MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nagyjából ennyi maradt a Fráter örökségből.

Amikor én még kislány voltam, és a hatalmas, huzatos, nagypolgári Ág utcai lakásban éltünk, akkor a hétköznapi étkezéseink során rendre egy kék mintás, címerrel díszített készlet darabjaira tálalt anya. Számomra ebben semmi különös nem volt, ez szoktam meg, nálunk nem volt narancssárga ufókkal tarkított, apró virágokkal megszórt gránit tál, helyette voltak ezek a finom mívű tányérok, mélyek és laposak, amiből nagyon jól lehetett kanalazni a vasárnapi húslevest, és ideálisnak bizonyultak a takarítások napjára időzített örök paprikás krumplikhoz.

Ahogy nőttem és másutt is rám harangoztak, úgy tűnt fel, hogy a nagy átlag nem ilyen holmiból étkezik, nagyjából ekkor tudatosult bennem, hogy a címer anya imádott harmadik férjéé, azaz a Frátereké.

A Fráter család és anya viszonya meglehetősen hányattatott volt, valószínűleg sok olvasata van, én anyáét ismerem, és bevallom, nekem az tetszik. Az ő története egy kortalan szerelem históriája, amelyből ő egy valóban egyéniséggé forrott harmincasként távozott, egy második özvegységgel és egy elmenekült család masszív utálatával a messzi Svédországból.

Ám a Fráterek emléke megmaradt, az ottmaradó tárgyakban tovább élt a család, és én, bő tíz évre rá ebbe a furcsa hagyatékba születtem bele – immár a negyedik házasság révén – és éltem együtt olyanféle szimbiózisban ezekkel a tárgyakkal, ahogy azt eleink tették az elhunyt tanti nászajándékba kapott porcelánjaival és a soha nem használt, soha ki nem bontott ezüstjeivel.

És ez a tányér, amit tegnap előkaptam a fotózáshoz, egyszerre újra rám zúdította az Ág utcai létezést, a teret és az időt, a porszagú szekrényekben rejtező könyveket, a spejz semmivel össze nem téveszthető zajait és illatát, apám vastag jókedvével átitatott ebédjeinket, és anya főztjének otthonosságát.

Jó volt erre tálalni és még jobb volt ebből a tányérból enni. Azt hiszem, ha nem is minden nap (nehogy elkopjon a varázs), de néhanap előveszem, és igazi házi kosztra használom majd.

A monogramos szalvétát pedig hagyjuk. Az egy másik történet.

Fasírozottal töltött portobello

8 db portobello

40 dkg darált sertéshús

1 ek. vaj

1 db vöröshagyma

2 tk. pirospaprika

8 ek. tejföl

frissen őrölt fekete bors

só

A hagymát finomra vágom, majd vajon megdinsztelem. Amikor már üveges, akkor hozzáadom a húst, kifehérítem, sózom, borsozom, majd paprikával megszórom, egy ujjnyi vizet öntök alá és félig fedve 20 percet párolom.

Közben egy tepsit kikenek olajjal, a portobellók tönkjét kiszedem, a kalapokat a tepsire fektetem. Finoman sózom. Az elkészült húst – a szafttal együtt – a nyolc kalapban elosztom, majd egy-egy evőkanálnyi tejföllel koronázom, és a végén egy kis sajtot reszelek rá.

190 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a sajt megszínesedik. Párolt rizzsel tálalom.

A Nők kifejezetten szeretik a parfümöket, pillanatnyi hangulatukhoz, az évszakhoz igazítva használják, sőt Zsófi már eljutott arra az egyébként figyelemreméltó szintre, hogy az illatkódok okán egy-egy lezáruló élethelyeztet követően parfümöt vált. Így konzerválva egy illatban egy egész korszakot.

Anna idei nyári kedvence az AVON Célèbre Fresh illata lett, amely pont megfelel az ő üde fiatalságának. Az illatos-gyümölcsös hangulatot a kölni citrusossága teremti meg, amihez egy kis körömvirág társul, a pézsma pedig ad az egésznek egy kis mélységet. Iskolába, hétköznapokra jól használható illat.

Vannak az életben olyan hírek, amelyek olvastán az ember nem is érti, hogy miért kellett erre eddig várni. Ez az érzés fogott el a napokban, mikor az IKEA és a LEGO bejelentette, hogy közös kooperációba fogtak, és végre csináltak egy olyan tárolórendszert, ami nem öncélú, hanem remekül integrálható a játékhoz, annak részeként értelmezhető.

A BYGGLEK termékcsalád 4 különböző termékből áll: egy 3 kisebb dobozt tartalmazó készletből, két nagyobb dobozból, valamint egy készlet LEGO kockából, amelyekkel elkezdődhet az élményekkel teli játék. A BYGGLEK bármilyen már létező és a jövőben kapható LEGO elemmel kompatibilis, mivel a fedélen és az első részen lévő bütykök a LEGO játékrendszer részét képezik.

Nagyon remélem, hogy a dolog pont annyira sikeres lesz, mint amennyire kézenfekvő és zseniális, és legközelebb már azzal a hírrel érkezem majd, hogy a BYGGLEK fantázianév alatt futó közös kollekció kompatibilis bútorokkal bővült, amelyek alkalmasak a lego gyűjtemények méltó tárolására. Addig marad a MALSJÖ.

A BYGGLEK kollekció darabjait október 1-től az IKEA áruházaiban és webáruházában szerezhetjük majd be.

