Szívemnek kedves…

Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért: Ecet és Olaj lánya, Kata köszönt ránk az utcán. Hát igen, a népszerűűűűség.
Azt hiszem kizárólag a lányokkal lenne szabad mutatkoznom, ők az én védjegyem.
Épp egy bevásárló túra és egy remek ebéd után voltunk a Nőkkel, így hazafelé már erősen futottak az agyamban a gondolatok.
Ennek eredményeképp ma újra el kell mennem beszerezni 1-2 apróságot.
A héjában sült krumpli mellé az alábbi húst kínáltam:
Gyömbérlekváros grillezett tarja
6-7 szelet tarja
fél üveg fűszeres gyömbérlekvár
15 dkg füstölt scamorza
só
frissen őrölt bors
A húst sózom, borsozom, majd egy grillbetétes tepsire fektetem és mindkét oldalát 7-8 percig grillezem a sütőben (részemről a legerősebb grillfokozaton). Ezután alaposan bekenem a szeleteket a lekvárral, megszórom sajttal és visszadugom, amíg szépen meg nem barnul a tetejükön a sajt.

Régóta vágytunk rá.
Aztán tegnap, ahogy a finoman nyitott erkélyajtón át beszállingóztak a tavasz első hangjai és a napfény melengette a Nőket, akik a szőnyegen épp egy nagy, közös mandalaszerű csodán dolgoztak, szóval a tegnapi reménykeltően jó időben úgy döntöttem, hogy itt a tökéletes pillanat. Egy őrülten jó krumplizásra.
Zsófi, aki szerint a gyors éttermek rosejbni viszi a prímet nem érezte át, de Anna rákapott az olvadó vajjal, snidlinges tejföllel megkoronázott krumplira.
Héjában sült krumpli
8 nagyobb krumpli
30-50 dkg tengeri só
kevéske olivaolaj
Egy közepes tepsiben a sóból ágyat vetek. A krumplikat alaposan megmosom, belefektetem a tálba. A felületét megkenem olivaolajjal, majd a 200 fokos sütőbe dugom. Úgy 40-50 perc után megforgatom, a felülre kerülő részeket kenem és újra visszadugom a sütőbe, közel egy órára.
Amíg várom, hogy kész legyen a krumplim, addig kikeverem a tejfölt egy kis sóval, snidlinggel és megkeresem a belga sós vajamat is a hűtőben.

Nagyon jó esténk volt. Anna végülis itthon maradt, így zökkenőmentesen leszállítottam a tortát. De azt hiszem nem fogok belőle rendszert csinálni.
Egy röpke montázs:
Gasztronómiai szempontból az est nem volt kiemelkedő, bár az Európa által fémjelzett torták hozták a nívót és a pogácsa is finom volt.
De a lényeg, hogy jó volt a társaság, remek a hangulat és apa nagyon boldogan és tisztes mennyiségű szajréval tért haza. 