MIRELLE Atelier

Az idei évben sem lehet panasz, a kedvenc szakácsaink, cukrászaink most is rendületlenül dolgoztak, hogy ezt az ünnepet is olyan széppé tudjuk tenni, amilyenné szeretnénk. Az idei felhozatalból válogattuk ki kedvenceinket.

Raj Ráhel: Életem a konyhában

Raj Ráchel jó szívvel és finom ételekkel invitálja családtagjait és barátait a pénteki asztalhoz. Ebből a meghitt eseményből bontakozik ki a zsidó hagyományokat őrző, de egyben azokat megújító receptgyűjtemény, amelyben Ráchel bepillantást enged a saját világába, megmutatja családja hétköznapjait és bepillantást nyerünk az ünnepekbe is. A könyvből megtudjuk, hogy hogyan sajátította el, leste el édesanyjától a szakácsművészet alapjait, és hogy a főzés örömét (bár modern formában) ugyanolyan gondossággal és játékossággal adja tovább, mint ahogy egykor azt édesanyja tette.

A recepteket kísérő gondolatokból szépen körvonalazódik Ráhel a családtagokhoz, a barátokhoz és barátnőkhöz fűződő kapcsolata, amit leginkább a meghittség és a vidámság jellemez. Raj Ráchel a szemet gyönyörködtető fotókkal illusztrált, több mint 70 receptet magába foglaló szakácskönyvét a legjobb tudásával, tapasztalatával és főként szeretetével állította össze a nagyközönség számára.

Bernáth József: Magyar Bisztrókonyha

Az utóbbi években, lassan már évtizedben a bisztró népszerű műfaj lett mifelénk. Sok esetben olyankor is a bisztró szó erejében bízva neveztek el helyeket, éttermeket és soroltak ebbe a kategóriába ételeket, hogy egy idő után már szinte bármi annak számított. Ebbe a gasztrofogalmi káoszba tesz rendet Józsi, és mutatja meg, hogy mi az, ami az ő bisztrójának biztos az étlapjára kerülne. Józsinál a házias konyha belefér a bisztróba, olyan fogások kerülnek a menübe, amelyek gyorsan elkészíthetőek.

Jól ismert klasszikusokkal találkozhatunk a receptek között, olyan kedvelt, de kicsit háttérbe szorított fogásokat kínál nekünk Józsi, mint a tatár bifsztek, a hortobágyi húsos palacsinta, a gödöllői töltött csirke, egy igazán jó marhapörkölt tarhonyával, vagy a gyönyörű történelemmel bíró, de sokszor valóban elfeledett vargabélest. Hogy minden fogás tökéletesen sikerüljön, precíz, részletes leírásokkal segíti olvasóit a séf, így garantálva az otthoni bisztrónk sikerét. A receptekhez kapcsolódó bevezetőket minden esetben érdemes elolvasni, a bennfentes, régi vágású pincérek hangján, amely – valljuk be – néha sokat hozzáad egy fogás élvezetéhez.

Skandináv karácsony

Ó, azok a híres, fényes, gyertyalángban úszó, forralt bor illatú skandináv téli ünnepek! A könyvből megismerkedhetünk a helyi szokásokkal. Skandináviában karácsony időszaka – advent első vasárnapjától szilveszterig – az ünnepek jegyében telik, amelyben a hagyományok tisztelete és a korszerű, aktuális skandináv stílus, életérzés egyformán jelen van. Az otthonosság érzetét, a már nálunk is ismert dán “hyggét” a gyertyafény, a melegség, a sütemények és édességek sokasága teremti meg.

A december első hetében sütött nyalánkságoknak ki kell tartaniuk az ünnepek végéig, az üvegek megtelnek szegfűszeges, fahéjas kekszekkel, asztalokra kikerülnek az egyszerű, örökzöld koszorúk, apró manók lepik el a házat és a karácsony minden eresztéken utat talál magának az életünkbe. A villásreggelik, uzsonnák, ebédek és vacsorák a sokszor újszerű módon elkészített hagyományos ételeket és italokat kínálják: sokféle halat, húsokat, főként kacsát és sertéshúst, az évszaknak megfelelő zöldségköreteket. És mindezt a forralt borok, a karácsonyi glögg, a gyümölcsös koktélok kíséretében. A gazdagon illusztrált könyv dán szerzője több mint 80 hagyományos és különleges karácsonyi receptet oszt meg az olvasókkal, és közben megismerteti őket az ünnepi szokásokkal is.

