MIRELLE Atelier

A világ egyik legvonzóbb dolga home & decor oldalakat böngészni. Ok, egyben a legveszélyesebb is. Egyrészt remek inspirációt ad, hogy a szezonnak, ünnepnek, aktuális divatnak megfelelően hogyan rendezd át, tervezd meg, színezd újra a lakást, milyen kiegészítőkkel kösd össze a tereit, másrészt biztos, hogy ezek az esték komoly elhatározásokkal, és netes áruházak biztonságos weboldalain megadott bankkártya adatokkal végződnek.

Mi az utóbbi években szépen, gördülékenyen alakítottuk át a gyerekszobát és hangoltuk át a nappalit. Amíg a lányok szobájának nagyjából állandó hangulata van, addig a nappali mindig a szezont követi, itt a kiegészítők, a dekorációk, a takarók, díszpárnák követik az évszakok változását, illeszkednek az adott ünnep színeibe. Lassú megfontolt folyamat ez, amely soha nem ér véget, mert mindig akad még valami, ami az én tökéletes otthon puzzle-omba passzol, és feltétlen be kell szereznem.

És vannak olyan alkalmak is, amikor egy-egy tárgy sajnos kileheli a lelkét. Ilyenkor hetekig tartó esti kutatás jön, a bennem születő elképzeléshez és a nappali többi tagjához keresem a megfelelőt, olyat, ami illik a környezetébe, de adott esetben már kicsit előre mutat, egy tervezett fejlődési irány egyik eleme lesz majd, amit mondjuk egy újabb bútor cseréje, átalakítása követ majd.

A Biano.hu jó lehetőséget kínál az elmélyedésre, plusz segít, hogy ne kelljen folyamatosan ugrálnom a különféle webáruházak között, hiszen egy olyan online gyűjtőfelület, ahol terméktípus, ár, stílus és sok egyéb szempont alapján válogathatok több mint ezer online kereskedő kínálatából. Itt egy helyen láthatom a magyar és nemzetközi home&deco ajánlatokat, valamint igény szerint tudok szűrni a keresett termékre, sőt, ami a pinterest-nemzedék igazi boldogsága – a saját feltöltött képeim, bútorfotóim alapján is kereshetek. Ez a funkció már csak azért is zseniális, mert ha a párban lévő tárgyaink egyike halálozik el, akkor így a lehető leggyorsabban meglelhetjük azt a darabot, amellyel kulturáltan lehet pótolni.

Peter Mayle-t annak idején az Egy év Provence-ban könyvével sokan a szívünkbe zártuk. A kellemes hangvételű, gördülékeny könyv meghozta az ember kedvét egy kis dél-francia csavargáshoz, és a későbbi regényei (ld. Pastis) szintén tovább erősítették azt a kellemesen bukolikus álomképet, amit az ember helyben azért csak részben tapasztal. De az írói szabadság már csak ilyen, és a jelek szerint nem csak Peter rendelkezik írói vénával, hanem a formás keverék vadászkutyája, Fiú is, aki jó eséllyel tollba ugatta hányattatott sorsát, amely végül a Főnökség mellé vezényelte, ahonnan már pont olyan rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a provence-i lankákat, mint a semmirekellő, ceruzaforgató, kétbalkezes gazdája.

A kutyakönyv édes, stílusa jó, egységes, gördülékeny, nem gügyög, hanem tárgyilagosan teljesen valószerűtlen, ezért szinte hisszük is, hogy így láthat bennünket, a világunkat és Provence-t egy eb. A történetek kedvesek, sok esetben több malícia lakozik bennük, mint elsőre tűnik, valahogy a kutya szájából hamarabb kanyarodnak elő szomszédot bíráló mondatok, hiszen itt nincs felelősség, hitelrontás esetén lehet a sóhivatalhoz fordulni.

Peter pont ugyanúgy humanizálja a főszereplőt, ahogy azt igen sokan tesszük a házi kedvenceinkkel, felruházza egy csomó képzelt tulajdonsággal, miközben nagyon hitelesen és pontosan adja vissza azt a viselkedést, amit nap, mint nap tapasztalhatunk, mi gazdák.

