Hernyák birtok, Etyek

Nyárzáró pihenés címen, egy héttel az ohoda előtt kicsit elvonultunk Etyekre. Háziasszonyunk, Zsuzsa csodás parenyicáival hívta fel magára a figyelmet, még nyár elején. A Rosinanteban tartott Zöldutas találkozón botlottunk bele az aprócska, kiflire emlékeztető füstölt sajtokba. Azonnali szerelem lett. A sajtokat kínáló hölgyről hamar kiderült, hogy vendégházat üzemeltet Etyeken, ahol a sajtok is készülnek. Rögvest megbeszéltük, hogy augusztusban leugrunk egy kicsit. Pihenni, sajtot készíteni, borozni.

A három napos mininyaralásunk tökéletesre sikeredett. A tornácos parasztház vendégházában lepakolva felfedeztük a kertet, a ház kutyáit és a két fekete babakutyát. Játszótereztünk, ettünk, olvastunk, pihentünk, majd este elsétáltunk Etyek határába, a kilátóhoz. Itt várt minket Hernyák Tamás, a Hernyák Birtok ifjú borásza.

A lányok esetében voltak aggályaim, hogy mennyire fogják bírni a borkóstolást, de az érkeztünkkor kíváncsian előbucskázó kölyökmacskák jelenléte biztosította az egész estét nyugodt kóstolgatást. 

Megnéztük a birtok egy részét, majd a pincében is jártunk. A lányoknak nagyon tetszett a sok fahordó és a látványosan poros palackok rendezett sora.

Már lent a pincében is kóstoltunk. Zöld veltelinit, két féle sauvignon blanc-t. A konyhába érve folytattuk a sort egy pinot noirral, majd zárásként kóstoltunk egy két évvel ezelőtt készült egyedi háziasítást is. A pinot noir és sauvignon blanc keresztezéséből készített borhoz valami csodálatos passzolt a birtok melletti lankák levenduláit használó kézműves csokoládé, amit S. Nemzetes Krisztina készített a birtok számára. Minden kóstolt bor jólesően szerethető volt, de ez az utolsó volt számomra a legfinomabb. 

A borokhoz a konyhaművészet felé kacsintgató Tamás készített nagyon finom, ötletes tapasokat és a hölgyeknek néhány hatalmas szendvicset.

A birtok felé elterülő teraszról néztük a csillagos estét, ittuk a borokat, beszélgettünk Tamással és hallgattuk a boldogan sikongató Nőket, akik vagy a macskákkal játszottak, vagy Bijou-val a hét hónapos francia bulldoggal.

Tíz körül lassacskán nekilendültünk, bizonytalan léptekkel haladtunk a teljes sötétségben, a hihetetlen hangerővel ciripelő tücskök között.

Nagyon kellemes esténk volt. Ismétlés következik.

A Hernyák család borai megtalálhatóak az Olympia étterem borlapján. De érdemes leugrani Etyekre, hogy ott, egy borvacsora keretében a büszke gazdák mutassák be saját, minőségi boraikat.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Álmodozás, ízek, provence

Épp a napokban olvastam a Hotel Pastis-t, s azóta újult erővel vágyom Provence-ba.

Amíg nem jutok el, addig ha lehet, akkor az etyeki dombtetőn ülök, a Hernyák birtok pincéjének teraszán s nézem a csillagos eget, iszom a pince jobbnál-jobb borait, s figyelem, ahogy a lányaim boldogan játszanak a három kölyökmackával.

Egy kicsit a provencei konyháról ITT.

(Kép innen)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

2 év

Bizony, bizony….

Két éve kezdtem el írni a blogot. 

Szinte hihetetlen. Főleg, hogy azóta mennyi minden történt.

Azt hiszem jó döntés volt 2007-ben azon a meleg nyári estén az alábbi két mondattal belevágni a blogba.

"Kísérleti jelleggel útjára engedem a receptjeimet, amikkel a mindennapjainkat próbálom még ízletesebbé tenni."
Azóta persze túlnőtt a dolog a recepteken, lassan családilag átsejlettünk a net hálóján, de nem bánom. Bár néha kicsit furcsa olyan emberekkel találkozni, akik jóval nagyobb információhalmazzal rendelkeznek rólam, mint én róluk. 
S hogy mit csinál egy szülinapos blog gazdája? Etyeken van és kecskesajtkészítést tanul. Hogy majd legyen mit mesélni a blogban….
S hogy legyen egy kis statisztika:
Az elmúlt 2 évben született 692 bejegyzés és 2648 komment, s a freeblog szerint több mint 400.000-en jártak erre.
(kép innen)
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Az a pismányi pék…

Az egész úgy kezdődött, hogy a Nők rajzolni vágytak, én meg gondoltam, hogy megérdemelnek egy-egy pónis kifestőt, amiért be is tértünk az újságoshoz. A Nők válogattak, én meg magamban dohogtam. Valami olyasmit, hogy akár magamnak is szerezhetnék némi olvasnivalót.

Végignyálaztam a kínálatot. A lehangoló választék végén, kissé csalódottan magamhoz ragadtam egy tvpaprika magazint, aztán a boldogan csacsogó hölgyekkel hazaindultunk.

A Nők ceruzát ragadtak, én lezuhantam a fotelbe az újsággal és sűrűn morogtam. Az első 20 oldal gazdag gasztrokínálata a következő: 3 lecsó, 1 meggyleves és 1 kaprostúrós. 

Már kezdtem megbánni azt a nem egész 500 forintot, amit a dologra áldoztam, amikor ráleltem Winkler Róbert cikkére. Egy pékségről írt. Jó, tartalmas, kedvelhető stílusban. Érezni, hogy mennyire tiszteli, kedveli ezt a Marci nevű péksrácot, meg azt amit csinál.

A férjemmel is elolvastattam az anyagot, majd a bevezetőben elejtett információk alapján belőttük, hogy hol lehet s másnap, amikor elindultunk a lekvárokról és chutney-król szóló Finomániára, gondoltunk útba ejtjük.

 

Viszonylag könnyen ráleltünk a kicsi abc-nek álcázott pékségre. Vettem egy csomó sós perecet, egy pozsonyi kiflit és néhány zsemlét. Útközben megettünk egy-két perecet, ami felülmúlta az összes várakozásunkat, sőt a férjem azt is megkockáztatta, hogy jobb, mint az enyém.

Rosinante-ba érkeztünk után, a maradék zsákmányt közösnek nyilvánítottuk és elégedetten kóstolhattuk a múltidézően jó zsemlét. A pozsonyi kifli szintén ötösre vizsgázott. Diós főzött krém, nem fújtós, hanem könnyű, ízes tészta veszi körül.

Másnap hazafelé muszáj volt beugranunk.

Kipróbáltuk az almás pitét és a burgonyás kenyeret. Mind-mind kitűnő.

Aki a környéken lakik, vagy csak épp erre van dolga: próbálja ki, érdemes!

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS