Arancini
Túl a karácsonyi traktákon – amiket csak módjával vittünk véghez – megcsömörlik egy kicsit az ember. Egy leheletnyit többet ettünk, nem is túl könnyűeket, köszönhető a szezonnak, az ünnepnek.
Így aztán, ahogy lehetőségem nyílt, kicsit kilengetem a megszokásból.
Egy dél-olasz aprósággal kényeztettem a Nőket és magamat. A szicíliaiak a X. század óta eszik ezeket a hol hússal, hol zöldséggel vagy csak egyszerűen sajttal töltött rizsgolyókat.
Arancini
1 bögre rizs
egy darabka dolce gorgonzola
só
zsemlemorzsa
2 tojás
finomliszt
olaj
Egy edénybe kanálnyi olajat öntök. A rizst kicsit megfuttatom rajta, majd sózom és kétszeres mennyiségű vízben megpárolom.
A megfőtt rizst egy tálba kiszedem – annak reményében, hogy annyira kihűl, hogy káromkodás nélkül formázható legyen – majd egy tálcára kikészítem a panírozás kellékeit és a tojásokat is előkészítem.
Ezután kockacukornyi darabokra metélem a sajtot. A rizsből nagyobb mandarinra vagy – mily meglepő – kisebb narancsra emlékeztető golyókat gyúrok, belerejtem a sajtot, majd duplán átpanírozom.
Egy bő ujjnyi olajat melegítek, ebben sütöm ki a golyókat, folyamatosan mozgatva őket.
Az eredmény kívül roppanós, belül meleg és puha és egyáltalán nem olajos golyóbis, amiben a sajt tökéletesen utat talált a rizsszemek között és kellemesen ízesíti azt.
Kifejezetten nagy sikert aratott a Nőknél.
Nézem az oldalra befutó goggle kereséseket. Sörkorcsolyák és bőrös malacsültek váltották fel a korábbi aprósüteményre és a tökéletes kacsára vonatkozó kulcsszavakat.
