Vannak utak, amik egyszerűen jól sikerülnek. Nem azért, mert világot látunk, hanem mert a világ egy apró szegletében megtaláljuk mindazt, ami hiányzott: nyugalmat, élményt, fürdőzést, jó falatokat, játékot, remek bort. Ez történt velünk Zalakaroson is – három nap alatt minden idegszálam kisimult.
Már az odavezető út is kalandnak indult, hiszen egy szabadidő-autónak is tökéletes, hatsebességes, összkerekes hibrid Suzuki Vitara társaságában vágtunk neki a Balaton déli partjának. Az autó meglepően dinamikus, élmény vezetni, biztonságos partnerként kísérte végig az utunkat. A panoráma? Csodás. A vezetési élmény? Még annál is jobb. Suhantunk, mint a gondolat, stabilan, kényelmesen, könnyedén. Egy kis vízátfolyás az úton? A Vitara csak legyintett. A csomagok? Mind elfértek, mintha mágikusan tágult volna a csomagtartó. Nem túlzás: partner volt, nem csak autó.
Zalakarosra érkezve a Hotel Karos Spa**** fogadott bennünket. A 253 szobás szálloda saját 49 °C-os termálvízzel rendelkezik, ebből melegítik a fürdővizeket is, és a vendégek valódi gyógyvízben pihenhetnek. Öt beltéri és két kültéri medence, valamint többféle szauna, wellness- és szépségkezelések, színes gasztronómiai kínálat várja azokat a vendégeket, akik ebbe a zöld, otthonos környezetbe érkeznek.
Első napunk a felfedezésről szólt. Fürdőruhára kaptunk és máris a fürdőkomplexum közepébe csöppentünk. Hol a pezsgőfürdőben lebegtünk, hol a szaunaparkot próbáltuk ki.
A Karos Spa egyszerre családbarát és felnőttbarát, ügyesen balanszíroz a két terület között, méretének köszönhetően jól eloszlik a társaság, évek óta gondosan ügyelnek erre, limitálják a vendégszámot, hogy az élmény mindenki számára adott legyen. A szállodai wellness tér is ezt a szemléletet tükrözi.
Az esti svédasztalos vacsora méltó befejezése volt a napnak. Friss, helyi alapanyagokból készült fogások vártak ránk, majd jöhetett egy pohárnyi bor, amit az első emeleten lelt apró, de barátságos könyvtárzugban fogyasztottunk el.
Másnap reggel a még épp csak ébredező medencéknél kezdtük a napot. Szauna, gőz, pihenő, majd egy tartalmas reggeli – hurkával, kolbásszal, kenyérrel.
Kell is az energia, mert a nap fő attrakciója csak ezután következett: megismerkedtünk a szálloda legújabb és talán legizgalmasabb fejlesztésével, a Playgarden-nel. Eddigre ugyanis a sajtócsapat minden tagja befutott, és a szálloda vezetése bemutatta nekünk a legújabb büszkeségüket.
Ez nem egy egyszerű játékterem, hanem a régió legmodernebb beltéri élménytere, ami 350 négyzetméteren 35 különböző játékot kínál. Xbox, mini bowling, interaktív fal, biliárd, csocsó, léghoki, autóverseny-szimulátor, és még Crazy Guitar is akad. A vendégek 13 játékot ingyenesen használhatnak, a többi zsetonos, de ebből is kaptunk bőven.
Nemcsak gyerekeknek, gyerekes családoknak ideális, hanem baráti társaságoknak, céges csapatépítőknek és pároknak is igazi közös kikapcsolódás. A Playgarden időjárástól függetlenül, egész évben várja a vendégeket.
A játékok mellett persze ajándék is járt a szerencséseknek: nekem is sikerült egy közepesen jó gurítással szert tennem egy plüss Leveli Bélára, a szálloda kabalaállatára. Legalábbis pár órára, amíg haza nem értünk, ugyanis Yolán első dolga volt kiemelni a szatyromból és azóta sem hajlandó elárulni, hogy hova dugta.
Ebédre zalai különlegességek kerültek az asztalra, majd a délután egy része a koktélok bűvöletében telt. A Chili Csók nevű ital egy karakteres, csípősen frissítő ital, míg a Leveli Béla koktél egy könnyed nyári hangulat, gyümölcsös, kedves.
A vacsora újra a táj ízeit idézte: a klasszikus dödölle és a tökös-mákos rétes is terítékre került Ezt követte az est egyik legkellemesebb része: borkóstoló a Dóka Éva Pincészettől, ahol Tarsoly Róbert borász mesélt nekünk a még sokak számára ismeretlen, de annál izgalmasabb Zalai borvidékről.
Kóstoltuk a vidék közösségi borát, a Hetykét – friss, ropogós fehérbor, olaszrizling, hárslevelű, királyleányka és cserszegi fűszeres elegye. A név nem véletlen: “ez a domb tudja magáról, hogy nem hegy”, de kellően öntudatos, friss, üde, azaz hegyke, és tényleg: játékos, üde, szerethető a bor, ahogy a régió is.
A napot egy különleges hangtálas meditációval zártuk, a vízen lebegve, hangtálak rezgésében. Ritka pihentető volt, egyszerre lazult el a test és az elme.
A harmadik nap reggelén nem reggeli, hanem kisvonatozás várt ránk: irány a Parkerdő és az Erdészkilátó, ahol a panoráma lélegzetelállító, a piknik hangulatos, a helyi mesék, legendák újraélesztették a bennünk élő regőket. A Szeretünk Zala Egyesület segítségével saját legendákat szőttünk, nevetve, ötletelve.
Visszaérve még egy utolsó csobbanás, egy jóleső masszázs várt ránk és jöhetett a csomagolás. A Suzuki Vitara újra hűséges társunk lett, mindent elnyelt, amit csak kellett, fürdőruhákat, Leveli Béla-csomagokat, borokat, emlékeket. Zalakaros pihentetőbb volt mint reméltem, az én folyamatosan kihívást kereső énem is – önmagát meglepve – képes volt a szálloda területén megtalálni a maga szórakozását, többet pihentem és több minőségi időt töltöttem magammal, mint hittem volna. Egy dologra ügyeljetek, ha netán Leveli Béla veletek tartana az útról, jól vigyázzatok rá! Vagy még jobb: hozzatok nekem is egyet (Yolánnak már van).
