MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az olaszok értenek a divathoz. Tudják, hogy a divat nem csak pillanatnyi szeszély, fellángolás vagy hóbort, a divat életforma, a létezés egy szebb, minőségi módja. Az olaszok azonban azt is tudják, hogy a divat nem szabad, hogy öncélú legyen, építenie kell azt, aki hódol neki, többé tenni, kiegészíteni, hogy önmaga valójában tudjon megmutatkozni. Ez a hitvallás jellemzi azt a kis családi vállalkozást is, amely még a negyvenes évek végén született Vicenzában, és amely a mai napig hódít az olaszoknál. A teljesen értelmezhetetlen módon, de éppen ezért nagyon jól megjegyezhetően Grünlandra keresztelt vállalkozásuk égisze alatt születő lábbelikért odavannak az olaszok, mert nem csak divatos, hanem minőségi és a test, a láb számára is kifejezetten komfortos. A laza eleganciához elengedhetetlen darabok most hozzánk is megérkeztek, az itáliai stílus már a mi nyarunk része is lehet.

A Grünland nem csupán cipőmárka, egy életérzés, amely a vicenzai tradíciókat ötvözi a modern technológiával és a letisztult olasz dizájnnal. A márka fejlesztései nemcsak a kényelmet és az egészségtudatosságot helyezik új dimenzióba, hanem trendet is teremtenek a lábbelik világában. A Grünland már régóta hirdeti azt, amit a divatipar csak nemrég fedezett fel: a stílus nem választható el a kényelemtől . Az anatómiai talpbetétek, az innovatív Conforma technológia és a Re-Soft talpbetét olyan kényelmet biztosítanak, amely aktívan támogatja a test természetes működését, csökkentve a gerinc- és ízületi panaszokat. A márka legújabb modelljeiben újrahasznosított anyagok – gyapjúfilc, parafa, növényi latex – kapnak helyet, miközben megőrzik az olasz kézművesség eleganciáját és a természetes alapanyagok iránti tiszteletet. A Grünland célja nem csak az, hogy jól nézzen ki, amit viselünk, hanem hogy jól is érezzük magunkat benne, minden egyes lépésnél.

Van valami végtelenül felszabadító abban, amikor a reggeli kávénkat nem csak sietve kortyoljuk el az irodába rohanva, hanem megengedjük magunknak, hogy egy pillanatra elmerüljünk a művészet varázsában is. A Mizo Coffee Selection és Virág Judit kollaborációjából született Mizo Art Coffee 2025 kollekció pontosan ezt az élményt hozza: a nyár napsugaras könnyedségét, a művészet inspiráló erejét és a kávé hűsítő frissességét. Bárhol, bármikor.

A történet 2020 őszén indult, amikor a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria bevonásával megszületett az első limitált, alkotásokkal dekorált széria. Az alapötlet egyszerű, mégis zseniális: vigyük magunkkal a művészet élményét a kávézásainkba. Így lett a kávés dobozokból nemcsak praktikus útravaló, hanem egy-egy mini galéria is, amit akár a parkban, akár a munkahelyi szünetben, akár egy balatoni nyaralás közben is megcsodálhatunk.

Az Art Coffee kollekció idén is megújult, és mostanra már összesen 30 különböző festményt fedezhetünk fel a Mizo Coffee Selection italain – a dobozok alján lévő számok pedig segítenek nyomon követni, hogy melyik alkotást sikerült már „begyűjtenünk”. Egy igazi kis nyári kávés művész-küldetés ez, ami nemcsak a koffeines frissülésről, hanem a kultúráról is szól.

A Mizo Coffee Selection egyébként 2017-ben indult útjára, és azóta is folyamatosan bővül. Ma már tízféle finomság közül választhatunk: klasszikus cappuccinótól a trendi cold brew-ig mindenki megtalálja a kedvencét.

A Mizo Art Coffee kollekció arra hív, hogy egy kicsit álljunk meg, nézzünk más szemmel a világra, merüljünk el a színekben, formákban, gondolatokban. A művészet, az alkotás és vele a művész nem csak múzeumi falak között létezhet, ott van velünk a teraszon, a piknikpléden, az autó hátsó ülésén, amikor munkába sietünk, vagy éppen a délutáni pihenőnk során, könyvolvasás közben.

