Gasztrobloggereknek kötelező :)
Meg nem árt, ha a családjuk is szembesül vele, hogy a világ tele van őrült, elszántan főző nőkkel.

Meg nem árt, ha a családjuk is szembesül vele, hogy a világ tele van őrült, elszántan főző nőkkel.

A mai napig sunnyogás tárgya a reggeli. A nők nagy része egy tartalmasabb ebéd reményében mond le a reggeliről, ha mégis reggelizünk, akkor az általában koffeinbevitelt és valami metrokijárati, melegen még ehető dolgot jelent.
Pedig.
Igencsak fontos lenne reggeliznünk. A szervezetünk ellenálló képessége végett, hogy legyen energián dolgozni, hogy fogjon az agyunk, működjön az emésztésünk.
Hosszabban, bővebben és historikusabban: Reggelizz, mint egy király.
(a fotó a szüreti Finománián készült )
Bár a blogon nem látszik, sőt a konyhámon sem, de az elmúlt hetekben is főztem. Igaz nem túl gyakran. Se hangulatom, se időm nem volt elmélyedni, alászállni a főzés misztériumába. Inkább csak futva ettünk, kalóriára vágyva és nem ízekre.
De lassan, lassan újra visszakanyarodom a konyhába.
Ha magunknak nem is nagyon készítettem semmit, de mégiscsak készült egy körtés összeállítás az Nlc-nek és a hétvégén nagy sikerrel lefutott a Birs és őszi zöldségek főzőkurzus a Rosinante-ban. (Csak csendben dicsekszem, hogy az idei kurzusokra már darab helyünk sincs, csak várólisták.)