A Kutyaélet javasolt kutyásoknak, exkutyásoknak, macskásoknak kevésbé, de mi nyulasok is sok helyütt magunkra ismerünk a minket uraló, igába hajtó és gyakorta hülyének néző házi kedvenceink szolgáiként, akik csak névileg tartoznak a főnökség soraiba.

Már egy ideje tudjuk, hogy a számítógépes munkához is elengedhetetlen a szemünk védelme. A 486-os gépek idejében még a monitorra tehető sötétítőkkel, szűrőkkel oldottuk meg – többé-kevésbé – a dolgot, aztán jöttek a jobb monitorok, amelyek legalább már nem vibráltak, sorra születtek a megoldások, mind a kijelző, mind az emberi szem oldalán.

A monitor sugárzásától védő szemüvegek piacára lép most be a Ray-Ban, elhozva a maga időtlen stílusát, felülírva a kizárólag funkcionális szemüvegkeretek és ég tudja milyen lencsék korát, divatos kiegészítővel oldja meg a szemünk védelmét (ahogy eddig is tette), olyan darabbal, amiben az ember nem szégyenében bujdokol el a monitor mögött, hanem büszkén feszít, mert azért egy Ray-Ban az egy Ray-Ban.

A most megjelenő Everglasses sorozat darabjai három Ray-Ban lencsetípust ötvöznek: az Evolve fotokromatikus lencséket, az átlátszó lencséket és a kékfény-szűrővel ellátott lencséket.

Az Evolve lencsék reagálnak a fényre, és automatikusan alkalmazkodnak a fényviszonyokhoz, emellett UV400-védelmük óv a káros sugárzástól. Az átlátszó lencsék nem sötétednek el a napfény hatására, de Ray-Ban-től megszokott stílusban hozzák magukkal a divatos megjelenést és persze UV-védelmet is nyújtanak. Mindkét lencsetípus elérhető kékfény-szűrővel, ezek a modellek tökéletesek azok számára, akik huzamosabb ideig tartózkodnak képernyő előtt.

Az új Everglasses sorozat széles választékában mindenki megtalálja a számára ideális modelleket. Az Aviator, a Wayfarer és a Square keretek elérhetőek Evolve lencsékkel, míg az átlátszó lencsék megtalálhatóak a Boyfriend, az RB4300, az RB4068 és a Justin modellekben. A kékfény-szűrős Evolve lencsék elérhetőek a State Street, Round, Frank, Olympian és Balorama stílusokkal, a kékfény-szűrős átlátszó lencsék pedig megtalálhatóak a Clubmaster, New Wayfarer, Octagon, Hexagonal, Aviator II, Jackie Ohh, Predator 2, Erika és a Daddy-O modelleknél.

A Ray-Ban számára a stílus és a kötelesség mindig elválaszthatatlan marad. Az Everglasses termékkategória ezt hangsúlyozza minden generációnak azzal, hogy a kortárs trendekhez alkalmazkodik, de mégis hű marad az ikonikus darabokhoz.

A gomba csodálatos alapanyag, az őszi szezonban meg egyszerűen még jobban rá vagyok hangolódva. A gyors egytálételek sorában található fantasztikus ebédünk éttermi fogásként is megállná a helyét, de még egy családi összejövetelen is bevállalnám, mint főfogást.

Pirított kuszkusz szárított laskával és sült shiitake gombával

1 bögre kuszkusz

½ bögre szárított laska

2 bögre alaplé

1 gerezd fokhagyma

1 ek. étolaj

1 ek. vaj

30 dkg shiitake

1 ek. étolaj

1 ek. vaj

A szárított gombát kimérem, vízzel felöntöm, félreteszem. Egy peremes, fedeles serpenyőben az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a finomra vágott fokhagymát megfuttatom benne, és ráteszem a kuszkuszt, amit a grízhez hasonlóan megpirítok. Amikor már szép arany színe van, akkor az alaplével felöntöm, a gombát áztatólevesül hozzáadom, és az egészet egyszer átkavarom, majd fedem, és kis lángon húsz percet hagyom párolódni.

A shiitake gombák tönkjének végét kicsit visszavágom, egy serpenyőben olajat hevítek, majd vajat adok hozzá és ebben a zsiradékban – kalapjára állítva – sütöm a gombákat, fedve, közepesnél kicsit nagyobb lángon.

Tálaláskor a kuszkuszt tányérokra halmozom és három megtermett sült gombával koronázom.