Élni tudni kell. Ez van, ez nem megy magától, bár tanuljuk a szüleinktől, a társadalom is ad tippeket, a legjobb, amit tehetünk, ha folyamatosan figyeljük önmagunkat és megadjuk neki azt, amire valóban szüksége van. Legtöbbször a minőségi énidőből szenvedünk hiányt, a rohanásban, a család örök bűvkörében, a mindennapok taposómalmában ritkán halljuk meg a saját hangunkat. […]
Nem tudjuk ki nézte be, talán már nem is érdekes, lehet az applikáció fagyott le vagy a gyerek, a lényeg az, hogy egyszer csak arra eszméltünk, hogy a rendszerünkben akad egy Róma-Budapest hazaút egy olyan napra, amikor egyáltalán nem terveztünk Olaszországban lenni. Első meglepődésünk után gyors ütemben orvosoltuk a benézést, a megfelelő – tényleg a […]
Másnap reggel csak végigtallóztam a török reggeli gazdag kínálatát. A lencseleveshez nem voltam elég elhivatott, de teázni örömmel teáztam és a friss sajtok, a fűszeres olajbogyó, az aleppói paprikával fűszerezett krémek elcsábítottak. Amíg tegnap Gaziantepet és környékét jártuk, most keletre indultunk, az egykorvolt Edesszába vagy mondhatjuk Urfába, a mai Şanlıurfába, pontosabban a várostól északkeletre található […]
Vannak kihagyhatatlan alkalmak. Amikor az ember a zsigereiben érzi, hogy most valami rendkívüli van készülőben. Az Európát átívelő decemberi rohanásban így villant fel egy törökországi meghívás, s bár a józan ész azt diktálta, hogy inkább lazítsak az életemen, én mégis boldogan mondtam igent, mert ott vibrált bennem, hogy ez valami igazán különleges lesz. Így épp, […]
