Medvehagymavadászat, ohoda és a panna cotta
Ma medvehagymavadászatra indulok. Rettegj Békási piac! Meg vágyom még néhány apróságra, így amíg a Nők az ohodát amortizálják, addig én gyorsan begyűjtök ezt-azt.
Anna az utóbbi időben nagy barátságot ápol egy Barnus nevű kisfiúval. A múltkor egy veszekedésünk végén (komolyan olyan vitáink vannak, mintha kamasz lányom lenne) közölte, hogy az ő szíve össze van kötve Barnuséval és mivel én neheztelek a pocsék magaviselete miatt, most ez a szent kötelék megszakadt, mert összetört a szíve.
Szerencsére reggelre friss szívre tett szert és a kötelékek is újra helyreálltak. Ennek jegyében, szerdán már nagy egyetértésben dobálták homokkal és kővel az ohoda ablakait…
Mindeközben a szőke ciklon – a tél végére való tekintettel – végleg legyalulja a bakancsa orrát egy kétéveseknek tervezett motoron…
Szóval ma minderre nem gondolok, csak kicsit kiszagolok a piacra, megmerítkezem a húsvét előtti kínálatban, belefeledkezem a lángos illatába, eljátszom a készíthető ételek gondolatával.
Addig is egy kis panna cotta.
(A Napsugár csoport kóstol; üzemlátogatás a Cserfalvi cukrászdában.)
