Narancs

Ma, a városi körrohanásaim közepette, valami nagyon érdekeset sikerült vennem. Olyan spanyol narancslevet, ami a címke tanúsága szerint nem sűrítményből, hanem kb. 12 narancs kifacsart levéből készült. Ízre nagyon kellemes, bár egy enyhe dobozjellege azért akad, de messze túlszárnyalja a visszalöttyösített leveket.

Kapható a Rotschildben, 750 ml-es kiszerelésben. 500 forint.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Anna és az ő ünnepei

Mert azért nem múlik el egykönnyen egy ilyen pici lány névnapja. Neeem. Több felvonásban ünnepel a hódolók sora, család és barátok. Az az egy-két, leírás alatt lévő egyén, aki meg elfelejtette, magára vessen!

És a Nő tobzódik. Élvezi, ahogy a májusi Zsófia-nap borús emléke a múlt ködébe vész és most minden érte van. Ez persze némileg felhőzi a húg homlokát, de ettől válik igazán teljessé az öröm.

Vasárnap az alábbi szerény menüvel ünnepeltük, hogy van egy Annánk:

Vegyes gyümölcsleves

Rántott hús és Dauphine krumpli

és Ribizkehabos torta

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Bryndzás stangli

Szombaton valahogy rám jött a főzhetnék. Kezdtem Anna sütijével, aztán eszembe jutott, hogy a múltkori párkányi ebéd után – gasztrokultúrális csavargásaink – közepette, szerzetünk egy darabka brynzát, ami lassan az eltarthatósága végire ér. Így kénytelen-kelletlen el elsütöttem.

Külön öröm az egészben, hogy amíg a tésztámon nyammogott a kenyérsütő:,telefonáltak a barátaink, hogy épp a rómain hekkelnek, a férjemnek meg volt annyi esze, hogy meghívta őket kávézni. Így aztán az általuk hozott édesség mellé, valami sósat is tudtam kínáln…

Brynzás stangli

2 dkg friss élesztő

50 dkg finomliszt

25 dkg brynza

25 dkg vaj

frissen tekert bors

pirospaprika

Az anyagokat az üstbe öntöm, dagasztásra/kelesztésre kérem a gépet. Mikor kész a tésztám, ujjnyira nyújtom, derelyevágóval csíkokra metélem, zsírpapíros tepsire fektetem, tojássárgával megkenem, majd 190 fokon szépen megsütöm. Mivel paprikás a tészta, így kissé macerás az első ránézésre megállapítás, de a tészták fenekének vizsgálata és egy-két darab kényszerű próbaevése mindig meghozza a kívánt eredményt.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sertésragus spagetti

A férjem ritkán rendel. Általában a Nők találják ki, hogy most aztán olyat ennének…. De valamilyen furcsa oknál fogva, most az én tésztakerülő életem párja, a krumplinudli fölött elmélkedtében, azt találta mondani, hogy úgy enne egy kis spagettit. Na, ennél nagyobb feladatom ne is legyen – gondoltam én. Aztán persze eszembe jutott, hogy egy kis
fokhagymás olajjal megkínált tészta kevésnek fog bizonyulni. Így előkerestem az agyamban egy ősrégi Stahl receptet, tekertem rajta párat, aztán enni adtam a családomnak.

Sertésragus spagetti

50 dkg tarja

50 dkg spagetti

2 ek balzsamecet

2 ek vaj

1 ek mustár

frissen őrölt bors

rozmaring

2 maréknyi olajbogyó

2 dl főzőtejszín

A tarját apró kockákra vágom, sózom, borsozom, majd mustárral elkeverem, hagyom egy bő órát pácolódni. A vajat serpenyőben megolvasztom, a húst megpirítom. Amikor már kellően megpirult, akkor balzsamecetet öntök rá, megkeverem, hogy a pörcök is feljöjjenek a serpenyő fenekéről, majd takarékra veszem a lángot, hozzáöntöm a
tejszínt, meghintem a maréknyi rozmaringgal és az olajbogyóval. Csendben hagyom összeérni az ízeket.
Eközben kifőzöm a spagettit, összetrombitálom a Nőket és a rádióba feledkező apjukat.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS