MIRELLE Atelier

A pénteki óvodai ünnepségek
édességhegyei, a játszóházi torta emléke miatt a Nők családi
ünneplésére valami ebédfélével készültem, a torták
árnyékában.

Zsófi húsimádatából kiindulva egy
jó kis sörös marharaguval nyitottam, s folytatásként a vega
vonásokat mutató Anna kedviért csirkés pitét kínáltam.

Gombás, sörös, marhahúsos pite (családi mennyiség)

2 kg marhafelsál vagy lábszár

2 ek olivaolaj

2 nagy fej vöröshagyma

2 ek finomliszt

2 ek Worcestershire szósz

2 ek kakukkfű

1 csokor petrezselyem

2 ek mustár

2 babérlevél

2 tk só

2 tk frissen őrölt fekete bors

1 l barna sör

45 dkg csiperke

Az olajon az apróra szelt hagymát üvegesre dinsztelem, a kockára vágott
húst "kifehérítem", majd liszttel meghintem és csomómentesre elkeverem. Hozzáadom a kakukkfüvet, rászórom a petrezselymet,
rátekerem a friss borsot, beleteszem a babér levelet, a szószt,
a mustárt és sörrel felöntöm. Lassú
tűzön főzöm. Amikor puhulni kezd a hús, hozzáadom a felszeletelt
csiperkét. Mikor már majdnem készen van, óvatosan megsózom.

Mivel előző nap megfőztem, így a melegítésnél a sütőt vettem igénybe. Ez az amúgy is tömör ragu nagyon díjazta, hogy nem lett újra átforgatva, megúszta a mikrózást, ehelyett egy nagy szufflé tál mélyén, alufólia alatt a maga ritmusára melegedett, úgy 200 fokon.

Köretnek fokhagymás lepényt adtam, mert a hagyományos köretekre most valahogy nem volt ingerenciám.

A csirkés pite persze Eszter csirkését takarta, ami most annyiban módosult, hogy kihagytam a sonkát a fenekiről és kicsit vastagabbra csináltam a tésztát.

A tartalom:

2 egész csirkemellfilé

2 nagyobb édes körte

A tészta:

10 dkg vaj

15 dkg finomliszt

1 tk só

1 tk sütőpor

3 ek víz 

A mártás:

10 dkg kéksajt

1 dl főzőtejszín

2 tojássárgája

őrölt szerecsendió

A tésztánál a szárazanyagokat elmorzsolom a vajjal, majd egy kis vízzel
jó állígú tésztát gyúrok. Folpackba csomagolom és jó fél órára bedugom
a hűtőbe. A csirkét nagyobb darabokra vágom. Kb. 8-10 darabunk lesz a
metélés végén. Sózom, borsozom, majd alaposan megsütöm egy serpenyőben
a húst.

A tésztát kinyújtom pitetál méretűre, belefektetem a tálba,
megszurkálom egy villával és 175 fokon negyed óráig vakon sütöm (egy
sütőpapírt teszek a tésztára, majd egy zacskónyi lencsét, babot rátéve
félig megsütöm a tésztát).

A sajtot a tejszínnel összefőzöm. Lehúzom a tűzhelyről, óvatosan
beleeresztem a sárgáját, visszateszem amíg egy kicsit sűrűsödik.
Fűszerezem.

Mikor félig kész a tészta, belefektetem a sonkát, legyező formában
ráhelyezem a csirkét és a körtét, majd a mártással nyakon öntöm. 190
fokon sütöm, amíg szép színe nem lesz az egésznek.

Tortából mindenféleképp olyat
szerettem volna, ami mind a két hölgy elvárásainak megfelel. Anna
a gyümölcsös süteményeket szereti, Zsófi a csokis édességek
rabja. Ennek megfelelően egy málnás fehér csokis tortát
csináltam, meg nem bírtam ellenállni a késztetésnek, hogy fel ne
avassam a várformájú szilikonomat, aminek amúgy is 4 tornya van.

Tegnap kezdetét vette a Nők szülinapi hadjárata.

Első körben az oviban köszöntötték őket, délután pedig a barátaikkal ünnepeltek.

Ma a családon a sor. A menüvel majd még jelentkezem.

Szombaton, a Colbert hídon tett tisztes sétánk után a Czinielbe vonultunk el, kipihenni a fáradalmainak. Pontosabban, én már a híd előtt megmondtam, hogy sütire vágyom, csak akkor még nem körvonalazódott bennem, hogy hol. A hídon még dédelgettem olyan kósza álmokat, hogy a pesti oldalon rögtön szemben találjuk magunkat egy tökéletes cukrászdával, aztán a sokféle kusza lehajtó, Káposztásmegyer gyér látképe észhez térített, így visszafordulva reálisabb helyszínt kerestem a lábzsibbadásomnak.

A Cziniel nyáron jól vizsgázott. A Nőknek és barátaiknak ízlett a desszert, mi a barátnőmmel élveztük, hogy a 4 gyerek a kert végi játszóházban tombol, míg mi csendesen kávézgatunk a külön bejáratú pogácsáink mellett.

A mostani vitrinmustránál megakadt a szemem az Ország Tortáján. Felhorgadt a kíváncsiságom és a gasztroblogger vérem: kértem egyet.

Nem kellett volna. Száraz, jellegtelen ízű, kissé nyögvenyelős desszertet kaptam. Az alkoholnak nyomokban sem leltem az ízét, a benne lévő töltőkrémek jellegtelenül ízetlenre sikeredtek, a piskóta enyhén száraz volt.

Hazaérve gyorsan rácsatlakoztam a netre. A recept mindenhol elérhető. Ergo valószínűleg az eredeti recept szerint dolgoznak. (Miért nem tennék?) 

Mindenesetre most még egy helyen megkóstolom, hátha….aztán, ha ott se jön be, akkor szomorkásan tudomásul veszem, hogy az ország tortája nekem nem ízlik.

(kép forrása)

Mivel közeledik a Nők negyedik szülinapja, így a konyhai tevékenységeim is átalakultak. Pontosabban vadul készülök a hétvégére, ennek jegyében a mostani hétköznapokon kissé egyszerűbbet eszünk.

Hihetetlen, hogy a Nők mennyire tudatára ébredtek a születésnapban rejlő lehetőségeknek. Tavaly még olyan kis maflán örültek az egész felhajtásnak, boldogan nyitogatták az ajándékokat, meglepődtek a tortán…

Idén már bulit szerveznek (az én alapos részvételem mellett) a barátaiknak, megrendelik a tortát, ajándékokon agyalnak. Én meg szervezem az ovis szülinapot, készülök a játszóházas menetre és lélekben előre gyúrok a szombati, családi összejövetelre. Ez lesz az én igazi szülinapom. Szombaton lesz négy éve, hogy anya lettem.

A rohanvást futó szerdánk menüje

(receptért klikk a képre)