Grumpy-nyár, amiért megéri Pesten maradni!
Kérem alássan, megdőlt a tévhit: a nyár a belvárosi flaszteren is piszkosul élvezhető. A Grumpy csapata bebizonyította, hogy van az a hely és van az a kínálat, ami a mediterrán hangokat úgy felerősíti az ember lelkében, hogy röpke pillanatok alatt jut el a Klauzál utcából Fréjus-be. A Klauzál a belvárosi brunch-origó, ez az a vidék, ahova minden valamirevaló turista reggelizni jár. Nem is csodálom, a választék igen széles, mire az ember lejön a körútról, a világ illatorkánját szeli át, bejárva szigetet, kontinenst, hogy a végén megpihenjen a kozmopolita külsővel, jóféle délszaki hangulattal megáldott Grumpy-ban és megállapodjon.
Pest felett az ég
Így tettünk most Edömérrel, randevúink következő etapját ide, ebbe a bájosan vonzó, szerethetően köznapi, zsizsegő, élő szövetbe terveztük. Asztalt az utcára nyíló ablakba kértük, kint is, bent is, ebben a köztes létben kívántunk lenni, talján módra szemlélni a közt, élvezve a hátországunk minden kincsét. Az új, nyári étlap hívta életre a mostani látogatásunkat, megnézni, mivel rukkoltak elő Szisziék, de a klasszikus kedvencek csábításának most sem tudtunk ellenállni, mert van, amiért az ember visszajár.
A Grumpy tényleg egészen más nívón üzemel, mint a sima brunchozók, nem két szendvicsből akar életen át tartó profitot, itt a kínálat egésze maga a hely filozófiája, Sziszi vendégszeretetéből mindenki a maga módján, de biztosan részesül.
Könnyű ebédre vágytunk, koktéllal és sok történettel körítve, én rögvest megtaláltam az ideálist egy bazsalikomos gines long drink formájában, Edömér a brunch terminológiát követve egy Mimózában látta megtestesülni a tökéletest.
A nyári étlap számos nagysikerű fogást hív életre, olyanokat, amelyek Szisziék kívánságládájában landoltak, törzsvendégek kérték, a szezon, a hangulat vagy épp Sziszi fantáziája alkotta készre. Így egyensúlyozunk lélekben a ropogós kalamári falatok, a zöldekkel ügyesen körített, újkrumplival párolt branzino, a spárgával kínált steak, a felütött tojással besütött, gazdag shakshuka, a zöldség schnitzel és az omlós tésztaágyon készített spárga között.
Itt van választék
Edömér spárgavonalon mozog, a karakteres zöldhöz karakteres húst választ, jöhet a steak. Nálam a shakshuka és a branzino között zajlik a tusa, a lecsó a nyári létezésem alapja, de mivel Sziszi Gennaro branzínójaként hivatkozik a fogásra, rajongó lelkem dönt: Gennarónál ma senki nem interpretálja jobban és szerethetőbben az olasz konyhát, nincsenek kétségeim, minden hitemet Gerraróba és Sziszibe vetem.
A branzínóra picit várni kell, figyelmeztetnek, de jó társaságban és jó környezetben repül az idő, Edömérrel az elmúlt egy hétben felgyűlt eseményeknek épp a végére járunk, mire asztalunkra kerül a medium steak és a papírburok féltő óvásában párolt hal, amely csodásan omlós, tökéletesen hőkezelt.
Az adagok meglepően nagyok, eredeti terveink ekként módosulni látszanak. A magam részéről gondolkodás nélkül nekiszaladnék egynek Sziszi gyönyörűséges french toastjaiból, ebben a gluténmentesség azonban megakadályoz, de mivel mostanában a fagylaltkészítés is a szenvedélyévé vált, így van mit tesztelnem, örömmel választom a minden földi jóval megpakolt fagylaltkelyhet. Edömér is tipródik, túl sok az inger, a végén enged a házias konyha csábításának és egy adag túrógombócot kér. Kis adag? Egészen apró. Öt pici gombóc. Teli levesestányér érkezik, érzéki kompozíció, a kora nyár tányérra téve, Edömér boldogan falatozik. A desszertek mellé a környék legjobb kávéja jár. Itt biztonsággal kérhetünk cortadót, egy nyelvet beszélünk, az ital hozza a fogások kvalitását.
A Grumpy-életérzés immár hazavihető
Vannak helyek, ahonnan az ember legszívesebben nemcsak a megnyugvást, hanem a fél kamrát is hazavinné. A Grumpy törzsközönsége addig ostromolta Sziszit az „ezt nem lehet valahogy megvenni?” kérdéssel, míg a kívánságláda tartalma végül testet öltött. Májustól a Klauzál utcai hely szintet lépett: elindult a Grumpy Deli. Ne egy arctalan webaruházra gondoljunk, hanem egy mélyen személyes, sallangmentes frankofón válogatásra. A polcokon és a virtuális kosarakban azok a megalkuvást nem tűrő granolák, a kávé mellé szánt, időt megállító vajas kekszek és különleges francia olajok landoltak, amelyekből elég egyetlen csepp, hogy a saját konyhánkban is reprodukáljuk a megszokott Grumpy-minőséget. Sziszi továbbra sem a trendeket, hanem az őszinte ízeket követi. A különbség csupán annyi, hogy a laza, belvárosi dolce far niente most már a saját étkezőasztalunknál is folytatódhat.
