MIRELLE Atelier

A Sheinnel először karantén idején találkoztam, mint a legtöbb barátnőm, ismerősöm. Az oldal nem véletlenül ekkor lett nagyon felkapott, mivel mindenki ráállt – a karantén miatt – az online vásárolgatásra, rendelésre, úgy, ahogy én is.

Tiktokon láttam róla rengeteg videót, ahogy unboxingolják a velünk egyidős tini lányok a mostanság nagyon trendi ruhákat, és nekem, aki imád vásárolni, az online rendelés tökéletes kiskapunak bizonyult ebben a bezártságban, és elkezdett érdekelni az oldal.

Első körben Laura barátnőm rendelt onnan, aki nem volt valami elégedett, ami furcsának tűnt, mivel a többi barátnőm áradozott a Sheinről, így nem tudtam, hogy akkor most érdemes-e rendelni vagy sem.

Nekem kellett utánajárni: a szülinapi pénzem félretéve belevetettem magam a vásárolgatásba, hogy magam bizonyosodjak meg az oldal minőségéről. A választás hosszadalmas procedúra volt, mivel rengetegféle áru van és az egyes kategóriákban is ezernyi darab, hatalmas a választék. A ruhákkal kapcsolatban a mérettáblázat megbízható, plusz a vevők tudnak saját képet csatolni a termékekhez, így pontosan látni, kinek melyik méret kicsi illetve nagy, és mi az, ami éppen passzol.

A rendelésemet követően nagyjából 10 nap alatt ideértek a kiválasztott ruháim, körülbelül 2000 forint postaköltség fejében. Nagyon elszomorodtam, amikor megláttam a választott ruháim anyagát. Eleve azt gondoltam, hogy ez egy AliExpress-féle minőségű, talán árnyalatnyit jobb oldal, de – ennyi pénzért és ekkora felkapottság mellett – többet vártam tőle.

Két véglete van a Sheinnek az egyik a nagyon olcsó “szinte már utánad dobják”, körülbelül 2 dolláros kis extra kinézetű topok, a másik pedig a hihetetlenül túlárazott, 20-25 vagy akár 30 dolláros -ugyanúgy rossz minőségű – műszálas pólók. Őszintén, nem tudom, mitől függ, de meggyőződésem hogy a hasukra ütve írtak hozzájuk árat. A legtöbb pólón már a képeken látszik, hogy teljesen műszálas az egész, a croptopok nagyon vékony, gyenge anyagúak, de a vastagabb anyagokból sem megy az alkotás, a pulcsin, amit rendeltem látványosan ferde a varrás. Persze ki lehet fogni jó darabokat, de nagyon sok rosszba is bele lehet nyúlni sajnos.

Viszont tény, hogy legalább kiegészítőkben valóban erős az oldal. Számtalan stílusban találni táskákat, bizsukat, napszemüvegeket, öveket, telefontokat, bucket hatokat, amikből rendeltem is. Ezekkel nem is volt baj, imádom őket. Ettől függetlenül nem hinném, hogy a jövőben rendelni fogok innen, csalódni nem csalódtam, csupán beigazolódott az elképzelésem az egészről. Ajánlani annak tudom, aki valamilyen fotózásra szeretne ruhákat, mert ahhoz tényleg elég extrák és színesek a kínált termékek, csak a mindennapi viselést bírják nehezen.

(szerző: Hildebrand Zsófi)

Hol is van mostanában az igazi Monsier Christian Lacroix? 

A francia mester Desiguallal közös 2020-as őszi/téli kollekcióját a “Lacroix-i” modellek három generációján keresztül figyelhetjük, és szerethetünk bele minden egyes darabba végérvényesen. A város és a benne feloldódó divat együttese elképesztően vonzó, ha ilyen a tél, akkor nyugodtan jöhet, ezekkel a meleg, elegáns, virágos holmikkal öröm várni.

A fotós, Txema Yeste Anh Duongot, Vlada Roslyakovát és Nyarach Abouchot örökíti meg, ahogy Monsieur Christian Lacroix után kutatnak, a 2020-as őszi/téli kollekció darabjait viselve – és a Desigual-lal együttműködve.

A real dealt keresték?

Meg is lett: Ő maga az. A Desigual megoldja a divatipar egyik nagy rejtélyét. Monsieur Christian Lacroix, aki 2009-ben elhagyta a nevét viselő céget, az ünnepelt francia tervező most az operának, a színháznak és a mediterrán Desigual márkának szenteli idejét. Ez a kapcsolat, már kilenc éves múltra tekint vissza. “Csaknem tíz évvel ezelőtt első látásra beleszerettem ebbe a társaságba, mivel atipikus módon mindenki számára készítettek ruhákat, olyan inspirációkkal, témákkal és gyökerekkel, amelyek hasonlóak voltak az enyémekhez, valamint a színek, a minták és a patchwork iránti közös szenvedély miatt, amelyek az én munkámat is mindig végigkísérték. Ahogy azt mindig hangsúlyozom, a Desigual darabok megteremtése nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet. Ismerős szókincs, de olyan nyelv, amelyet meg kell tanulni és a lehető leggyakrabban gyakorolni; az ötletek és a megérzések napi szintű eszmecserét igényelnek a csapattal.”