Jamie Oliver: 7-féle

Ügyes, jól tematizált könyvvel jelentkezik idén is Jamie. Az öt hozzávalóval operáló receptjei után emeli a tétet, hét alapanyaggal zsonglőrködve mutat izgalmas, mutatós, nem túl pepecs, de azért a konyhaművészet szintén megütő fogásokat. Az egyszerűség és a közérthetőség itt is alaptétel, mint Jamie többi szakácskönyve esetében, így a gyors ebédek, a tartalmas, de könnyen összeállítható vacsorák hívei számára ez a könyv is alapmű lehet, akárcsak a 30 perces fogásokat felvonultató könyve, a szinte hihetetlen, de 15 perc alatt összeállítható fogásokat tartalmazó munkája vagy az 5 hozzávalóból álló szakácskönyve, amely valóban jó és variábilis alapot kínál a hétköznapok konyhai tevékenységére.

“A 7-félét tekintsétek az 5 hozzávaló párdarabjának – itt is fő az egyszerűség, minimális erőbedobással maximalizáljuk az ízeket, jól akarjuk érezni magunkat, és rendszeresen elkészíthető, megbízható, szuperízletes receptekre vágyunk. Pontosan ez rejlik a következő oldalakon.”

Lidl: Még mindig segít a séf

A Lidl Magyarország 2015-ben indította útjára saját szakácskönyv sorozatát, hogy népszerűsítse és megszerettesse az emberekkel az otthonfőzést. Ebben az évben – amikor az otthoni sütés-főzés egyértelműen az év egyik fő programja és sikerélményeinknek biztos forrása lett – már a hatodik kötet lát napvilágot a Lidl konyha bemutatja: Még mindig segít a séf! címmel. Ebben Széll Tamás olyan fogásokat mutat be az olvasók és sztárvendégei számára, amelyek könnyedén a mindennapi repertoárunk részéve válhatnak, és olyan fortélyokat is elsajátíthatunk, amelyekkel az ünnepi asztalra kerülő fogásokat még izgalmasabbá tehetjük és elkápráztathatjuk velük a családunkat, barátainkat.

A korábbi évekhez hasonlóan a Lidl Magyarország idén is vásárlóinak kíván kedveskedni az új szakácskönyvvel. A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak limitált példányszámban és a Lidl Magyarország hűségakciója keretében juthatnak hozzá a fogyasztók 2020. november 26. és december 24. között.

Ötvös Zsuzsanna: Régi receptek, mai desszertek

Dobos torta, mákos guba, zserbó, hókifli és isler – mindenki ismeri és szereti őket, ezek pont azok a desszertek, amelyek biztosan előhívnak bennünk gyerekkori, édes emlékeket.  A nagymama utánozhatatlan, pihe-puha mézes krémese vagy az a gazdag, kicsit szöttyös kókuszkocka, amelyet kisgyerekként is boldogan mártogattunk a csokiba, majd meghempergettünk a kókuszreszelékben, és a családi ünnepek elmaradhatatlan Esterházy-tortája. Saját tapasztalat, hogy az elmúlt időszakban megváltozott az ízlésünk, a 100 évvel ezelőtti szakácskönyvek receptjeit kicsit aktualizálni kell, hiszen a mennyiségek, a felhasznált alapanyagok mennyisége a mai elvárásoknak már nem igazán felelnek meg. Ettől a receptek még zseniálisak, de egy kis ráncfelvarrás azért nekik sem árt.

Zsuzsi a mostani receptgyűjteményében 30 jól ismert, klasszikus receptet alakít át a mai ízlésnek megfelelően, nagyrészt a francia cukrászatra épülő technikákkal, többféle izgalmas textúrával, légiesebb állaggal, a megszokottnál kevesebb cukorral, de annál több természetes alapanyaggal. Az egyszerű pohárdesszertektől kezdve az aprósütemények és komplex torták alapreceptjei túl izgalmas ízvariációkra is bukkanhatunk.

