Legénymarasztalás és szívbódítás
A férjem ráérő idejében ráeresztette a Google fordítóprogramját a blogomra. Azóta itt röhögünk.
Akit érdekel: Mirella's kitchen
Mert van ilyen. Peter O'Connor szerint és
szerintem is. Ma délelőtt egy nagyon kellemes és ízben gazdag
sajtótájékoztatón vettünk részt Eszterrel. Az ír úriember,
aki a Baileys nagyköveteként bemutatta a brand új tagját, igazán
élvezetes, humoros előadást tartott, amiben a krémlikőr
sikertörténete mellett kaptunk egy kis ízelítőt
reklámtörténelemből és abból, hogy egy változatlan összetételű
ital hogyan változik a pozicionálás által. Hogyan válik egy
desszert mellé kínált gyűszűnyi tejszínes krémlikőr, partiitallá és a nyári grillpartik tökéletes
hűsítőjévé.
Az eredeti íz mellé, a cég
bevezette a mentával ízesített és a vajkaramellával gazdagított
verziót is. Majd engedve a világszerte elterjedt fogyasztási
módnak (miszerint sok helyen a kávé mellé vagy kávéba téve
isszák a Baileys) tavaly novemberben előrukkoltak a leheletnyi
kávéval bolondított krémlikőrjükkel.
A hatás nem maradt el. Az
angol királyságban tavaly év végén összesen egy bolt kezdte el árusítani,
ennek ellenére az év italának javasolták a fogyasztók.
Az ital tényleg nagyon jól sikerült.
Gazdag kávé aromája már a pohár kézbevételekor megcsapja az
ember orrát, belekóstolva meg az az érzése támad az embernek,
hogy egy jó ristretto-ból hátramaradt gazdag ízekkel keveredik az
eredeti krémlikőr. A ízt adó kávé egyébként egy speciális arabica, robusta keverék
Eszterrel volt szerencsénk kipróbálni
a jéggel turmixolt verziót is, ami rögtön elnyerte a
tetszésünket. Ebben a tálalásban tényleg igazi partiital.
Azt hiszem az idei grillszezonban már én is be fogok hűteni egy-egy butéliával. Egy jó kis Baileys coffee-val gazdagított mascarpone krémről nem is beszélve….

Az úgy volt, hogy szombaton barátilag
elvonultunk bowlingozni. Vittük a Nőket is, akik már a
billiárdasztalok láttán boldogan sikongattak, hogy milyen klassz
is ez a bowling.
Aztán jöttünk, gurítottunk és
gurítottunk és gurítottunk és kezdünk nagyon éhesek lenni. Zsófi már a
kuglibábuk stírölése helyett is inkább az étterembe lógott ki,
hogy „nézegesse a szép ételeket”.
A pályákhoz tartozó étterem
kínálatából, rövid elmélkedés után, egy Stonehenge fantázianevű
levesre és egy tisztes adag túrós derelyére esett a választásom.
A leves nem volt rossz. Sőt, meglepően
ízesre sikeredett.
Kapros gombaleves, krumpligombóccal
50 dkg csiperke
1 fej vöröshagyma
pirospaprika
só
2 méretes krumpli
kevés finomliszt
1 tojás
2 tk szárított kapor
A hagymát megpucolom, kockázom, olajra borítom, dinsztelem. Tűzről lehúzom, teszek bele egy kis pirospaprikát, majd rádobom a szeletelt csiperkét, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje és megpárolom a gombát. Mikor már jó a gomba, akkor felöntöm, szárított kaporral, sóval ízesítem és takarékon hagyom rotyogni.
Közben megalkotom a krumpligombócot. Krumplit pucolom, kockázom, főzöm. Majd összetöröm, teszek bele egy bő evőkanál (nagymama-féle!! ) finomlisztet, sózom és hozzáütöm a tojást.
Összedolgozom, vizes kézzel gombócokat formálok, majd forrásban lévő vízben gyorsan kifőzöm és egy olajjal megkent tálba menekítem.
Tálaláskor tejföllel bolondítom, ha kell.
