Tésztakészítő kiskáté

Michel Roux 14 évesen ismerkedett meg a tészták világával és most számunkra is szeretné megmutatni azt, ami őt akkor rabul ejtette és azóta is fogva tartja. A Magyarországon néhány hete megjelent Tésztavarázs könyvével ehhez kíván segítséget nyújtani nekünk. A könyv alapos és igen szemléletes módon mutatja be, követi le az egyes tésztafajták kialakítását, amiben igen nagy segítség a számos fázisfotó. A fejezetek felépítése izgalmas. Roux minden esetben az alaptészta bemutatásával indít, majd jön a variációk végtelen sora, édes és sós módon, ahogy azt már a cím is ígérte. A receptek között akad egyszerű és fifikás is, de minden tésztanemnél  találhatunk kedvünkre való és tudásunkra szabott receptet.

A további recepteknél nekem kicsit furcsa az alaptészta meghatározása, főleg, hogy az elején megadott mennyiség nem mindig könnyedén alkalmazható az adott receptben elvárthoz. Értem ezalatt, hogy a nyitó receptben 480 grammnyi tésztát kapunk a megadott alapanyagokkal, míg a következő recept már 375 grammnyit kér rajtunk számon. Némi logikával és egy számológéppel persze ez is megoldható, de nem túl felhasználóbarát.

Javaslom a könyvet mindazoknak, akik szeretnek játszani a tésztával, akiknek van idejük és energiájuk maguk készíteni az ételek alapjául szolgáló leveles-, égetett- vagy filótésztát, akik szeretnének kicsit jobban elmélyedni a sós és édes házi tészták rejtelmeibe.

Én a maga részéről egy nálunk gyorsan fogyó, épp ezért gyakorta készített omlós keksz alappal vágtam bele a könyv felhasználásába.

Pâte sablée

25 dkg finomliszt

20 dkg vaj

10 dkg átszitált porcukor

2 tojássárgája

csipetnyi só

Az eredeti megoldástól itt némileg eltértem. Roux a lisztben létrehozott mélyedésbe tenné a vajat cukort, sót, ezeket elmorzsoltatná, majd hozzáadatná a sárgákat és úgy forgatná bele a tésztát. Ennél a pontnál elakadtam. Siva nevetve vette volna az akadályokat, nekem azonban csak két kezem van és kevéssé voltam tojástörőkompatibilis a vajas ujjaimmal, sőt a családi hagyományok is a morzsa  és ahhoz adandó tojás fronton mozogtak, így itt a hagyományok felé vettem az utam. Elkészítettem a nagyon kellemes morzsát, majd hozzáadtam a sárgákat, s mivel a tészta igen lágy így könnyedén sikerült egyenletesen beledolgoznom. Eztán fóliába csomagoltam a tésztát és a hűtőbe tettem.

Az eddig készített keksztésztákhoz képest nagyon lágy volt, amikor összedolgoztam, viszont tény, hogy nagyon könnyedén és gyorsan lehetett vele dolgozni a hűtőből kivéve. Túl sokat nem szabadott macerálni, mert a majd’ negyed kilónyi vaj ezt az olvadásra való felkérésnek értelmezte, de ha gyorsan kiszaggattam a virágokat, akkor gyönyörűen működött. A korongjaimat sütőpapíros tepsire ültettem és 180 fokon addig sütöttem, amíg már fel lehetett őket emelni a sütőpapírról, de még nem színesedtek meg. Miután megsültek, rögtön rácsra szedtem őket és ott hagytam kihűlni.