Dragomán György: Főzőskönyv

„Örüljetek!” – időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György. Évek óta olvassuk ezeket a személyes beszámolókat, és aztán indulunk a konyhába, hogy mi is kipróbáljuk a recepteket, és vidáman megvendégeljük szeretteinket. Dragomán szenvedélyes író és szakács, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója. A Főzőskönyv praktikus és roppant élvezetes társ a konyhában a reggelitől az ebéden át a vacsorákig, és közben mindenféle hasznos és haszontalan dolgot is megtanulhatunk a lezajló folyamatokról. A laktobacilusok és a vadélesztő-törzsek szimbiózisa éppúgy tárgya e könyvnek, mint a karamell változatai, a különleges konyhai eszközök leírása, vagy a szakértői, baráti és családi viták a „legjobb” megoldásokról, és persze az éhes tizenévesek is szóba kerülnek a sült krumpli, a rántott hús és a pizza hatékony elkészítésének módszereinél. Dragomán György mindezeket családi történetekbe ágyazva, vicces és komoly novellákkal, érzékletes regényrészletekkel körítve rakja elénk, hogy boldog órákat szerezzen az ínyenc olvasónak. Az olvasó pedig gyönyörködik, majd főzni meg enni kezd – tehát egészen biztosan örülni fog.

Már a Csillagtalan tengernél éreztem azt a késztetést, hogy ott bolyongjak a folyosókon, hogy nekem is legyen egy olyan ízlésesen berendezett, minden kényelemmel megáldott vendégszobám, ahová a Konyha készséggel felküldi az angol reggelit. Most is pont ugyanezt éreztem, hogy igen, állnék az Éjszakai Cirkusz órája alatt, járnám sátrak közötti utakat, elvesznék/belevesznék a látnivalókba, hagynám, hogy az illúzió magával ragadjon.

Egy másik síkon így is történt. Ahányszor kézbe vettem a könyvet, annyiszor szakított ki teljesen a hétköznapokból, amire most talán még nagyobb szükségem van, mint egyébként. A varázslat működött, együtt jártam a világot a Cirkusszal, és egy voltam a rêveur-ök közül.

Az Éjszakai Cirkusz egy párviadal története, egy feketének és fehérnek tűnő világ ezernyi színe előtt zajló, parttalan és szabályokat nem ismerő, egymásra épülő, egymásra licitáló és egymásra találó két ember története, amelynek igazából nincs kezdete és nincs vége. Mi csak egy részét ismerjük meg a történetnek, azt, amelyben Celia-n és Marco-n keresztül feszül egymásnak két akarat, de rombolás helyett olyan csodát építenek, amelyre korábban, a korábbi párviadalok során ne volt még példa.

Az Éjszakai Cirkusz nem csak viadaluk helyszíne, hanem egy általuk épített, berendezett, gondozott és végtelenül megszeretett otthon, amely pont annyira egyedi és pont annyira komplex, hogy ezt a sok száz (vagy sok ezer) éves játszmát kizökkentse a megszokott kerékvágásból, és a két mágus gondos rendszerének fogaskerekeit megakassza.

Az Éjszakai cirkusz finom fantasy, visszafogott, szolid, de koherens, nagyon jól működő, végtelen precízen, részletesen megalkotott varázslatos belső világa bőséggel kárpótol minket az akciókért és a szárnyas/pikkelyes/tűzköpő lényekért. Finoman szőtt, gazdag csipke ez a regény, amelynek minden szála szépen elrendezett, az eredmény mutatós, a befejezést várjuk ugyan, de azért erősen sajnáljuk, amikor elkészül a nagy mű.

A Hálaadás ünneplését tavaly vezettem be. Nem, nem holmi ünnephalmozó perverzió vezet minket így karácsony tájékán, egyszerűen csak tetszett az együttevés gondolata, és nem mellesleg a menüvel sem volt különösebb bajom. Igaz, kicsit európaibbra hangoltam, de a lényeg megmaradt, minden résztvevő boldog volt. Azaz adta magát, hogy idén is a konyhában töltöm a szombat délelőttöt, hogy aztán közösen adjunk hálát a rengeteg finomságért az asztalon.

Sütőtökös pite

1 csomag omlós tészta 

40 dkg pucolt tök

2 marék apró szemű zabpehely

10 dkg cukor

1 mk. mézeskalács fűszerkeverék

1 csomag vaníliás cukor

2 dl tejszín

3 db tojás

A tököt apróbb kockákra vágom, megfőzöm, majd botmixerrel krémesítem. A krémet hagyom langyosra hűlni, majd elkeverem benne a tojást, és a tejszín. Fűszerezem is, jöhet a vaníliás cukor és a mézeskalács fűszerkeverék, majd belekeverem a zabpelyhet és picit hagyom állni.

Közben az omlós tésztát kicsomagolom, ha kell, akkor pitetál méretűre nyújtom, és úgy számolok vele, hogy egy kisujjnyival a pitetál pereme fölé érjen a tészta. A maradékot kiszúróval formázom.

