Rosinante
Lassan egy éve írtam először a helyről. Akkor egy esküvő kapcsán keveredtünk Szigetmonostorra, ahova azóta is folyamatosan visszavágyunk.
Múlt héten családilag leteszteltük a tavaszi étlapot. A Nőknek a sakkozás és a medencében pancsolás volt az igazi élmény, nekem meg az, hogy a fedett, félárnyékos teraszról kissé hunyorogva lestem miféle gazságokon jár a lányaim esze.
Most párjukra akadtak a Nők, egy velük egykorú kisfiú személyében, így
a végén Anna némileg megfürdött a medencében, ruhástul. De a hely és az étel annyira ellazított, hogy még csak morogni se volt energiám, csak sztoikus nyugalommal kihántottam a Nőt a csuromvizes harisnyájából, zacskót kerítettem a sötétkékre ázott csukájának és nehéz szívvel hazafelé vettük az irány.
Családosoknak,
pároknak, mindenkinek javaslom, hogy menjen, merítkezzen meg a vidéki
vendéglátás legjavában.
(A képet Mobilnak ajánlom. Ő tudja miért…. 😉 )