A virágok hatalma

Ahogy azt már érezni, a virágok erőre kapnak, a flamand tulipánok már behajtották lágy szirmos fejüket a divatba, ott vannak mindenütt, és velük együtt a rét virágpompája is átköltözött az anyagokra. A meleg, narancssárgás tónusokban tartott buja növények melengetik a lelket, számtalan módon és formában próbálják ellensúlyozni a tél hideg szürkeségét. Lacroix gazdag kollekcióval ünnepli a színpompás kényelmet.   

Azt kell, hogy mondjam, hogy ha nem is mindent, de nagyon sok mindent kipróbáltam, mióta kihevertem a tesitanáraim okozta lelki töréseket. A felnőtt létem jelentős része annak az örömteli felismerésével telt, hogy a kevéssé vonzó jellemű iskolai sportoktatók által folyamatosan hangoztatott tehetségtelenségem helyett egy mozgékony és viszonylag ügyes lény vagyok, aki egész tempósan tanul, és nagyon szépen fel tud oldódni számtalan mozgásformában.

Jártam kick-boxolni és callaneticseztem egy időben, hogy csak a két végletet említsem, de lelkes stepaerobik-függő voltam évekig, miközben hastáncra és táncmeditációra jártam. Az útkeresésem még ma sem ért véget, bár az utóbbi években a jógával és a gyorsgyaloglással teljesen önazonos vagyok.

Ha az egykori énemhez hasonlóan ti is keresitek a hozzátok legjobban illő mozgásformát, akkor álljon itt egy olyan lista, amely megkönnyítheti a választást. A Rexona #TégedMiMozgat kampánya keretében összegyűjtötte azt az öt szempontot, amivel könnyen megtalálhatjuk az ideális sportágat. 

Testi alkalmasság

A magasak biztosan jól kosárlabdáznak, hosszú lábakkal pedig maratont lehet nyerni – ezekhez hasonló népi bölcsességekkel nap mint nap találkozunk, mégis a gyakorlatban a kelleténél kevesebbszer figyelünk oda a fizikai sajátosságainkra. Gergelyfi Róbert, a mitsportoljak.hu sportágválasztási szakembere szerint egy sportban való eredményességünket befolyásolja a testalkatunk, és a rosszul kiválasztott mozgásformának a lelki tényezők mellett akár egészségügyi következményei is lehetnek. Épp ezért, mielőtt nekikezdünk egy új területnek, vegyük figyelembe az alkati sajátosságokat: sportantropometriai vizsgálattal meg lehet határozni, hogy melyik mozgásforma lehet ideális az alkatunkhoz.   

Alapvető érzelmek

Klisének tűnhet, de nem szabad elfeledkeznünk az alapvető érzelmekről sem. Nem érdemes annak focizni, aki retteg a labdától, és víziszonyosok sem fogják élvezni a kajakozást. Ugyanez vonatkozhat a magassággal, eséssel kapcsolatos félelmekre, például az akrobatika vagy a jégkorcsolyázás esetében. Igaz, hogy gyakorlással idővel csökkenhetnek a fenntartásaink, de nem az a jó megoldás, ha mindenáron megpróbálunk alkalmazkodni. Amennyiben stresszként éljük meg a sportolást, könnyen elveszíthetjük a motivációnkat – ezt felismerve keressünk inkább olyan mozgásformát, amivel komfortosabbak vagyunk. 

Egyedül vagy társaságban?

Bár egy új sportág kipróbálásához motivációt jelenthet, ha a barátainkkal együtt vágunk bele, érdemes először itt is az önismeretünkre hagyatkoznunk. Lelkesítőként hat ránk a csapatszellem, vagy pont hogy frusztrálóan, és elbátortalanít, ha mások előtt hibázunk vagy nyújtunk gyengébb teljesítményt? Amennyiben inkább az utóbbi jellemző, érdemes individuális mozgásformákat választani: például futást, korcsolyázását, úszást. Ha inkább mások társasága tölt fel minket, részesítsük előnyben a csoportos edzéseket, csapatsportokat. Ha felismerjük a saját preferenciákat, jobban ki tudunk teljesedni, ezáltal a teljesítményünk is javul.  

Koncentrálás vagy kikapcsolódás?