Szeretem, ha a nagy szállodáknak is van egyénisége, arca, ha a professzionalizmus mellett megjelenik az emberismeret, az empátia, a segítőkészség. 15 éve ezt szimbolizálja a Lady in red a Kempinski-házakban, azokat a kiemelkedően empatikus munkatársakat, akik mindenben segítségére vannak a vendégeknek, ami túlmutat a klasszikus szállodai léten. Az ő reszortjuk a kollaboráció egy szülinap vagy épp egy eljegyzés kapcsán, de nem csak a direkt üzenetekre kell, hogy nyitottak legyenek, a beszélgetésekből is kihallhatják az igényeket és jogkörüknél fogva, ezek megvalósítását akár szabadon is intézhetik. Az ő ünnepük a Lady in red, amikor a szálloda egy külön figyelmességgel készül a vendégeinek. A budapesti Kempinskiben most élő zene és egy speciális, erre az alkalomra készített Veneto-i prosecco várta a szobák lakóit, valamint egy olyan monodesszertet is választhattak uzsonnára, ami szintén az alkalomra született Valrhona csokoládéból és erdei gyümölcsökből.

Ha valaki megérkezik egy Kempinski szállodába, a tágas lobby és az elegáns enteriőr mellett hamar feltűnhet valami igazán emberi is: egy mosolygó, elegáns hölgy vörös ruhában, aki nem csupán eligazít, hanem figyel is. Ő a Lady in Red, aki 15 éve a Kempinski-házak lelke és szíve.

A Lady in Red több mint egy vendégkapcsolati munkatárs: ő a figyelemre hangolt, emberközeli jelenlét, aki felismeri a vendég pillanatnyi kívánságát, olykor még azt is, amit ő maga sem mond ki hangosan. Egy váratlan születésnapi meglepetés, egy régóta dédelgetett eljegyzési pillanat, vagy csupán egy forró tea egy hűvös őszi estén – ezek mind-mind olyan apró részletek, amelyekre a Lady in Red figyel, és amiket meg is valósít.

Budapesten idén is megünnepelték ezt a különleges szerepet. A Kempinski Corvinusban élő zene töltötte meg a lobbyt, az esték vendégei pedig egy különleges Veneto-i proseccót kortyolhattak, amit kizárólag erre az alkalomra készítettett a Kempinski. Az ünnepi uzsonnára pedig egy prémium Valrhona csokoládéból és erdei gyümölcsökből készült monodesszertet is megálmodtak a budapesti hotel cukrászai, amely épp olyan kifinomult és harmonikus, mint maga a Lady in Red.

A Kempinski Lady in Red program lényege, hogy a luxus nem csupán a kristálypoharakban és márványpadlóban rejlik, hanem a valódi odafigyelésben. Egy apró gesztus, egy őszinte mosoly, egy jól időzített kérdés, ezek azok a részletek, amelyek teljessé teszik a Kempinski-élményt.

Bíztam az osztrákokban és milyen jól tettem! Bevallom, a burgenlandi nyári kulturális szezonban elengedhetetlen szentmargitbányai opera témájául választott Wagner kapcsán kicsit bizonytalan voltam. Egész gyerekkoromat az operában töltöttem, anya minden létező darabra több körben, több életszakaszban is elvitt, és talán Wagner volt az, akinek a darabjaiban nem tudtam feloldódni. Kívül tartott a rettentően statikus előadásmód, amely – erre konkrétan emlékszem – teljesen elképesztő, negyedóráig változatlan színpadképekben mutatkozott meg, ahol már a fél nézőtér (legalábbis a türelmetlenebbik fele) erősen fontolgatta a beavatkozást. Wagner és Wagner között már anno éreztem a különbséget: az Istenek alkonya letaglózó erővel hatott rám, míg a Rajna kincse alatt azért erősen kellett koncentrálnom, hogy ne kalandozzon el a figyelmem. A bolygó hollandiból a színpadképre emlékszem, volt hajó, festett hullámok, aztán néha valaki kijött a színpad elejére énekelni egy kicsit.

A kőfejtőben életre kelő fjord: látványos és részletgazdag színpadkép

Szerintem ez, a műfaj 80-90-es évekbeli, a budapesti Operában megélt teljesen téves értelmezése tartotta távolt tőlem Wagnert, azt a hamis érzetet keltve bennem, hogy csak a legkifinomultabb szakértők számára értékelhető a zene, holott a történetek (és nem csak a vígoperáké) a kevéssé műértő, a zenére nyitott közönség számára is élvezetessé tehetők, némi koncepcióváltással.

Minden részletében profi

A rendkívül izgalmas megoldásairól, egyedi színpadképeiről ismert a különleges hangulatú szentmargitbányai kőfejtő, az előadást megalkotó fantasztikus gárda most megmutatta, hogy Wagner mindenki számára fogyasztható, élvezetes tud lenni.

