Székelykáposzta
Gyerekkorom óta a téli menüsorból kedvencem a székelykáposzta. Talán azért, mert annyira nem ütős, mint a többi, hőtermelésre buzdító kalóriamennyiséget tartalmazó egytálétel. Kedvelem a savanyúságát, azt, ahogy a káposzta íze és állaga keveredik a tejföllel…
Az étel fogantatásába egy 19. századi anekdóta enged bepillantást. A történet szerint Székely József főlevéltáros Petőfivel az oldalán kissé kései órában érkezett meg a törzshelyének számító Komló-kertbe, ahol már nem nagyon tudtak mit enni hozni a megéhezett hivatalnoknak. Mikor a kocsmáros elsorolta, hogy miből maradt, Székely a savanyúkáposzta-főzeléket és a pörköltet összeöntette és azt kérte – kínjában – vacsorára. A kényszerházasság sikeresnek bizonyult, annyira, hogy később már Petőfi a maga által székelygulyásnak keresztelt ételt kérte…így vándorolt be egy maradék a magyar konyha alapételei közé…
Székelykáposzta
1 kg savanyúkáposzta
75 dkg sertéscomb
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
pirospaprika
bors
2 tk borsikafű
2 babérlevél
A hagymát olajon megdinsztelem, a kockára vágott húst kifehérítem, majd paprikázom, fűszerlabdában borsot eresztek mellé és a fokhagymát, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje…takarékon, fedve főzöm. Amikor puha a hús: sózom, a káposztát ráterítem a tetejére (levével együtt), majd megszórom borsikafűvel, mellétűzöm a babérleveleket és tovább is fedve, takarékon főzöm. Mikor megpárolódott a káposzta, összeforgatom a hússal, lezárom a villanyt és jó néhány konyharuhával körbeölelem az edényemet (dunsztba teszem) és reggelig így hagyom. Tejföllel tálalom.