Végy egy….
user's recent comments(0)
Spagetti húsgombócokkal
Ha valahol valami kérdőíven a szokásos kérdések sorában előbukkan a kedvenc filmélmény, akkor könnyedén és biztosan vágom rá: a Keresztapa.
Kicsiny kamaszkorom óta, családi programnak számított a trilógia darabjainak egyenkénti vagy maratoni szériában való megtekintése. Az Ág utcai nappaliba berendezkedtünk, sok-sok elemózsiával, és hosszú órákra elmerültünk a Corleone-klán történetében.
Aztán anyáék egy idő után elunták a gyakori ismétléseket, így később Edömér barátnőmmel ültünk végig napokat a tv előtt. Figyeltük, ahogy Luca Brasi, az esetlen óriás meghatódottan készül Don Vitonak köszönetet mondani, testületileg fordítottuk el a tekintetünket, amikor az engedetlen producer megtalálja a kedvenc paripája fejét a szatén ágyneműjében, egyszerre szisszentünk fel, amikor Michaelt arcon csapja Sollozzo bérence…egyszóval együtt lélegeztünk a filmmel. Aztán jöttek azok az évek, amikor az embert már nem hajtja a kamaszkori hév, és nem szeretne ezerszer és ezerszer egy filmet nézni.
Két hete azonban a tv-ben újra felbukkant a Keresztapa. Én meg lenyűgözve néztem. Most valahogy máshol voltak a hangsúlyok. Igaz, még mindig a kedvenc részem az eleje és a szicíliai rész, de most képes voltam látni az alkotói nagyságot. Ebben a filmben nincs egy felesleges képkocka, ami viszont benne van, az mesterien megkomponált.
S hogy rátérjek a tegnapi ebédünk apropójára: a film egy adott pontján, a harcban álló maffiózóknak Clemenza egy brutális adag húsgombócos spagettit készít.
Én meg tudtam, hogy ez vár rám is.
Spagetti húsgombócokkal
50 dkg darált marhahús
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 ek worchester szósz
3 kk oregano
2 kk só
4 nagyobb paradicsom
6 dl paradicsompüré
1/2 l húsleves
4 ek zsemlemorzsa
3 kk cukor
2 dl olívaolaj
olaj a sütéshez
50 dkg durum spagettitészta
Az egyik vöröhagymát és két gerezd fokhagymát apróra metélek, hozzáadom a húst, a szószt, az organót és a zsemlemorzsát. Picit sózom, majd alaposan összedolgozom.
Ezután a másik vöröshagymát és a fokhagymát aprítom, majd egy kevés olívaolajon először a vöröshagymát dinsztelem aranyszínűre, majd egy percre a fokhagymát is az olajra dobom. Ezután felengedem a paradicsompürével és a levessel, cukrozom, lehelletnyit sózom, majd hagyom, hogy csendesen rotyogjon. A paradicsomokat leforrázom, lekapom a héját, felkockázom, és a szószhoz adom.
Egy serpenyőbe két ujjnyi olajat hevítek, közben a masszából 200 forintos nagyságú gombócokat gyúrok. Ezeket kisütöm, majd papírtörlőre teszem.
A tésztának odakészítem a sóval meghintett vizet, eközben botmixerrel elsimítom a paradicsomszószt és a gombócokat óvatosan beleeresztem. Tovább rotyogtatom az egészet, takarékon.
Ha al dente a tésztám, akkor összekürtölöm a családot és tálalok.
Mesés cukrászkönyv gyerekeknek
Igazság szerint kezdem azt hinni, hogy jó irányba haladnak a dolgok. A múltkori gyerekgasztrokönyv után, újabb nívós példányra leltem.
Az Auguszt família Fény utcai üzletét vezető József főszereplésével, megjelent az Első cukrászkönyvem.
Az évszakok szerint bontott receptek között Vanília Vilma tündér és Auguszt József navigálják a kicsiket. A rajzok kedvesek, meleg színvilágukkal magukkal ragadják az olvasót. A receptek nehézségi foka elég vegyes, a csokoládéba mártott epertől, az almás pitéig széles palettán mozog. Szó van benne a habcsókról, a gesztenyeszívről, az eperhabról, sok-sok olyan édességről, ami a gyermeki szívnek igen kedves.
Egyszóval született valami kézműves apróság, egy parányit nosztalgiázó, de szövegében, ötleteiben modern mesecukrászkönyv, ami belopja a gyerekeket a konyhára, és segít nekik valami nyalánkságot összeütni.
Múlt héten, amikor a Nőkkel és a keresztlányommal elzarándokoltam a Fény utcába, hogy személyesen a főszereplőtől vehessem át a könyvet, Anna akkurátusan végigmérte a hatalmas embert, majd gyanakvóan megkérdezte: – Te szakács vagy?
Látszott, hogy az attribútumokból már jó ítél, konyhai emberrel van dolga, de érezte, hogy a kötényen sorjázó csokoládéfoltok valami másfajta mesterség bélyegei.
S az egész könyv dolog ekkor vált hitelessé, mert a velem udvariasan és távolságtartóan beszélgető cukrász, hihetetlen kedvességgel és közvetlenül viszonyult az én bojtos sapka alatt megbújó, pimaszul lépcsőtmászó és másokat méregető nőimhez.
Pogácsa, vagy amit akartok
A maradék bryndza felhasználásával kapcsolatban voltak ötleteim. Amíg a hazafelé korholtam az Annát, lassan kikristályosodott bennem, hogy valami apró kenyérszerűre vágyom, sósra és fűszeresre.
Így aztán, ahogy a ruharomboló nő és húga belemerültek a játékba, nekiveselkedtem a tésztának.
Nagyon finom, lágy, levegős, ízes kenyérkéink születtek.
Kapros-juhtúros apró kenyérkék
50 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő
2 tk só
15 dkg bryndza
2 kk kapor
2,5 dl langyos víz
2 egész tojás
A hozzávalókat a kenyérsütő gondjaira bíztam. Úgy egy óra múlva kiszedtem a tésztát, finoman kinyújtottam, pogácsaszaggatóval porcióztam. Sütőpapíros tepsire fektettem a tésztákat, majd a 60 fokra előmelegített sütőbe toltam 20 percre.
Az idő letelte után kiszedtem a tepsiket, felcsavartam a sütőben a hőmérsékletet 185 fokra, habart tojással megkentem a tészták tetejét, és nagyjából fél óra alatt színesre sütöttem.