A sütőt bedurrantom. 180 fokot irányzok elő neki, majd a tésztát a tálba fektetem, a tökmasszát rákanalazom, és erre ültetem a formára szabott maradék tésztát. A pitét a sütőbe tolom, majd a hőfokot 160 fokra visszaveszem. 20 perc elteltével visszaállítom a 180 fokot, és ezen sütöm addig, amíg a massza megszilárdul és a tetejére tett tésztadíszek is megszínesednek.

A karácsonyi időszak közeledtével egyre több otthonban tűnnek fel a diótörők. A sajátos kinézetű bábukat sokan Csajkovszkij híres balettjából ismerik, elterjedésüket is sokszor ehhez kötik, holott a karácsony és a diótörő közös múltja sokkal régebbi gyökerekkel bír.

Az első diótörők a 17. században Németországban keltek életre, innen indult a karrierjük. A kézzel készült és festett figurák a helyi folklór részét képezték, mélyebb jelentéssel is bírtak, mivel a német kultúrkörben nem csak diótörésre alkalmas háztartási kellékek voltak, hanem mágikus erejű tárgyak. A diótörők jelenlétükkel védelmezték a családot, és elűzték a gonosz szellemeket. Épp ezért sokszor ajándékozták őket, és így kerülhettek egyszer csak a karácsonyfák alá is.

A diótörő katonahadak a 19. században hódították meg Európát, a „diótörők atyja”, Friedrich Wilhelm Füchtner seiffeni műhelyében 1872-ben kezdte meg a ma is ismert design sorozatgyártását.

A dekoratív diótörő babák tengerentúli népszerűségét mégsem a kereskedelmi forgalomba kerülés hozta meg. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárultak a második világháborús, németországi szolgálatukból hazatérő amerikai katonák, akik szuvenírként vitték magukkal a színes hadsereg apró tagjait. Ezt követte Csajkovszkij Diótörőjének amerikai bemutatójának sikere, amely szintén nagyot lendített a bábuk ismertségén: a balett megtekintése rövidesen ünnepi tradícióvá, a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált.

A diótörő figurák tehát a nyugati kultúra karácsonyi dísztárgyaivá lettek, örök dicsőségüket az 1995-ös alapítású Washington állambeli Diótörő Múzeum szentesítette,  egy 6000 darabból álló különleges gyűjteménnyel.

A mai, modern gyártású, de hagyományos formákat idéző diótörők – elődjeikkel ellentétben – főként dekorációs célokat szolgálnak. Bár eredeti funkciójukkal már csak ritkán rendelkeznek, amit az ünnepi késülődés során elvárunk tőlük, azt teljesítik: élénk színeikkel, tiszteletet parancsoló testtartásukkal, peckesre pödört bajszukkal vonzzák a tekintetet. Számos méretben és kivitelben léteznek, legyen szó LED-es világítással felturbózott, embernagyságú szobrokról, kedves figurákról, vagy aprócska, karácsonyfadíszként fellógatható változatokról. Kék, fehér, zöld, piros és arany színeikkel az ünnepi lakásdekoráció központi elemeivé váltak, és mindig emlékeztetnek arra, hogy – akárcsak a balettben a daliás hercegként megelevenedett diótörő a karácsonyfát és a hercegnővé átváltozott kislányt – ők is védelmezik meg az otthonukat.

„Pattogó tűz a kandallóban – fűszeres puncs, forró csokoládé, forralt bor, kinek igénye szerint – pár szem mazsola, mogyoró vagy dió ropogtatása – Csajkovszkij ellenállhatatlan dallamai mellett.

Mivel a karácsonyi színvilág időtlen, a diótörő katonák színei se mennek ki a divatból. A zöld huszárkabát a fenyőfát jelképezi, a piros nadrág az alma és a téli erdei termések színvilágát hozza el az otthonokba, a fekete csizma és sisak, valamint az arany korona a téli éjszakát és a csillagos égboltot idézi meg.

2020-ban a fő ünnepi szín a piros és annak harsány árnyalatai. Az idei karácsonyi kollekciónk inspirációi a család, a barátság, a közösség és az együtt eltöltött idő fontossága. Ha félreteszünk mindent, és megállunk egy pillanatra, oly mozdulatlanul és büszkén, akárcsak egy diótörő, ráeszmélhetünk: az a fontos, ami összetart, ami közös, amit érdemes megosztani másokkal. Az egymásra figyelés és a biztonságos, meghitt otthon mindig trendi marad. A diótörő figurák a tradíciók megőrzése mellett ezekre az örökérvényű üzenetekre is emlékeztetnek.” – vallja Boncz Péter, a Praktiker enteriőrstylistja.