Ezen a nyáron a városban töltött minőségi pillanatokkal töltekeztünk. Amiből szerencsére bőven akadt. Újra felfedeztük a várost, más szemüvegen át néztünk nem csak az épületekre, a műemlékeinkre, hanem a budapesti éttermeket, cukrászdákat is újult erővel leltük meg, keresvén azokat a helyeket, ahol kicsit kiszakadhatunk a hétköznapokból.

A nyárzáró héten is egy igazán kellemes élményben volt részünk, a zsidó negyed szívében található aprócska téren rábukkantunk a Mátka bisztróra, ahol boldogan töltöttük a fél délutánunkat.

Ebédelni érkeztünk, előzetes tervek nélkül, pusztán annyi információval rendelkezve, amennyit Anna megosztott velem, miszerint a neten már többször belefutott ebbe a helybe, neki nagyon tetszik az enteriőr és mutatósnak tűnnek az ételek is.

Innen indultunk.

Az enteriőr valóban magával ragadó, részletgazdag, de nem zsúfolt, nincs vásári hangulata, látszik, hogy gondos döntések során került minden kiegészítő a helyére. Az egész helynek van egy kellemes eklektikus légköre, de ez nem pulzál, nem zsizseg, hanem valami egészen meglepő módon szerveződik egységbe, és biztosít nyugodt hátteret a konyhának.

Amely javarészt magyar fogásokra épül, pontosabban magyar alapanyagokkal dolgozik, készít emblematikus fogásokat, felhasznál a régióban kedvelt konyhai technológiákat, élvezi a monarchia gasztronómiája adta tág kereteket és jó keresztmetszetét kínálja annak, amit a magyar vendégek örömmel választanak egy étteremben.

Ez persze koránt sem véletlen, hiszen a karantén időszaka alatt az étterem a kiszállításoknak köszönhetően első kézből kapott visszajelzést a magyar vendégkörétől, a rendelések alapján nem volt nehéz felállítani egy olyan top 10-es listát, amiben nincs tévedés, ezekkel az ételekkel bármelyik vendég csak boldog lehet.

A nyári étlap már ez alapján a „közvélemény kutatás” alapján állt össze, a könnyed nyárias fogásokat a házi felmérés adta biztonságban alkották egy szezonális étlappá. Ami tömör, de nem túl rövid, minden betérőnek tartogat valamit, és ami a belvárosi éttermek esetében egyenesen szokatlan: nagy adagokat ad asztalra.

Nyárvégi pózőrködés koktéllal

Annával egy könnyed felütés (levendulás házi limonádé, Anna szerint a szezon legjobbja, és a ház egyedi gin tonic variációja) után egy az italok mellé választható, de előételként is remekül funkcionáló kétszemélyes hummusz tál mellett döntöttünk. A sok zöldséggel, friss pitával kínált kencék közül Anna számára a pesztós lett a befutó, én a céklás krémet szerettem nagyon, a borsócsírával, friss uborkával együtt rendkívül üdítően hatott.

Munkában a Z-generáció, születik az insta story

Amíg a párafüggöny mögött bujkáló téren figyeltük a szikrázó napsütést, valahogy el is fogyott minden előlünk, és jöhettek a főételeink. Annával kapcsolatban már az étlap olvastakor nem voltak kétségeim: kacsát fog rendelni. Ahol ugyanis kacsamell van az étlapon, ott a gyerek agyban lefékez, a menü többi elemét abban a pillanatban elengedi, és már csak arra tud gondolni, hogy hátha úgy készítik el ezt a húst, ahogy ő szereti.

Korai éveiben, a Rosinante mesterszakácsai mellett felnőve volt lehetősége megtanulni, ráérezni arra, hogy mi az a minőség, az a készítési mód, ahol egy a kényes alapanyag a maga teljességében meg tud mutatkozni. Az ő véleménye szerint a pihentetett rosé kacsánál nincs tökéletesebb, de a Mátkában, Domján Richárd séf szuvidált kacsája most ebben egy picit megingatta.  Az omlós, rostjaira eső, szaftos kacsához kakukkfüves, kápiás sűrű jus társult, illetve egy nagyobb adag roppanósra grillezett zöldség.

Tisztes, hibátlan fogás

Én – Annához hasonlóan – szintén leblokkoltam, nálam a főzelék szó volt az, aminél megakadt a szemem, és úgy döntöttem, ez a nyári nap pont egy krémes zöldborsófőzelékre hivatott, amihez szokatlan, de tetszetős módon rántott fogasfilé ajánlott az étlap.

Az elém táruló látvány igazolta döntésem jogosságát, a zöldborsótextúrákkal gazdagon megspékelt, mentával finoman ízesített, önmagával sűrített, thermomix-en átengedett főzelék beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, a roppanós bundájú hal jó kiegészítése volt ennek az ételnek, tökéletesen passzolt hozzá.

Borsó, borsó, borsó. Pazar színek és textúrák.

A fogások mérete és a nyári meleg viszont megakadályozott minket abban, hogy a kiszemelt túrógombócokkal is közelebbi ismeretséget kössünk, még jó, hogy a figyelmes szervizzel az elején megbeszéltük, hogy a desszert rendelése az a gyomorkapacitásunknak megfelelően alakul majd. Így csak egy jó presszókávéval nyugtáztam az ebédet, majd Annával lassan útnak indultunk, hogy járjunk egyet a délutáni fényekbe öltözött belvárosban.