

Nőnapot a Nőknek! Olyat, amilyet ők akarnak, ami róluk szól, értük van, amiben jólérzik magukat. Sablonoktól és sztereotip szerepektől mentesen.

(klikk a képre)

Az Ikres könyvről meg 2009. március 7-én, 16 órától fogunk beszélni, úgy egy órácskát. Utána a dolog kötetlen formában, dedikálással egybekötve folytatódik.

Titkon mogyoróvaj-függő vagyok. Olyan titkon, hogy eddig én se tudtam. Hétfőn vettem egy üveg krémet, mondván egy jó gasztroblogger mindennel szembenéz. Aztán kinyitottam, megcsapott az ismerősen krémes illat és a következő pillanatban már nyúltam is a kanálért. Aztán biztonsági okokból a szekrénytetőre űztem a vajat, de ma, mikor másfél evőkanálnyit próbáltam belevarázsolni a levesembe, újra azon kaptam magam, hogy „lopkodok”. Mondtam is a férjemnek, hogy nohát én eddig nem is tudtam, hogy addict vagyok. Erre rám nézett és közölte, hogy szerinte ezt a függőséget eddig is fel lehetett fedezni, mert a családból én vonzódom legjobban a Kelly’s földimogyorós snack-jéhez. És tééényleg! Évek ótafüggő vagyok és nem is tudtam róla. 

A leves meg nagyon finom. De tényleg. 

Mogyoróvajas krémleves 

1 ek vaj 

1 közepes vöröshagyma 

2 szál zellerszár 

½ l alaplé 

2 tk citromlé 

só (opcionális) 

2 maroknyi sós földimogyoró 

1 és ½ ek mogyoróvaj 

A vajon megdinsztelem a hagymát és a felszelt zellerszárat. Felöntöm az alaplével, belekeverem a mogyoróvajat és egy 10 percig hagyom, hogy az ízek összeérjenek. Citromlevet facsarok bele, sózom, ha úgy érzem és egy kevés sós mogyoróval díszítve tálalom. 

Furcsa viszonyom van a szakácskönyvekkel. Nyaralni járok velük vagy időutazom.  Harris könyveivel Provence-ban lógatom a lábam, orromban a boulangerie-kből szálló illatokkal, Faragó könyvével meg kicsit visszasiklok a 60-as évekbe, elnézelődöm a "modern" konyhákban, élvezem a szerző kellemes humorát, gyakorlatias tanácsait és bölcs életfilozófiáját.

A csokoládé enciklopédián meg nincs sok magyaráznivaló.

Azt kell, hogy mondjam nem vagyok egy nagy szakácskönyves. 12 évesen – mikor először kellett hónapokig helyt állnom a vártán – már akkor kockás füzetbe gyűjtöttem anya receptjeit és abból próbáltam főzni. Kivéve egy diós csúsztatott palacsintát, aminek az emléke a mai napig kísért.

Később a füzet bővült, majd lassan 7 éve új füzetet nyitottam és abban már sokszor szerepel egy-egy bejegyzés mellett, hogy "saját recept".

A gyári gyűjteményekből kb. 40-et bitokolok és nagyjából 10-et forgatok. Nyáron a Nagy kerti grill kalauz a társam, valamint Harris ragyogó könyvei. Tagadhatatlanul az ő könyveit olvasom a legtöbbet. Szeretem a francia konyhát. Azt, amelyik nem a 2 miniatűr apróság gusztusos tányérra tételét helyezi mindenek elé, hanem azt, amelyik hedonista mód közelít az evéshez.

Faragó Ilona könyve meg 12 éves korom óta elkísér. Az 1966-os, már negyedszerre kiadott könyv tényleg jó. Olyan friss háziasszonyoknak szól, akik gyakorlat nélkül csöppentek ebbe a teljesen új szerepkörbe. A főzés mellett szó van benne a háztartásról, a szépségápolásról a terhességről, gyereknevelésről. Sokrétű, bölcs könyv.

Mostanában sokszor előveszem, olvasgatom és jókat mosolygok rajta.

A leveses könyveimet meg a férjem hozta a házhoz, enyhe utalás jelleggel.

A kérdést köszönöm szépen Fahéj és Fetának és továbbadom Hucsának, Fogyikonyhának és BeckZsu-nak.