Nem mindegy az sem, hogy milyen célból választjuk az adott testmozgást: fontos, hogy folyamatosan koncentrálni kelljen minden mozdulatra, vagy inkább a kikapcsolódás a cél? Míg egy monotonabb állóképességi sport esetében (például úszás, futás, kerékpározás) könnyen „kiszellőztethetjük a fejünket”, addig a stratégiai szemléletet igénylő vívás vagy sportlövészet közben kifejezetten fontos, hogy mentálisan is jelen legyünk és odafigyeljünk minden mozzanatra.  

Számít az elérhetőség is

A lakóhelyünk közvetlen környezetében is sportolhatunk, vagy utazáshoz kötött? A kutatás szerint az időhiány a második legjelentősebb tényező, ami miatt nem sportolnak eleget a magyarok. Épp ezért az ideális sport kiválasztásakor az idő- és térbeli elérhetőséget is fontos figyelembe vennünk. Az őszi-téli, illetve a járványügyi helyzet időszakában könnyebben és gyakrabban napoljuk el a mozgást, mert éppen sok a munka, nincs lehetőség az utazásra, vagy más okból nem jut rá idő. Amennyiben azt látjuk, hogy a kedvelt sportot csak ritkán tudjuk végezni, érdemes olyan mozgásformát is kipróbálnunk, amelyik könnyen beiktathatóak a mindennapi rutinba (ilyenek például a saját testsúlyos edzések).

A Rubik könyv meglepett. Az anyag kapcsán az első gondolatom az volt, hogy valami száraz, tényekkel, kvázi statisztikai adatokkal teli könyvön kell majd átrágnom magam, aztán egy több órás buszúton belekezdtem, és három óra múlva arra ocsúdtam, hogy fékezünk, megérkeztünk és én már az írás felénél tartok.

A könyv meglepett az olvasmányosságával, a sajátos, de nagyon koherens szerkezetével, a tényeket szépen felsoroló, de mégis sodró lendületű leírásával, és azzal, ahogy a sorok között rám nézett a szerző, akinek a tekintetében ugyanazt a gyermeki ént véltem felfedezni, ami apámban végig ott pislákolt, és aminek a lángjára én is nagyon vigyázok magamban.

Bár a szerző váltig állítja, hogy az írás, mint műfaj rendkívül messze áll tőle, és csak a nagy nyomásnak engedve írja meg közös történetüket a Kockával, mindenkit megnyugtathatok: a szerző, az előzetes tamáskodás ellenére nagyon jól ír. Élvezetes, könnyed stílusa van, érezhetően az élet számos területén – reneszánsz emberként – otthonosan mozog. A könyvben szépen végigvezet minket a Kocka történetén, miközben az ő életútjának is tanúi lehetünk, és minden nemfejezetben olyan tételmondatok hangzanak el, amikért érdemes vissza-visszaolvasni, emészteni, forgatni, pont úgy, mint a megoldásra váró Kockát.

“…a kíváncsiság az a szikra, amely lángra lobbantja a kreativitást.”

A könyv főszereplői, a Kocka és a Feltaláló mellett fontos szerephez jut a Homo ludens: a játékos ember. Gyakorta elfelejtjük, hogy milyen lényeges a játék. Nagyjából az óvoda végéig természetesnek tekintjük, az iskolai évek alatt már sokszor úgy érezzük, hogy valaminek a rovására megy, és felnőttként egyenesen szégyelljük. Bár – ez saját meglátás – az utóbbi évtizedekben mintha teret nyert volna az infantilizmus, felnőtt egy kevéssé szabálykövető generáció, amelyik igenis meri vállalni azt, hogy a belekényszerített szerepek mögött ugyanaz a személyiség, aki anno örömmel feledkezett bele a Legoba, a szerepjátékokba vagy fogatta órákon át a Kockát, amelynek újbóli sikere talán pont nekik köszönhető.

Ahogy a könyv több helyütt is szót ejt róla, sőt mondhatni az egész gerincét adja, hogy a játék nem öncélú, játszani kell, a játékban feloldódhatunk, bizonyos esetekben közben elmélyülten koncentrálunk, bizonyos játékokkal fejlődhetünk, másokkal egy közösség tagjává válhatunk, és kikapcsolhatunk úgy, hogy közben megéljük az esetleges kudarcokat és a siker édes örömét.

„…megvan bennem a képesség a boldogságra, amit egyértelműen anyámtól örököltem. Hiszem, hogy ez a képesség velünk születik – sokkal inkább a habitusunkból következik, mintsem a körülményeinkből. Vannak, akik a jólétben is boldogtalanok, és vannak, akik a nyomorban is megtalálják a boldogságot, van, aki elégedetlen a legnagyobb sikerek után is, és van, akit bukások sorozata sem képes megtörni. Anyámnak megvolt az a ritka képessége, hogy minden körülmények között meg tudta őrizni optimizmusát.”

Erről is szól a Kocka és a Feltaláló mérhetetlenül finom humorral megírt közös története.