A bolygó hollandi

A bolygó hollandi ideális választás, látványos, a Bayreuth-i tízes kánonban is helyet kapó darab. A hossza – a mostanában futó filmeken edzett közönség számára – már valóban könnyen értelmezhető, messze nem zavaró, a három felvonás két részletben történő feldolgozása is teljesen helyén van. Az opera kiállítása pedig egyenesen pazar. Tele a modern technika adta látványelemekkel és a klasszikus színpadképek legszebb hagyományaival, ötletes, kedvesen mozgalmas, a 10 perces nyitány alatti színpadkép jó felvezetése az operának, minden szereplő megmutatkozik, mindenkinek a habitusából kapunk egy kis ízelítőt. A Karib-tenger kalózait megidéző holland szellemhajó, a matrózok és a kapitány figurája remekül megalkotott, a norvég falucska élő, a díszletezés a legutolsó keresztgerendáig, foncsorozott tükörig, csipketerítőig aprólékos.

Élő közvetítés Daland kapitány otthonából

2025 nyarán először csendül fel Richard Wagner zenéje a különleges hangulatú szentmargitbányai kőfejtőben: a bécsi rendező, Philipp M. Krenn és díszlettervezője, Momme Hinrichs keze alatt a helyszín drámai tengeri tájjá alakult, ahol a sziklák, hullámok és lángok között elevenedik meg az elátkozott tengerész története, aki csak akkor szabadulhat örök vándorlásából, ha talál egy nőt, aki örökké hű lesz hozzá. Wagner művében a drámai erő mellett a vágyakozás, a sorsszerűség és a szerelem is meghatározó motívumok.

A zene drámaisága a színpadképben is tökéletes visszhangra talál

A produkció különlegessége, hogy a lenyűgöző színpadkép mellett a zenei megvalósítás is nemzetközi élvonalbeli előadókat vonultat fel. Patrick Lange, a tapasztalt Wagner-karmester dirigálja az előadást, a zenekari kíséretet pedig rezidens zenekarként a magyar zenészekből álló Piedra Fesztiválzenekar biztosítja. A látványos színpad mögött komoly technikai háttér áll: a díszletekhez több mint 6 kilométer faanyagot, 600 köbméter hungarocellt és 42 tonna acélt használtak fel, miközben a fenntarthatóságra is ügyeltek – a felhasznált anyagok többsége újrahasznosítható vagy más produkciókban is felhasználható lesz.

A rendezés az opera érzelmi mélységeit látványos, mozgalmas képekkel emelje ki: a kórus tagjai most – szokatlan módon – aktív résztvevői az eseményeknek, míg a díszlet, a vetítések és a fénytechnika a fjordok zord világát idézik meg. Az akciójelenetek koreográfiáját Raun Arthur Braun állította össze, míg a fényekről az osztrák Paul Grilj gondoskodik.

A kórus akcióban

A főbb szerepekben három nemzetközileg elismert énekes váltja egymást: a Hollandi szerepében Georg Gagnidze (Grúzia), James Rutherford (USA) és Tommi Hakala (Finnország) hallható, míg Senta alakját Elisabeth Teige (Norvégia), Johanni van Oostrum (Dél-Afrika) és Johanna Will (Németország) formálja meg. Erik szerepében AJ Glueckert, Dominik Valdes Chenes és Nenad Čiča váltják egymást.

A szabadtér csodája: naplemente súrló fényei, fecskerajok, csillagos égbolt, mindez tökéletesen belekomponálva a színpadképbe

Az előadás július 9-én debütált, és egészen augusztus 23-ig 24 alkalommal látható a kőfejtő lenyűgöző színpadán, hétvégi estéken. A Sopronból érkező nézők számára július 12-én és 26-án, valamint augusztus 9-én és 23-án különjáratú shuttle-buszt is indítanak.

Az idei szezon zárása után 2026-ban Puccini Tosca című melodrámája tér vissza a Kőfejtő színpadára Thaddeus Strassberger rendezésében és Giuseppe Palella jelmezeivel.

Előadás időpontok:
Július: 9., 10., 11., 12., 17., 18., 19., 23., 24., 25., 26., 31.
Augusztus: 1., 2., 6., 7., 8., 9., 14., 15., 16., 21., 22., 23.
Kezdés júliusban: 20:30, augusztusban: 20:00
Időtartam: kb. 2 óra 45 perc

Jegyinformáció:
Árak: 29 – 168 €
Jegyrendelés: +43 2682 65065, tickets@panevent.at, www.operimsteinbruch.at

A büfék kínálata mellett sem mehetünk el szótlanul: gazdag, izgalmas választék, jó kávék, kitűnő italok