MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nők itthon. Önszántamból. Egyszerűen nem bírtam együtt élni a tudtattal, hogy egy olyan kisfiúval vannak napi x órát egy légtérben, aki kicsivel randábban köhög, mint a férjem úgy egy hónapja, a tüdőgyulladása legszebb napjaiban.

Persze utólag már én is érzem, hogy nem a defenzív, hanem az offenzív megoldást kellett volna választanom, miszerint szólok a Zsuzsi néniknek, hogy ez a gyerek bizony igen beteg; de azért annyira nem bánom, hogy a Nők itthon vannak.

Az már más kérdés, hogy mit gondolok arról a szülőpárról, aki képes a hallhatóan tüdejét kiköpő gyereket ohodába vinni. Ok, tudom, hogy nehéz, meg munkahely, meg főnök, de biztos, hogy egy ekkora gyereknek lábon kell kihordania egy felnőttet is letaglózó nyavalyát? 

Szóval tegnap ebéd előtt megmentettem a Nőket, akik boldogan ügettek haza, egy jó ebéd reményében.

Csirkemájas metélt

50 dkg csirkemáj

25 dkg szélesmetélt

1 közepes vöröshagyma

1 bő ek olaj

5 dkg vaj

1 kk rozmaring

1 doboz  cherry paradicsom konzerv (Mutti-féle)

A olajat, vajat egy serpenyőbe öntöm. Miután elolvadt a vaj, a rozmaringot egy kicsit megpirongatom, majd a frissen szerzett szakácskésemmel idillikusra szecskázott hagymát utánaeresztem, dinsztelem. Közben felvágom a májat és a már üveges hagymára teszem. Átfordítom, egy-két percig sütögetem, majd ráborítom a paradicsomot, sózom, borsozom és takarékon nagyjából 10 percig rotyogtatom.

Metélttel tálalom.

A Nők szeretnek ohodába járni, csak az "ottalvással" vannak bajaik. Nem értik, hogy mire jó az az egy órányi kényszerszünet. Arról nem is beszélve, hogy uzsonna után olyan farkas éhesen várnak rám, hogy lassan már én is azoknak a táborát kezdem gyarapítani, aki visz valamit a gyerekének, hogy hazáig éhen ne vesszen. 

A napokban itthon voltak kötelező kűrjeim, így közben nyugodtan sürröghetett a sütő, sülhetett a pogácsa, amit aztán melegen szalvétába bugyoláltam, a kabátomba rejtettem és boldoggá tettem vele a Nőket, akik csacsogva, egymás szavába vágva mesélték, hogy ki kinek mit mondott és miért és ma ki kinek volt a barátja…

Aztán amikor – a szövegelés közben, valami csoda folytán – végére értek egy pogácsának, már kérték is a következőt…

Még szerencse, hogy egy jó tucattal indultam neki a 10 perces hazaútnak.

Krumplis pogácsa

25 dkg krumpli (1 méretesebb példány)

40 dkg liszt

2 dkg sikér

2 tisztes csipet só 

3 tojás sárgája

1 ek tejföl

A krumplit meghámozom, formás kis kockákra aprítom, megfőzöm. Eközben a kenyérsütő üstjébe kimérem a hozzávalókat, hozzáadom a krumplit, beindítom a masinát és hagyom, hogy egy bő óráig dolgozzon. 

A tésztát deszkára borítom, nyújtom, félbe hajtom. Pihentetem egy negyed órát, kinyújtom, majd újra hajtom, megint nyújtom, újra hagyom, nyújtom. A tetejét egy éles késsel bevágom, kiszaggatom, sütőpapíros tepsire teszem és egy elhabart tojással megkenem. 180 fokra előmelegített sütőben csúsztatom a tepsit és a pogácsáimat szép színesre sütöm.

A Nők ritkán rendelnek. Igaz, a
múltkor egy valentin-napi desszert kapcsán Anna megjegyezte, hogy
ne felejtsem el a receptjét. Mondjuk ő a tápióka puding iránt
is komoly vonzalommal viseltet.

Szóval a Nők ritkán rendelnek, de
most napok óta hallgatom, hogy ők úgy ennének egy kis fánkot.

Én meg gondoltam, hogy akkor
kipróbálom a kelt csörögét.

Azt hiszem megtaláltam a létező
fánkok legjobbikát.

Kelt csöröge

30 dkg finomliszt

3 tojás sárgája

6 dkg sötét lágy cukor

1 dkg élesztő

1 csipet só

5 dkg vaj

1 dl tejföl

leheltnyi tej

1 dkg sikér

1 citrom reszelt héja

A hozzávalókat a kenyérsütőre
hagyományozom. El kell, hogy mondjam, hogy mit jelent a leheletnyi.
A magam részéről én a tejet/vizet a kelt tésztákhoz úgy adom,
hogy az üstöt visszahelyezem a masinába, elindítom a
keleszt/dagaszt programot, majd az előirányzott mennyiségű és
kellő hőmérsékletű folyékony halmazállapotú hozzávalót
óvatosan hozzáadom. Így látom, mikor elég. Ez van. Jobban bízom
a szememben, mint a receptekben… Így a leheletnyi az jelenti, hogy ha a tejföl nem bizonyul elégségesnek, hogy tésztám szépen összeálljon, akkor óvatosan töltögetek hozzá egy kevés tejet, vadul figyelve, hogy mikor válik homogén rugalmas tésztával a hozzávaló kósza elegye.

Szóval a kenyérsütőre bízom az
alapanyagokat, majd másfél óra múlva lisztes deszkára borítom a
kész tésztámat.

Kisujjnyi vékonyra nyújtom,
derelyevágóval lazán vett háromszögekre vágom, és minimális
(maximum 2 ujjnyi), nem túl forró olajban kisütöm.

Anya frenetikus baracklekvárjával
tálalom, de magában is csúszik egy jó baileys-es kávé mellé.